Christopher Nolan a szó szoros értelmében epikus alkotása az Odüsszeiát az uncsi kötelező olvasmányokból ismét a trendi történetek közé emelte. Ezzel együtt – ahogy a 21. században kell – a forgatási helyszínek iránt is megnőtt a turisztikai kereslet. De a filmet félretéve, hol játszódik valójában az eposz? Tudjuk-e merre hajózhatott valójában a leleményes Odüsszeusz? Nos, ötleteink mindenképpen vannak, így ha akarjuk végigjárhatjuk az útvonalat, nem is kell hozzá tíz év.
Az Odüsszeia -természetesen – egy fikciós alkotás, és a film is csak alapul vette az ókori eposzt, nem egy az egyben másolta le. Így nem lehet Christopher Nolanon számon kérni, hogy mit miért hagyott ki vagy írt át az eredetiből, és azt sem, hogy miért azokat a helyeket választotta forgatási helyszínül, ahol végül a film forgott. Bár – ahogy látni fogjuk – a helyszínek sokszor közelebb álltak ahhoz, ahol Odüsszeusz valójában járhatott, mint a szereplők származási helye.
Kezdjük az egyértelművel. A filmben Odüsszeusz eljut az Alvilágba, amit már előre lehet sejteni, hogy Izland fog megszemélyesíteni, hiszen úgy vezetik fel a helyet, hogy ott „egyesült a tűz folyója és jég folyójával”, ami ugye elég egyértelműen utal a „tűz és jég szigetének” becézett Izlandra. Valóban, az Alvilág partját Izland déli partvidéke, konkrétan Vík fekete homokos partja személyesíti meg. Kétségtelen CGI nélkül is elég túlvilági szépségű helynek számít. Az ókori görögök minden valószínűség szerint egyébként ismerték Izlandot, de Pütheász, aki eljutott oda Kr.e. 325 körül közel ezer évvel az Odüsszeia kora után élt.
Vík fekete homokos partja
A másik olyan forgatási helyszín, amely szinte bizonyosan az eredeti mű földrajzi keretein kívül esik: Marokkó. A filmben Dakhla tengerpartja alakítja Trója partjait, Ait-ben-Haddou városa pedig magát Tróját. Az előbbi minden bizonnyal leginkább a látvány kedvéért került be. Nyugat-Szahara területén ér le a Szahara látványosan sárga homokja egészen a tengerig egy végtelennek ható homoktengert alkotva. Kétségtelenül látványos egy ilyen helyen elhelyezni a lovat, még akkor is, ha a valóságban egy jóval keskeny homokos sáv lehetett csak Trója partjai előtt.
Dakhla tengerpartja
Ait-ben-Haddou pedig valóban tükrözi a bronzkori építészeti hagyományokat. Időtlenül ősinek ható tapasztott falai elég meggyőzőek. Marokkó pedig amúgy is a nyugati filmesek kedvenc közel-keleti forgatási helyszíne. Olcsó, kellemes és biztonságos – a Studio Atlas pedig tapasztalt a gyártási folyamatokat ismerő személyzetet tud biztosítani a szuperprodukcióknak is. Marokkó partjait természetesen ismerték az antikvitásban, de – ahogy Izlandot is – jóval az Odüsszeia kora után fedezték fel először. Afrika első – valószínűsíthető – körülhajózására a Kr. e. 7. században került sor.
Ait-ben-Haddou a valóságban
Trójáról – a történet kiindulópontjáról – egyébként pontosan tudjuk hol helyezkedett el. Schliemann ásatásai óta nem csak a helyszínt ismerjük, de a trójai háború korának építészeti emlékeiről is elég pontos képpel rendelkezünk. Trójában Schliemann óta is folynak folyamatosan ásatások, és mára már elég pontos képet alakíthattunk ki arról mi is volt valójában Trója. Ahogy a korban nevezték Vilusza – ez a görög Ilion névben él tovább – a Hettita Birodalom egy vazallus királysága volt, amely félig-meddig függetlenül működött a hattusasi körponttól. Olyannyira, hogy a nyugatról érkező támadók – akiket a hettita források ahhijava néven emlegetnek, a görögök akhájoknak hívnak – nem is feltétlenül voltak tisztában azzal, hogy létezik a messzi birodalmi központ, így arról sem az Iliász sem az Odüsszeia nem emlékszik meg.
Ami Trójából maradt
Az is egyértelmű, hogy Télemakhosz, amikor atyját keresi, hová indul. Nesztór Püloszának maradványait egyértelműen azonosították – a lineáris B feliratos táblákon a várost Pu-ro néven emlegetik, ami megfelel a klasszikus kor Püloszának.
