2025. június 17-én, a Nemzetközi Kontinencia Hét alkalmából tartott budapesti rendezvényen nem kevesebbről volt szó, mint egy láthatatlan, mégis tömegeket érintő problémáról: az inkontinenciáról. A vizelettartási zavarok – legyenek enyhék vagy súlyosabbak – nemcsak fizikai kellemetlenséget, de lelki, társadalmi és gazdasági terheket is róhatnak az érintettekre, családjaikra, sőt az egészségügyi rendszerre is. A jó hír: a tabuk döntésével, a megfelelő kezeléssel és tudatos társadalmi hozzáállással sokat lehetne tenni. A rossz hír: ma Magyarországon az érintetteknek csak töredéke kér egyáltalán segítséget.
Egy láthatatlan „járvány”
Becslések szerint hazánkban több százezer ember él inkontinenciával, köztük fiatalok, idősek, nők és férfiak is. Olyanok is, akik egyébként teljesen egészségesek, és olyanok is, akik valamilyen, ezzel összefüggő betegséggel küzdenek. A legnagyobb probléma mégsem a betegség maga, hanem a körülötte lévő csend. Az érintettek csupán ötöde fordul orvoshoz, miközben a panaszok nagy része hatékonyan kezelhető, vagy jelentősen javítható lenne.
A vizelettartási problémák sokféle élethelyzetben előfordulhatnak – nem csupán időseknél, hanem például szülés után, aktív, sportos életet élő nőknél vagy a prosztataműtéten átesett férfiaknál is. Az inkontinencia nem a test elhasználódásának jele, és nem is szükségszerű velejárója az öregedésnek – mégis sokan éreznek szégyent miatta.
Tabuk helyett párbeszéd
A 2009 óta megrendezett Kontinencia Világhetet éppen ezért hívták életre: hogy megtörje a csendet, és ráirányítsa a figyelmet a problémára – és a megoldásokra. A TENA Lady támogatásával zajló budapesti panelbeszélgetésen is ez volt a fő cél: közérthetően, nyíltan beszélni arról, amiről nem illik.
A Kontinencia Hét célja, hogy ne legyen ciki beszélni erről a problémáról, mert pont az a ciki, ha nem beszélünk róla, és hagyjuk, hogy emberek szenvedjenek feleslegesen. A tapasztalatok szerint az érintettek közül sokan évekig egyedül küszködnek, mielőtt orvoshoz fordulnának.
Számok, amik mögött sorsok vannak
Az Európai Urológiai Társaság átfogó tanulmánya szerint Európában 55-60 millió ember szenved vizelettartási zavartól. Ez a probléma nemcsak egyéni, hanem rendszerszintű is: hatással van a gazdaságra, a munkaerőpiacra, a családokra és a környezetre is.
Magyarországon a nők 14, a férfiak 4 százalékát érinti a probléma. Ez a hivatalos adat azonban inkább azt mutatja, milyen kevesen kerülnek diagnózishoz – nem pedig azt, hogy ténylegesen milyen „jól állunk” a kontinencia frontján. A szakértők szerint a magyar adatokat alábecsüli a probléma társadalmi láthatatlansága.
A teher, amit nem csak a test cipel
A kontinencia zavarok nemcsak fizikailag, de pszichésen is megterhelők. Az életminőség romlása, a társadalmi elszigetelődés, a munkahelyi és szociális visszahúzódás egyre súlyosabb következményeket okozhat. Különösen igaz ez azokra, akik más súlyos betegségekkel – például prosztata- vagy hólyagrákkal – együtt élik át a vizelettartási problémákat.
A gazdasági következmények sem elhanyagolhatók: 2023-ban az EU-ban 69 milliárd euróra rúgott az inkontinencia közvetlen és közvetett költsége, ez 2030-ra akár 86,7 milliárd euróra is nőhet. Magyarország esetében ez 2023-ban körülbelül 188 milliárd forintnyi kiadást jelentett, ami a következő hat évben elérheti az 1500 milliárd forintot is.
