Antoni Gaudí a világtörténelem egyik legmeghatározóbb építésze, művei emblematikussá váltak, munkássága, mint „az emberi géniusz kiemelkedő alkotásai” lettek a világörökség részévé. Érhet-e el ember ennél többet? Talán csak, ha szentté avatják – a katolikus egyház pedig pontosan erre készül.
A barcelonai Sagrada Família (magyarul Szent Család-templomnak szokták fordítani) kétséget kizáróan a világ egyik legismertebb, legkülönlegesebb, legmisztikusabb katolikus temploma. Több, mint 130 éve épül, 2010-ben XVI. Benedek pápa szentelte fel, – jövőre talán befejezik – de így is a világörökség részévé vált. Megálmodója Antoni Gaudí legendás építész-zseni, akinek munkássága nélkül Barcelona ma nem lenne az, ami: a világ egyik legvágyottabb, legszebbnek tartott városa. Mindez persze nagyon is világi sikert jelent – évi több millió látogatót, globális ismertséget, és persze sok-sok pénzt.
Turisták a Güell Parkban
De van-e Sagrada Famíliának, vagy általában Gaudí építészetének a világi sikeren túlmutató spirituális jelentősége is? Sokak szerint igen – és úgy tűnik – ez immár az egyház hivatalos álláspontja is. Hétfőn a Vatikán közleményt adott ki, amelyben közölte, hogy Ferenc pápa engedélyezte a katalán származású építész „tiszteletreméltóvá” nyilvánítását. Ez az első lépés afelé, hogy a katolikus egyház hivatalosan is boldoggá, majd szentté avassa Antoni Gaudít. Juan Jose Omella bíboros, Barcelona érseke „örömhírnek” nevezte a hírt. „Ez nemcsak építészeti munkásságának elismerése, hanem valami sokkal fontosabb” – mondta az AFP hírügynökségnek. Az érsek arra utalt, hogy az építészeti tehetség – még ha oly zseniális is – nem elég a szentséghez. A szenteknek bizonyíthatóan csodákat kell tenniük.
Antoni Gaudí
Gaudi 1852-ben született Reusban, gazdag családban – az egyetemi éveiben még elég bohém életet élt. Mire elvégezte a barcelonai egyetem építészeti tanszékét, már elkezdte megfogalmazni saját, egyedi vizuális nyelvét, amelyet a Nílus-deltában található, az iszlám előtti épületekről készült képek ihlettek. A legenda szerint, amikor az építészeti iskola igazgatója, Elies Rogent átadta Gaudínak a diplomáját, azt mondta, hogy nem tudja, hogy egy zseninek vagy egy őrültnek adja-e. Ugyanakkor más csak családi indíttatásból is, Gaudí mélyen hívő katolikus volt. A természetet Isten remekműveként szemlélte, saját élethivatását pedig abban látta, hogy e formavilágot magába foglaló építészeti alkotásokat hozzon létre, ezzel hangsúlyozva Isten művének dicsőségét. Hitéből fakadt szociális érzékenysége is. Segített megtervezni a haladó Güell-kolóniát, egy malom köré épült munkásközösséget, amely kórházzal és iskolákkal, valamint Spanyolország első futballstadionjával büszkélkedhetett. Miután 1883-ban elkezdte a Sagrada Família építését, Gaudí iskolákat épített a munkások és a hívek gyermekei számára.