Ennél – meglepő módon – sokkal nehezebb beazonosítani Odüsszeusz otthonát, Ithakát. Annyi bizotonyosnak látszik, hogy a sziget a mai Görögország nyugati részén fekszik, de vita van arról, pontosan melyik mai szigettel azonosítható a vár, ahol Páénelopé húsz éven keresztül várja haza urát. Az Odüsszeiában szereplő földrajzi utalások Ithakára és szomszédos szigeteire zavarosnak tűnnek, és már az ókorban is számos tudományos vitát váltottak ki. Odüsszeusz Ithakáját általában a hagyományosan Thiaki néven ismert, ma hivatalosan Ithakire átnevezett szigettel azonosítják, de egyes tudósok szerint Odüsszeusz Ithakája valójában Leukasz, mások pedig Kefalónia egészével vagy egy részével azonosítják. A közelmúltban Robert Bittlestone az Odysseus Unbound című könyvében Kefalónia Paliki-félszigetét azonosította a homéroszi Ithakával.
Odüsszeusz hazája ma
Ennél is bonyolultabb kérdés azoknak a helyeknek az azonosítása, amelyeket Odüsszeusz bolyongásai során felkeresett. A történetek jelentős részben természetfelettiek, fantasztikusak, és kétséges, hogy egyáltalán egy valós utazás valamiféle lenyomatát tartalmazzák-e vagy teljes mértékben a költői képzelet szüleményei. Erről már az ókorban is folytak komoly viták.
Még ha a helyeket is valósnak képzelte el, a partmenti erózió, az iszaposodás és más geológiai változások hatása több ezer év alatt olyan mértékben megváltoztathatja a szárazföldi és tengeri tájat, hogy azok azonosítása rendkívül nehézkessé válhat.
Így aztán a későbbi – antik és modern – szerzők véleményei Odüsszeusz utazásainak földrajzáról rendkívül eltérőek. Ismételten felvetették, hogy az egymást követő partraszállások és az azokat összekötő útvonalak valósak, és feltérképezhetők; ugyanolyan meggyőződéssel érveltek azonban amellett is, hogy azok a valós világban nem léteznek, és soha nem is lehet őket feltérképezni.
Általánosságban két domináns irányzatot lehet megkülönböztetni. Az egyik az euhemerista beszámolóké, amelyek a mitikus történeteket a fantasztikus elemek nélkül írták át, és amelyeket gyakran úgy tekintettek, hogy ezáltal „történelmi” feljegyzéseket állítanak helyre. A másik a városalapítási mítoszok konvencióit tükrözi, amelyek szerint az Odüsszeusz vándorlásai során egy város vagy intézmény alapításáról szóló történeteket fűztek össze. Egyes azonosítások mindkét csoportban megtalálhatók. A legfontosabb ókori források az 1. századi földrajztudós, Eratoszthenész, a híres könyvtár vezetője részletes tanulmányt írt Odüsszeusz vándorlásairól.Ő Homérosz műveit puszta szórakoztató irodalomnak tekintette: „Odüsszeusz vándorlásainak helyszínét akkor találod meg, ha megtalálod azt a cipészt, aki összevarrta a szelek zsákját.” – írta. Az i. e. 2. századi athéni költő-történetíró, Apollodórosz egyetért Eratoszthenészzel, és úgy véli, hogy Homérosz a vándorlásokat egyfajta atlanti-óceáni tündérországban játszódó eseményként képzelte el. A Kr. e. 2. századi történetíró, Polübiosz történetírásának 34. könyvében tárgyalja a vándorlást. Az Odüsszeia 9.82 alapján cáfolja Apollodórosz elképzelését, miszerint a vándorlás az Atlanti-óceánon történt, mivel ott Odüsszeusz azt mondja, hogy kilenc napig hajózott a Peloponnészosz-félszigeten fekvő Malea-foktól a lótuszevők földjéig: az Atlanti-óceán eléréséhez sokkal több időre lenne szükség, mint kilenc nap. Sztrabón, aki az Kr. e. 1. század végén és az Kr.u.. 1. század elején élt, és az ókor legalaposabb földrajztudósának számít, azt állítja, hogy megpróbál egyensúlyt teremteni Homérosz szórakoztató íróként való értelmezése és történelmi forrásként való kezelése között felhasználta az összes korábbi munkát, amit elért – többek között a Trójai Háborúról szóló akkor leghitelesebbnek tartott beszámolót is – és igyekezett részletesen leírni Odüsszeusz feltételezett útját. De nézzük mit mondanak végül az ókori szerzők, merre is járhatott valójában Odüsszeusz, hol léphetünk a nyomaiba.
