Itthon nagyon kell kutatni utána, de az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában ilyentájt egyes kólásüvegeken sárgára változik a kupak színe. A kóla íze viszont változatlan marad. Mi a titok?
Nem nyereményjáték, és nem is új íz. A sárga kupakos kóla szezonális termék. Ez évben április 22. előtt dobják piacra az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában. A szezon pedig ünnepi – április 22. ugyanis idén a pészach, a kovásztalan kenyér ünnepének kezdete. Valójában a ma ünnepelt pészach két ősi ünnep összevegyítéséből jött létre – az egyik egy mezőgazdasági jellegű ünnep volt, amelyre valóban a kovásztalan kenyérrel emlékeztek. A másik – amelynek történetét ma minden pészach első estéjén az úgy nevezett széder estén felelevenítjük az Egyiptomból való kivonulás, a zsidó nép megszabadulásának ünnepe. Ez a zsidó éves ünnepkör egyik legfontosabb állomása, és ezzel együtt a legtöbb szabály is ennek az ünnepnek a megülésére vonatkozik. Az első és legfontosabb, hogy az ünnep idején sem fogyaszthatnak a vallásos zsidók semmiféle kovászosat. Jobban mondva hómecosat, hiszen azt, hogy mi számít tiltott dolognak pészachkor a bibliai szabályokon túl a talmudi kor aprólékos szabályozása dönti el – ami ráadásul jelentősen el is tér egyes zsidó közösségekben. A “hómec” – a pészachkor tilos dolog – így biológiailag nem körülírható kategória, hanem a hagyományrendszer részer Európában minden esetre a gabonafélékből készül termékek széles skálája tartozik ide. Formálisan -elvben – minden olyan búzából, árpából, rozsból, zabból vagy tönkölybúzából készült élelmiszer, amely vízzel érintkezett, majd erjedt és “megemelkedett”. A gyakorlatban szinte minden, ami ezekből a gabonafélékből készült – kivéve a peszáchi maceszt, amelyet gondosan ellenőriznek, hogy ne kovászolódjon – hómecnek tekintendő, de egyes közösségekben például a bab is. Ez magában foglalja a lisztet (még mielőtt vízzel keveredne), a süteményeket, a tésztákat, a kenyereket és azokat a termékeket, amelyeknek összetevője a hómec – mint például a maláta – vagy a gabonaszeszeket, mint például a whiskey vagy a vodka. Ezektől alaposan meg kell tisztítani az ünnep előtt a házat – amivel rendelkezünk el kell adni vagy el kell égetni. A hagyományos zsidó háztatásokban külön pészachi étkészlet is van, nehogy véletlenül összekeveredjen a hómecos a nem hómecosszal.
Már csak az a kérdés, hómecos-e a kóla? A Talmud korában persze ez a kérdés nem merült fel, hiszen kóla nem létezett. De a zsidóság idomul a kor nagy kérdéseihez, és megadja a válaszokat a vallásos zsidóknak, akik egyébként Amerikában éppúgy isszák a kólákat, mint bármely más amerikai. A kóla ugyanis – a kóserság alapszabályai szerint – parve, vagyis mind húsos, mind tejes környezetben fogyasztható. Amerikában viszont a cukros kólákat alapvetően kukoricasziruppal édesítik. A kukorica – bár ugye a Talmud korában szintén nem volt ismert, de a rabbik egyértelmű útmutatása szerint a kitnijot – vagyis a potenciálisan hómecos növények közé tartozik. A vallásos zsidó tehát – elvben – nem ihat cukros kólát pészachkor. De a Coca Cola nem szeretett volna lemondani ötmillió potenciális vásárlóról egy hétre sem – így dobta piacra a pészachi kólát. Ehhez persze egy rabbinak meg kellett ismernie a modern világ legnagyobb titkát – a Coca Cola összetételét, és bizonyságot kellett kapnia arról, hogy ebbe a kólába nem kukoricaszirup, hanem nádcukor kerül. Ilyen kólát egyébként árulnak sok helyen a világban – a legismertebb a mexikói, amire esküsznek is a kóla fanok, hogy sokkal finomabb, kerekebb az íze. A sárga kupakos pészachi kóla így tulajdonképpen mexicola, csak más csomagolásban. Mindez persze csak az eredeti ízt követő vallásos zsidók számára fontos – aki zéró kólát iszik az megnyugodhat, abban bizonnyal nincs olyan adalékanyag, amely szembemenne a talmudi szabályokkal.