A Colonia Güell
Maga viszont egyfajta aszkézisben élt, nem házasodott meg. A műhelyében lakott, rajzasztalánál étkezett, a társasági életet is kerülte, még akkor is, amikor már ismert, keresett építész volt. Ebédre csak néhány, tejbe mártott salátalevelet evett. Negyvenes évei elején majdnem belehalt a böjtbe, és csak akkor kezdett újra enni, amikor egy pap emlékeztette a bazilika építésének küldetésére. Sokat járt misére, imádkozott. Élete főművének, „istentől kapott megbízásnak” tekintette a Sagrada Famíliát. „Minden, ami a Sagrada Família építését övezi, az isteni gondviselés műve. Még az én megjelenésem is.” – mondta róla. 43 éven át dolgozott rajta, élete utolsó 15 évében már semmi más megbízást nem vállalt el. A legenda szerint a megszállottságig jutó aszkézis járul hozzá halálához is – 1925-ben az idős, gondolataiba temetkező mestert egy villamos ütötte el, de úgy tartják nem ebbe halt bele, hanem abba, hogy kopott öltözete, zilált kinézete miatt hajléktalannak nézték, így nem siettek segítségére, végül a Szent kereszt szegénykórházba került, ott is halt meg. Utolsó szavaival is hitét vallotta meg: „Ámen, Istenem, Istenem”. Nem készült el haláláig a templom, és évtizedekre le is állt az építése, részint mert Gaudí maga is intuícióból dolgozott, gyakran nem használt részletes terveket, részint pedig mert a Katalóniát a polgárháború idején vezető szélsőbaloldali kormányzat aktivistái azt is megsemmisítették, ami megmaradt volna.
Folyamatosan épül…
„Minden apró részlet figyelmet követel magának. Minden nagyon összetett, és a dolgok legmélyén egyszer csak rátalálsz egy misztikus pontra, ahol a határaink elvesznek.” − mondta Gaudí a Sagrada Famíliáról, amelyet tudatosan az átszellemülés a spirituális megtisztulás helyének tervezett. És sokakra valóban így is hat.
„A világítás miatt magamba zárkózom, magamba fordulok” – mondja Lourdes Cirlot, a Barcelonai Egyetem művészettörténésze. „Olyan állapotot teremt, amely közel áll a misztikus extázishoz. Nehéz azt mondani, hogy egy épület csodás lehet. De ha valaki bemegy a Sagrada Famíliába, és tényleg hisz abban, hogy meggyógyul, akkor valószínűleg megtörténik.” A különleges, az építőművészet csúcsán helyet foglaló épületek látványa, az általuk keltette érzés egyfajta katarzis hozhat el – mint bármely más kiemelkedő műalkotás. De kérdés, hogy ez elég-e ahhoz, hogy az egyház szentté avassa?
A belső tér
Van, aki szerint mindenképpen. Az Antoni Gaudí szentté avatására irányuló kampány több mint 20 évvel ezelőtt indult, amikor egy pap azt javasolta a katalán építésznek, José Manuel Almuzarának, hogy Gaudí jó jelölt lenne a boldoggá avatásra – ami gyakran a szentté avatás felé vezető út egyik lépcsőfoka. Almuzara megalapította az Antoni Gaudí boldoggá avatásáért Egyesületet, és elkezdett dolgozni azokon a papírokon, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a nevét a Vatikán elé terjesszék megfontolásra.
Az egyik legfontosabb dokumentumot – egy életrajzot – Josep Maria Tarragona újságíró írta. Bár azt ő maga is elismeri, hogy pusztán a Sagrada Família, vagy bármely más egyházi épület megépítése nem elég ahhoz, hogy valaki szentté váljon. „A római katolikus egyház mindig is a legjobb művészeket alkalmazta – ilyen logika alapján Michelangelót vagy Mozartot is szentté lehetne avatni” – mondja Tarragona. „Nem ez a kérdés – még az sem, hogy Gaudí példamutató életet élt-e, a kérdés, hogy szentéletű volt-e.” Az egyesület 1992-es megalakulása utáni években nagyon kevés előrehaladás történt. A boldoggá avatás megfontolásának hivatalos kérelmét az egyházmegye püspökeinek kell benyújtaniuk, de Tarragona szerint Katalónia vallási vezetői szkeptikusak voltak – talán attól tartottak, hogy Gaudít szentté avatva a Sagrada Família kevésbé lesz vonzó a nem katolikus turisták számára.
A boldoggá avatási kampány a világi katalánok ellenállásába is ütközött, akiket bosszantott, hogy az egyház „ki akar sajátítani” egy nemzeti szimbólumot. A kampányolók üzenete azonban eljutott a nemzetközi sajtóba, és idővel II. János Pál pápa fülébe is eljutott. Őszentsége 2000-ben megkérdezte Ricardo María Carles barcelonai érseket, szerinte szentéletű volt-e az építész. A legtöbb katolikus szent a papságból, illetve a szerzetesek és apácák soraiból kerül ki, de II. János Pál érdeklődött a laikusok boldoggá avatása iránt. 1980-ban boldoggá avatta Kateri Tekakwithát, egy amerikai őslakos laikus nőt, akit azóta szentté avattak.