A küklopszok földje, ahol Odüsszeuszt és társait foglyul ejti Polüphémosz Szicília szigete, a sziget más partszakasza pedig az emberevő óriások, a laisztrügónok földje. Pontosabban a küklopsz barlangját az Etna környékével azonosítják, ahol valóban számos vulkáni eredetű barlang található, míg az emberevő óriások földjét a sziget délkeleti partvidékével, ahol manapság Agrigento városa található. (Ilyen szempontból Christopher Nolan szinte pontosan követte az ókori hagyományokat, amikor a forgatás egyik helyszínéül egy Szicília partjai mellett fekvő kis szigetet választott. )
Vulkáni barlang az Etna oldalában
Diktys szerint Odüsszeusz elmenekült Trójából, miután megvádolták Aiasz meggyilkolásával. Először északra, a Fekete-tengerhez ment egy időre; visszafelé útja során kifosztotta a trákiai Ismarus nevű cikóniai várost. Miután meglátogatta a lótuszevőket, Szicíliába ment, ahol három (vagy négy) testvérrel találkozott: Antiphates-szel, a Küklópszokkal és Polüphémosszal (és Septimius szerint esetleg Laestrygonnal is), akik mindegyike a sziget egy-egy részét kormányozta. Odüsszeusz és emberei mindhárom királytól egymás után rossz bánásmódban részesültek. Nevezetesen Polüphémosz fogságába estek, amikor Odüsszeusz egyik embere beleszeretett Polüphémosz lányába (Arénébe vagy Elpébe), és megpróbálta elrabolni őt; de sikerült megszökniük. Átkeltek az Éol-szigeteken, de Diktüsz fennmaradt beszámolói nem adnak meg konkrét helyszíneket a vándorlás többi szakaszára vonatkozóan. Aiolosz szigete a a Lipari szigetek egyike lehet. Ezek Európa máig legaktívabb vulkánjai.
Vulcano szigete – a Lipari szigetek egyike
A lótuszevők földjét a legtöbb szerző Afrika partjaira teszik, egyesek a mai Líbia területére egy földnyelvre, mások viszont – ők vannak többen – a ma Tunéziához tartozó Dzserba szigetére teszik a lótuszevőket. (Ezt helyben igen komolyan is veszik Dzserba világörökségi jelölési dokumentációjában is helyt kapott a sziget homéroszi múltja.) A lótsuz pedig, amit esznek lehetséges, hogy a csodás, titokzatos silphium volt, az a fűszernövény, amit annyira szerettek a rómaiak, hogy ki is puszttították egyetlen élőhelyéről Észak-Afrikából.
Dzserba ma
Szintén elég nagy egyetértés van arról, hogy a phaiákok földje a mai Korfu – az ókori Kerküra – szigete. A phaiákok igen fontos szerepet játszanak az eredeti eposzban, hiszen Odüsszeusz hányattatásainak legnagyobb részét ott meséli el. A filmváltozatból viszont egy az egyben kimaradtak – ettől függetlenül Korfu minden bizonnyal rajta volt Odüsszeusz útvonalán – amit magyaráz az is, hogy a Albániával szemben található görög sziget egészen közel van m,ár Odüsszeusz feltételezett otthonához.
Korfu – a phaiákok földje – ma
Szkülla és Kharübdisz – amit a filmben egyértelműen CGI segítségével valósítottak meg, az antik szerzők szerint a Messinai-szorost jelentené az olasz csizma és Szicília szigete között. Nem sokkal északra onnan van az a hely, ahol – antik szerzők szerint – a szirének énekét hallani: a Szírén-fok a Nápolyi-öböl és a Salernói-öböl között helyezkedik el, de az is lehet, hogy maga Nápoly öble az.
Kirké szigetének és az Alvilág kapujának erős kapcsolata van az itáliai alapítási (aitiológiai) mondákkal. Az Odüsszeusz legénységét sertéssé változtató Kirkét a legtöbb antik szerző Itláiába helyezik, ahol máig létezik a Monte Circeo, a hegy, amelyet a varázslónő lakhelyének véltek. Az Alvilág kapuját pedig Cumae városa mellett – a Sibylla barlangnál – feltételezték az antik szerzők. Egyes szerzők ennél is tovább mennek: arról számolnak be, hogy Odüsszeusznak és Kirkének két fia született, Agrius és Latinus, akik az etruszkok (Tyrsenoi) felett uralkodtak. Latinus számos korai itáliai mítoszban fontos szereplő. Ezek azonban már egyértelműen az aitiológia körébe tartoznak – és politikai indíttatású mítosznak tűnnek, amelyek az Odüsszeusz-történetet a későbbi itűáliai népekkel kötnék össze. Mások éppen ezért kételkednek az itáliai helyszínben, és máshová – például a Baleári szigetekre teszik Kirké otthonát.
