Azt hinnénk a karibi konyha pusztán fűszeres-csodás trópusi ízekből áll. A valóság ennél sokkal prózaibb. A rizses bab és a sült főzőbanán mellé jórészt sül hal dukál. De van azért bizarr kivétel is.
Dominica szigetén sikerült összebarátkoznunk a szomszédokkal. Ez amúgy nem nehéz feladat – kevés olyan barátságos népet ismerek, mint a karibiak – különösen azokon a szigeteken, amelyeket még nem rontott meg a tömegturizmus. Az esti barátkozásnak, amely a kannás rumot kínáló kocsmaféleségben történt – a vége egy reggeli meghívás lett. A helyi reggelik – persze amit a turistáknak kínálnak – általában nem túl fantáziadúsak, tojásrántotta, kétes eredetű – de csípős szósszal jócskán megöntött – virsli, és az elengedhetetlen sült banán alkotják. Maguk a vajas banánt részesítik előnyben, amit – tekintve a főzőbanán általában ízmentes lényegét – annyira nem szerettünk meg. Ez úttal viszont feltűnt valami, amit elsőre nehezen tudtunk azonosítani. Sárgás négyzetekről volt szó kis szafttal. Pusztán ránézésre leginkább valami tésztafélének tűnt. Ízre viszont minden volt csak nem tészta. Puha enyhén zsíros zselés anyag. Kérdőn néztünk meghívóinkra, akik látható büszke mosollyal tálalták fel ezt a különlegességet.
Marhabőr. – mondta Maureen, a szakácsnő. Elsőre azt hittük viccel. Humoros asszony volt, az előző estét végignevettük, amiben persze a kannás rumnak is volt szerepe. Amikor némileg bizonytalanul visszakérdeztünk, először azt hitte az angol nyelvvel gyűlt meg a bajunk. Körülírta, hogy ez az a dolog, ami a marhán van, amíg él, aztán meg lenyúzzák róla. Mondtuk, pl. de abból nálunk cipőt szoktak készíteni. No arra ott nincs szükség, egy gumipapucs jó egész évben. Kanapéra se nagyon költenek. De – ekkor már elhittük, hogy mi az amit eszünk – hogyan lesz a szőrös, és kemény valamiből ez a puha sárga izé?
Miután a marhát megnyúzzák, a bőrről először lepörkölik a szőrt, majd alaposan megtisztítják: áztatják, sikálják, hogy a tüszők is kijöjjenek. Ezután kisebb darabokra vágják, majd kuktában alaposan puhára főzik. Ezután kerül legalább egy hétre a páclébe, ami ecetből, sóból fokhagymából, metélőhagymából, némi chiliből és fűszerekből áll. Után meg már ehetjük is. És hogy milyen? Hát, megoszlanak a vélemények. Csapatunkban az egészen ehető, sőt majdnem finomtól az egészen ehetetlen – borzalmasig tartotta skála.
Aki egyébként arra vetemedne, hogy kipróbáljon marhabőrös recepteket az számos érdekeset talál a különböző karibi konyhában. Trinidad szigetén uborkás-marhabőrös levest, Jamaicán pedig marhabőr-pörköltet esznek a helyiek. A legnagyobb kérdés persze az, hogy honnan szerzünk be hozzá feldolgozatlan marhabőrt, mert a cipőből – kanapéból már csak annyira lesz pörkölt, mint a kutyából szalonna.
Jó étvágyat!