Több figyelmet, jobb ellátást!
A szakértők szerint itt az idő szemléletet váltani: az inkontinencia ellátása nem csupán egészségügyi kérdés, hanem emberi méltóság, társadalmi befogadás és gazdasági fenntarthatóság kérdése is. Megfelelő prevenció, időben megkezdett kezelés, hozzáférhető termékek és ellátás, a gondozók támogatása – ezek mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a betegek ne érezzék magukat egyedül.
A jelenlegi rendszerek azonban nem alkalmazkodtak ehhez: az ellátás esetleges, a termékek drágák, az informális gondozás terhe pedig túlnyomó részt a nőkre hárul. A rosszul alkalmazott vagy feleslegesen eldobott termékek pedig komoly környezeti terhet is jelentenek.
Csepptérkép – adatból tudás
A Magyar Kontinencia és Urogynekológiai Társaság (MAKUT) szakmai támogatásával most indul az első országos online problématérkép, a Csepptérkép. Célja, hogy felmérje, milyen problémákkal szembesülnek az inkontinenciával élők Magyarországon, hol és milyen típusú segítségre lenne leginkább szükség. Az online kutatás 2025 őszén zárul, és eredményei remélhetőleg segítenek majd célzottabb szakpolitikai döntéseket hozni. A kérdőívet itt lehet kitölteni.
„Urge to Act” – Európai cselekvési terv
Az Európai Urológiai Társaság vezetésével idén júniusban bemutatott „Urge to Act” manifesztó konkrét lépések sorát fogalmazza meg az EU tagállamai számára. Többek között javasolják egy uniós szintű kontinencia stratégiát, kutatások támogatását, a terápiás hozzáférés javítását, és az informális gondozók (gyakran családtagok) képzésének, anyagi és lelki támogatásának növelését.
Itt az idő beszélni róla
Az inkontinencia nem választás kérdése. De a figyelem, az együttérzés és a megoldáskeresés igenis az. A Nemzetközi Kontinencia Hét arra hívja fel a figyelmet, hogy ideje elengedni a szégyent és a hallgatást, és elindulni a tudatosabb, emberközpontúbb ellátás felé. Nemcsak az érintetteknek van szükségük erre. Az egész társadalomnak érdeke, hogy egy ilyen súlyú problémára ne a csönd legyen a válasz.
A Kontinencia Hét keretében megrendezett (itt visszanézhető) panelbeszélgetés résztvevői között olyan szakemberek és hiteles hangok ültek egy asztalhoz, akik különböző nézőpontokból, de egy irányba mutatva segítettek megérteni az inkontinencia testi-lelki, társadalmi és gazdasági vetületeit. A beszélgetést Jakupcsek Gabriella moderálta, a résztvevők között pedig ott volt dr. Babai László, a Magyar Életmódorvostani Társaság elnöke, Friedrichné Nagy Andrea gyógytornász és humánkineziológus, Iványi Orsolya menopauzaaktivista, Salamon Adrienn, a Női Egészségért Alapítvány elnöke, valamint Góg Anikó, személyi edző és a BISA – Back In Shape Again alapítója. A diskurzus során szó esett a különböző inkontinenciatípusokról és kiváltó okokról, a gyermekvállalás, menopauza és sport okozta rizikófaktorokról, a tabukról és tévhitekről, amelyek miatt sokan még orvossal sem mernek beszélni a tüneteikről, a megelőzés és a nem gyógyszeres kezelési lehetőségek fontosságáról, valamint arról, hogy a menstruációs betétek nem alkalmasak vizeletszivárgás kezelésére, és miért fontos, hogy a megfelelő terméket válasszák azok, akik inkontinenciával küzdenek.
A beszélgetés fő üzenete egyszerű, de annál fontosabb: az inkontinencia nem szégyen, és van megoldás – merjünk róla beszélni és merjünk segítséget kérni.
Borítókép forrása: jcomp / Freepik