Az Alvilág bejárata ma
A legtöbb kérdés – már az ókorban – Kalüpszó szigetével kapcsolatban merül fel. A legtöbben Gauloszt nevezik meg a nimfa lakóhelyeként – ez a kis sziget ma Gozo, Málta szigete mellett. Több szerző azonban sokkal messzebbre- az Atlanti-óceánba – teszi a szigetet. Plutarkhosz egyetért Sztrabónnal abban, a sziget Nagy-Britanniától nyugatra található. (Ilyen szempontból akár védhető isa Nolan választása, amikor egy skóciai helyszín személyesítette meg Kirké szigetét.)
Gozo ma.
De mennyire lehetnek igazak ezek az antik elméletek? Mit mond a modern tudomány? Nos alapvetően három irányzat alakult ki, ami Odüsszeusz útvonalát a modern térképekkel veti össze. Nem meglepő módon ezek mind többé-kevésbé az antik hagyományokon alapulnak. Egyesek – akárcsak Eratoszthenész – telejsen értelmetlennek tartjájk a homáéroszi födrajz utűáni ktatást, mondván az Odüsszeia egy mese, és nem valós utazásokat kell benne keresni, hanem általános népmesei motívumokat. Ezt mondja például Ioannis Kakridism aki szerint hiábavaló megpróbálni a térképen beazonosítani az Odüsszeusz elbeszélésében említett helyszíneket; nem keverhetjük össze az Odüsszeia elbeszélését a történelemmel, hacsak nem hiszünk az istenek, óriások és szörnyek létezésében. Kakridis elismeri, hogy valóban felmerülhet a kérdés, mely valós helyszínek ihlették ezeket a képzeletbeli helyeket, de mindig szem előtt kell tartani, hogy a földrajz sem Odüsszeusz (mint elbeszélő), sem a költő számára nem jelent elsődleges fontosságú kérdést. W. B. Stanford a 20. század közepén megjelent kiadásában a 9. könyv 80–81. soraihoz (ahol Odüsszeusz elmondja, hogy a Malea-foknál, Kithéra szigete közelében viharokba keveredett) a következő megjegyzést fűzi: „Ezek az utolsó egyértelműen azonosítható helyek Odüsszeusz vándorlásai során. Ezt követően elhagyja a földrajz világát, és belép a csodaországba …”
Egy lehetséges útvonal
Azok sem egységesek azonban, akik szerint Odüsszeusz utazásai való tengeri utak emlékét őrzik. Egyesek – sok ókori szerzőhöz hasonlóan – úgy vélik, hogy az „Odüsszeia” hőse a Malea-foktól nyugatra vagy délnyugatra sodródott, és több mint kilenc évvel később nyugatról tért vissza szülőföldjére, az ión-szigetekre: partraszállási helyei tehát a nyugat-mediterrán térségben találhatók.A francia homéroszi kutató, Victor Bérard átvette az ókori kommentátorok általános referenciakeretét, szerinte a lótuszevők földje a tunéziai partoknál fekvő Dzserba volt; a küklopszok földje az olaszországi Posillipo; Aiolosz szigete a Stromboli volt; az emberevő óriások Észak-Szardínián éltek; Kirké otthona a laziói Monte Circeo volt; az Alvilág bejárata Cumae közelében volt, pontosan ott, ahol Aeneas az „Aeneis”-ben megtalálta; a szirének Lucania partjainál voltak; Szkülla és Kharübisz a Messinai-szorosban voltak; a Napisten szigete Szicília volt; Kalüpszó hazája pedig a Gibraltári-szorosnál volt. Innen Odüsszeusz útja a phaiákokhoz vezetett, amelyet Bérard – akárcsak oly sok ókori elődje – Korfuval azonosított. Bérard nézeteit azóta számos szerző egészítette ki, alakította tovább: Michel Gall a laisztrügónokat Dél-Korzikára helyezte, Ernle Bradford szerint a küklopszok földje Szicília nyugati részén, Marsala környékén volt; Aiolosz szigete a Szicília partjainál fekvő Ustica volt; Kalüpszó pedig Máltán tartózkodott. Más szerzők a lótuszevőket a líbiai a Sidra-öbölbe helyezik; a küklopszokat a Baleár-szigetekre, Kirkét pedig Ischiára a Nápolyi-öbölben..Samuel Butler fordító egy vitatott elméletet dolgozott ki, miszerint az Odüsszeia egy fiatal szicíliai nő tollából származik, aki a műben Nauszikaaként jelenik meg, és hogy a mű jelenetei Szicília partvidékét, különösen Trapani területét és a közeli szigeteket tükrözik. Ezen elmélet „bizonyítékait” A Odüsszeia szerzőnője című művében, valamint az Odüsszeia prózai fordításának bevezetőjében és lábjegyzeteiben fejtette ki. Robert Graves Homérosz lánya című regényében bővebben kifejtette ezt a hipotézist.