A Vatikán Gaudí iránti érdeklődésének egyértelmű jelei után a dolgok gyorsabban kezdtek haladni. 2003-ban a katalán püspökök összegyűjtöttek egy Gaudí életével kapcsolatos kutatási anyagot, és elküldték a Vatikánnak. Meglepetésükre a vatikáni tisztviselők szinte azonnal érdeklődésüket fejezték ki. Gaudít hivatalosan is „Isten szolgájának” nevezték ki, ami az első lépés a boldoggá avatás felé. 2010-ben, Gaudí hívei számára újabb pozitív jelként, XVI. Benedek pápa felszentelte a Sagrada Famíliát. A pápa láthatóan meghatódott az épülettől, és az újságíróknak adott interjúkban méltatta Gaudí bátorságát és kreativitását. A következő lépés volt, ami most bekövetkezett, hogy Gaudít „tiszteletreméltóvá” tette a pápa. Az ezután következő lépés a boldoggá avatás – de mi lesz a megfoghatatlan csodával?
Lluís Martínez i Sistach, Barcelona érseke szerint valóban történt valamiféle csoda. „1882 óta egészen mostanáig nem történt súlyos baleset az ilyen nagy magasságban dolgozó építők között” – mutat rá – »sem az épülő templom millió és millió látogatója között«. De ha ez önmagában nem lenne leég, hozzáteszi – az épület maga csodának számító megtérések színtere lett. Sőt, volt aki csodás gyógyulását köszöni a templomnak. Az első ilyen esetre öt évvel ezelőtt derült fény, amikor egy perforált retinájú nő visszanyerte a látását. A nő Gaudí szülővárosából, Reusból származott, és elmondása szerint az elhunyt mestertől kért segítséget. Szemészorvosa szerint a gyógyulása teljesen kivételes volt, bár a külföldi szakértők kevésbé voltak lenyűgözve.
A második példában egy olyan férfi szerepelt, akinek daganat volt a lábában, és a kórházban műtét nélkül meggyógyult. José Manuel Almuzara egy ideig azt hitte, hogy talán ő maga is egy csodának lehet tanúja. Egy építész barátja rákos lett, és miután mindketten Gaudíhoz imádkoztak közbenjárásért, a férfi állapota javult. „Az esetet a Szentszék elé terjesztették, mint lehetséges csodát, és ők továbbították az orvosi szakértőkhöz” – mondja Almuzara. „Az orvosok azt mondták, hogy öt évet kell várnunk, hogy biztosak legyünk benne, hogy nem jön vissza – de a betegség három év múlva visszatért, és a férfi meghalt.”
A kudarcok ellenére Almuzara és Tarragona optimisták, hogy Gaudi jó úton halad a boldoggá avatás felé. Amint boldoggá avatják, a szentté avatás lehetősége is felmerül, ha egy második csodára is bizonyíték kerül elő. Michael Witczak tiszteletes, az Amerikai Katolikus Egyetem liturgikus tanulmányok docense szerint Gaudí hatalmas népszerűsége segíteni fog. „A II. János Pál pápa és a kalkuttai Teréz anya gyors boldoggá avatási folyamata számomra azt jelzi, hogy a hétköznapi hívek részéről a nép vágya kulcsfontosságú elem” – mondja Witczak. „Azt hiszem, a katolikus egyház szeretne szentté avatni egy olyan laikust, aki művész és kézműves, mérnök és egyfajta misztikus is volt.”
Így most már igazán csak az a kérdés, mi lesz előbb kész: a templom maga, vagy a szentté avatás. Ez persze akár azt is eredményezheti, hogy Barcelona túlturizmusa csak tovább erősödik – ha a világi örökségturisták mellett feltűnnek a zarándokok is.
