Gondolta volna bárki, hogy az édesség a politikai hatalom eszközeként is felhasználható? Az ókori kelet uralkodói számára ez egyértelmű volt és magabiztosan alkalmazták is. Legalábbis ezt állítja a brit Tasha Marks élelmiszertörténész, aki az ősi perzsa ételek kutatója.
Az édességek ilyen vagy olyan formában a világ szinte minden országában jelen vannak. Minden kornak és kultúrának sajátos édes ételei vannak, és ha végig kóstoljuk ezeket egy asztalnál ülve, egyszerűen utazhatunk térben és időben. Az édességek egyébként meglepő módon több információt árulnak el egy bizonyos társadalomról, mint azt gondolnánk.
Római családi lakomát ábrázoló freskó Pompei-ből / Wikimedia commons
Például az ókori perzsa birodalomban a lakoma egyszerre volt az identitás, a politikai hatalom és kultúra kifejeződése. A királyi palotákban és az elit körében az étel nemcsak a gyomrot, hanem a szemet is gyönyörködtette. Az édességek a lakoma rituáléjának fontos részét képezték, nagyon is komoly szerepük volt. Gyakran rajtuk keresztül nyilvánult meg az uralkodó politikai befolyása.
Mitől volt édesség az édesség a cukor megjelenése előtt?
A cukor valamikor a Krisztus utáni első század után érkezett a Közel-Keletre, évszázadokkal azelőtt, hogy Európában megismerték. Korábban a méz volt az édesség elsődleges forrása, olyan gyümölcsök mellett, mint a datolya, sárgabarack és gránátalma. De a rózsavíz, a narancsvirág, a sáfrány, a csillagánizs és a kardamom, mint fűszerek, valamint az olyan összetevők, mint a pisztácia, a mandula és a szezám is alkalmasak voltak kellemes íz megteremtésére.
Ősi perzsa jég-ház, 1900 / British Museum
Ezek használatával olyan aromás és illatos finomságok készültek, amelyek sok kultúrában ehető státuszszimbólumokká váltak. Bearanyozva és elefántcsont kosárban elhelyezve igazi luxus ajándékként használhatták őket. Az ókori Perzsa Birodalomban így vált az innováció terepévé a gasztronómia: az első fagylaltszerű ételek feltalálójaként tartják számon az itt élt cukrászokat. A perzsák jeges nyalánkságai nagyjából Kr.e. 550-ből származnak.
A dekadencia íze
De alááshatja -e az édesség szeretete egy birodalom hatalmát? A perzsa édességek ízét az ókori görögök még a görög-perzsa háborúk idején kedvelték meg. Érdekes módon számukra a perzsa lakomák túlkapásai éppoly megosztóak voltak, mint amennyire finomak. Az élelmiszerek rávilágítottak a két kultúra közötti különbségre, és arra, hogy amit egyesek bőségnek, mások a gyengeséghez kapcsolódó luxusnak tekintettek.
Nagy Sándor / British Museum
A pletykák szerint Nagy Sándor mondta, hogy „akik hozzászoktak az ilyen mulatságokhoz, soha nem tudták, hogyan kell szembenézni a veszélyekkel a háborúban”. A lakomázás és az ivás – mint a politikai hatalom megnyilvánulása – azonban az ő udvarában is éppoly döntő szerepet játszott, mint a perzsa uralkodóknál.
Aranyozott, diós baklava
A baklava az egyik legismertebb közel-keleti édesség. Hagyományosan fekete teával kínálják, évszázados múltja van, de pontos eredete homályos. Míg a tea csak a Kr.e. 9. században érkezett meg a Közel-Keletre, általánosan elfogadott tény, hogy az első baklavák az Asszír Birodalomból származtak, Kr.e. 800 körül készíthették az első süteményeket. Bár az alábbi recept egy modern változat, az ihletet egy Nagy Sándor által szervezett bankett adta (Kr. e. 336–324). A legjobb választás, ha át akarjuk élni a régi korok pompáját. Ugyanis az ókori macedón uralkodó és társai gátlások nélkül élvezték az akkori élet minden luxusát.
Aranyozott, diós baklava / British Museum
A lakomáról szóló történetben olyan édességekről van szó, amelyeket annyi arannyal borítottak be, hogy a vendégek, „amikor enni akartak levették az aranyat, és eldobták […], hogy barátaik lássák fényűzésüket, és szolgáik az arany urai legyenek.” Lehet-e elképzelni ennél a jelenetnél bármi pazarabbat és dekadensebbet?
borítókép: Long Edwin Longsden: Egyiptomi lakoma, 1877 / Wikimedia commons
forrás: British Museum
