Míg Budapest a világ romkocsmáinak mutatja, hogyan vigadjunk stílusosan az Elbától keletre, addig a francia életérzés szimbóluma a folyóparti guinguette. Ezek a lampionos szórakozóhelyek áprilistól szeptemberig várják vendégeiket ma már nemcsak vízparton, hanem városok belsejében is.

Cantenay-Epinard mellett A halászó macska kantinja nevű guinguette – egy hétköznap este
Egy guinguette (ejtsd: gengett), első pillantásra hasonlít a mi szabadtéri kocsmáinkhoz, de valójában egy több száz éves francia hagyomány ölt bennük teset. Majdnem elsöpörte őket a kényelmes 20. század, de a nosztalgia újra felfedezte magának. És szerencsére manapság újra aranykorukat élik, mint lampionos kisvendéglők.

Cantenay-Epinard mellett A halászó macska kantinja nevű guinguette
Ha még nem voltál Franciaországban, akkor is láttál már guinguette-t
Egy művészettörténeti könyvben, vagy a francia festészetről, az impresszionistákról szóló albumban biztosan. A 19. század francia művészei imádták ezeket a helyeket. A nagy bohémek itt érezték igazán elemükben magukat. Talán ezért lett a francia életérzés kifejezője a folyóparti kocsmák hangulata, mert a legfranciább festők örökítették meg azokat az őrült bulikat, amelyeket itt éltek át.

Pierre-Auguste Renoir: Az evezősök reggelije / Wikimedia commons
Ilyenek például Pierre-Auguste Renoir ikonikus festményei: a Bál a Moulin de la Galette-ben, vagy az Evezősök reggelije. Zsongás, kavargás, életöröm – egészen felpezsdül az ember vére, ha ezeket a képeket nézi.

Pierre-Auguste Renoir: Bál a Moulin de la Galette-ben / Wikimedia commons
A 19. századi francia irodalomban is megjelenik a guinguette. Guy de Maupassant műveiben a Szajnán tett evezős kirándulások gyakran végzőnek egy közeli folyóparti kocsmai mulatságban. A párizsi munkásosztály életét megörökítő Émile Zola műveinek szereplői itt lazulnak és felejtik el a hétköznapok nyomorúságát.

Ilyen kis ligetes területre építették a Mayenne folyó közelébe a Cantenay-Epinard mellett A halászó macska kantinja nevű guinguette-t
De a 20. századi szerzőket is megihlette: Bernard Clavel francia írónak 1997-ben jelent meg egy regénye, amelynek La Guinguette a címe, és egy folyóparti vendéglő tulajdonosnőjének mindennapjait mutatja be.

Kilátás a Mayenne folyóra a guinguette mellett
Az olcsó bornak és a vasútnak köszönhetjük, a 20. század majdnem megölte
A guinguette-ek története a 17. századig nyúlik vissza, de az igazi aranykoruk a 18-19. században jött el. Nevük a „guinguet” szóból származik, ami egy kifejezetten olcsó, Párizs környéki zöldes-fehérbor.

A halászó macska kantinja – borbár és étterem, bejárat
Nem véletlenül nevezték el ezeket a kocsmákat egy alkohol után. A leleményes párizsiak rájöttek, hogy a város vámhatárán túl jóval olcsóbban árulhatnak bort. Így szaporodtak gomba módra – az adóelkerülésnek köszönhetően – jutányos áron alkoholt felszolgáló vendéglők a Szajna és a Marne folyó partján. Gyorsan lettek hihetetlenül népszerűek, tömegesen szórakoztak errefelé hétvégenként a párizsiak.

Nem bonyolítják túl az étlapokat, két-két főétel és desszert választható
A vasúthálózat bővülésével, a 19. századi szabadidős tevékenységek elterjedésével már könnyebben jutottak ki az emberek vidékre a filléres guinguette-be mulatni. A városiak szombaton és vasárnap vonatra szálltak, hogy evezzenek vagy horgásszanak, majd a vendéglőkben a harmonika muzsikájára ropták hajnalig.

Apró, de finom és édes falatok
Az 1960-as évektől kezdve azonban kezdték elfelejteni a folyóparti szórakozóhelyeket. A vízminőség romlása miatt már nem lehetett fürdeni, a városiak szabadidejükben inkább a tévé előtt ültek vagy más szórakozást találtak maguknak. Lassan eltünedeztek a guinguette-k, az irodalom és a képzőművészet még őrizte emléküket.

Kilátás a Mayenne folyóra a guinguette mellett
Köszönjük ’80-as évek!
Az 1980-as évektől azonban újra felfedezték őket. Az elmúlt két évtizedben sorra nyíltak újra a folyópartokon, sőt, a városok belsejében, parkokban és uszályokon is található.

Kilátás Cantenay-Épinard templomtornyára a guinguette közelében
Ma már nem az olcsó munkáskocsma szinonimája többé a guinguette. Divatos, színes lampionokkal kivilágított szabadtéri közösségi teret jelent, gondtalan kikapcsolódást. Szigorúan áprilistól szeptemberig tartanak nyitva. Nemcsak fiatalok, hanem a családok is ide járnak esténként borozgatni, könnyű vacsorát enni, pétanque-ot játszani és élvezni a naplementét.
Fotók: Pál Amanda