Egy másik lehetséges útvonal ..
Mások viszont egy sokkal rövidebb a mai Görögország környékét végigjáró útvonalat javasoltak – mondván a görögök nyugati terjeszkedése, amelynek a hellenisztikus szerzők szerint emléket állít az Odüsszeia valójában csak évszázadokkal a Trójai háború kora után kezdődött, így a nyugati útvonal csak egy későbbi állapot visszavetítése. Ők is hivatkoztak persze antik szerzőkre, első sorban a Kr.u.. 2. században élt földrajztudósra Pauszaniászra. Tim Severin egy görög vitorlás hajó másolatán (amelyet eredetileg arra építettek, hogy visszakövesse Iaszón és az argonauták útját) vitorlázott a Trója és Ithaka közötti „természetes” útvonalon, az Odüsszeiából kiolvasható vitorlázási útmutatásokat követve. Útközben olyan helyszíneket talált a természetes kanyarodási és eltérési pontokon, amelyek – állítása szerint – sokkal jobban egyeztek a szöveggel, mint a szokásos azonosítások. Ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy a Kirké-től kezdődő kalandok sorozata egy másik útvonalról származik, mint a laisztrügónoknál végződő sorozat, és valószínűleg az argonauták történeteiből ered. A későbbi epizódok közül sokat a görög északnyugati partvidékre, az Acheron közelébe helyezte el. Útközben a térképen megtalálta a Szkülla-fokot (az Ambrakiai-öböl bejáratánál) és más neveket is, amelyek hagyományos kapcsolódást sugalltak az Odüsszeiához. Severin egyetért osztotta az általános véleménnyel, miszerint a lótuszevők Észak-Afrikában éltek, a phaiákok pedig Korfun. Severin érvelésének kulcsfontosságú eleme, hogy míg az Odüsszeia szövege számos helynevet tartalmaz Görögországtól keletre és délre, addig a nyugati helyekre vonatkozó azonosítható utalások száma rendkívül csekély. Ennek következtében megkérdőjelezi, hogy az eredeti legendák megjelenésének idején (amelyet ő Homérosz eposzának megírása előtti néhány évszázadra becsült) ismerték-e egyáltalán a nyugati Földközi-tengert, és ennek következtében kétségbe vonta, hogy a történetek onnan származnának.
Tim Severin útja Odüsszeusz nyomában
Vannak persze ennél sokkal kalandosabb elméletek is – amelyek azért szinte bizonyosan mondhatni, hogy tévesek: egyesek szerint Kirké szigete Madeira, Kalüpszóé az Azori-szigetek egyike, és a köztük lévő utazások Észak-Amerika felfedezését rögzítik, Odüsszeusz pedig útba ejtette a Karib-tengert és a mai Kanadát is. Mások szerint Odüsszeusz alvilági utazása Dél-Amerikában történt. Az Akheron folyó az Amazonas; egy hosszú, folyómenti felfelé vezető utazás után Odüsszeusz a Rio Santiago és a Rio Marañon összefolyásánál találkozik a halottak szellemeivel. Időnként felmerül egy olyan – eléggé sajátos – nézet is, miszerint az Iliász és az Odüsszeia teljes földrajzi környezetét az Atlanti-óceán északi partvidékére lehet leképezni. Eszerint Trója Dél-Angliában található, Telemakhosz útja Dél-Spanyolországban játszódik, Odüsszeusz pedig az Atlanti-óceán partvidékén vándorolt. Végül egy nemrég megjelent publikáció azt állítja, hogy a homéroszi földrajz az égen található, és hogy az Iliász és az Odüsszeia csillagtérképként értelmezhető.
