A sokoldalúan fejlett szocialista ember legyőzi a természetet. Az én korosztályom még ezt tanulta iskolában. És – láss csodát – Kínában ez tulajdonképpen sikerült. A természet meg van szelídítve, és a dolgozó nép szolgálatába van állítva.
Kína elképesztő természeti szépségekkel megáldott ország – elég csak az Avatarból ismert Zhangjiajie hegységre vagy Jangce szurdokaira gondolni. A hegyeket ráadásul a kínai történetelem kezdetei óta szentként tisztelték, a legtöbb buddhista, taoista szentély hegyekben van, így bővében vannak az olyan helyeknek, amelyek egyaránt rendelkeznek kiemelkedő természeti adottságokkal és történeti érdekességekkel. A néha fojtogatóan forró és párás nyári időjárás is vonzóvá teszi nyaranta a hegyi kirándulásokat – és tette ezt már az elmúlt évezredekben folyamatosan. Nemzeti Park alapanyag – mondjuk így – tehát van bőven, és kereslet is kerülközik. Íme néhány kép, hogy miért is érdemes nemzeti parkokat látogatni Kínában:
Ha pedig így van, akkor a modern Kína mindent képes megoldani – gyorsan, olajozottan, magas technikai színvonalon. És ez nem vicc. A természetjárás – ha az ország kiemelt nemzeti parkjait vesszük célba – Kínában egészen más élmény, mint bárhol másutt a világon. De nézzük mit is jelent ez a valóságban! Ehhez azért nem árt felidézni, hogyan néznek ki természetközeli élmények a világ más részén. A nemzeti parkok bejáratáig – jó esetben – jól kiépített utakon jutunk el, ott azonban át kell váltanunk gyaloglásra ilyen-olyan ösvényeken. Jobb esetben valami murvás út van, de inkább csak köveken kell bukdácsolni. Enni-inni az van, amit viszünk magunkkal, aztán jó esetben van valami rusztikusnak mondott hütte.
Nos Kína nagyon nem ezt nyújtja. A kisebb, távoli vagy kevésbé felkapott parkok akár családiasak is lehetnek, de a nagyobb nemzeti parkok, természeti világörökségi helyszínek, egyértelműen a tömegek kezelésére rendezkedtek be.
Dehang – családias hangulat
A bejárat általában a lényegtől – az angolra fordított kínaiban ezt „scenic spotnak” vagy „scenic areanak” – látványos helynek, területnek hívják – messzire helyezkedik el. Itt folyik a beléptetés biometrikus okmánnyal. A jegyeket – ideális esetben – előre meg kell váltani, de minden esetben van lehetőség helyi jegyvételre is – igaz, ha korlátozott a belépők száma, nem biztos, hogy aznapra jut nekünk hely.
A Zhangjiajie Erdei Park nagyszabású bejárata
A beléptető kapu után általában buszok várnak minket, nagyobb helyeken rendes városi buszok egyenfestéssel, a park emblémájával, kisebb helyeken golfautók, elektromos kisbuszok. A járművek sorba állnak, mindenkinek jut hely, nem kell várakozni. A buszok meghatározott útvonalon járnak, a megállókat térképen jelzik, és be is mondják.
Ezek a legtöbb helyen hop-on hop-off jelleggel működnek, a megállókban fel és le is lehet szállni. A térképeken, irányító táblákon általában van latinbetűs felirat is, és elég egyértelműek a jelzések – általában csak egy irányba érdemes menni – így gájdot fogadni totálisan értelmetlen, magunk is el tudunk tájékozódni.
Kisbuszok a kunmingi Kőerdőben
Elektromos járművek a Huanglong Nemzeti Parkban
És nagybuszok a Wuyi hegyen
Innen válik érdekessé a dolog. Ugyanis általában itt érünk el addig a pontig, amikor magasságkülönbséget kell leküzdeni. Erre a világ Kínán kívüli részén rendszerint az a megoldás, hogy nesze, ott a hegyoldal, oszt másszál. Kínában is vannak a szent őrültek számára fenntartott végtelen lépcsők, de a magasságkülönbséget általában emberbarátibb módon lehet leküzdeni. Több helyen vannak lanovkák – ilyenekkel azért másutt is találkozunk a világban.
Ahogy azonban igazán nagy tömegekre számítanak, ott inkább mozgólépcsőket építenek a hegybe. Így juthatunk fel Zhangjiajiében a Tianmen-hegyre, vagy Yunnanban le a Tigrisugró szurdokhoz. Mivel a hegyek magasabbak, mint egy átlagos metrómegálló, hét-nyolc mozgólépcső is kell ahhoz, hogy fel, vagy leérjünk.
Nem metrómegálló – nemzeti park
De van ennél is jobb. A Zhangjiajie Erdei Nemzeti Parkban a világ legmagasabb szabadtéri üvegliftjét építették be. Egyszerűen – jó, némi sorbanállással – felliftezhetünk a hegytetőre. Verhetetlenül kiváló. (A lift eléréséhez persze fel kell menni néhány lépcsősoron, de ha az ember elég szerencsétlenül néz, akkor kiderül, hogy van egy VIP lift, amelyik megkerüli a lépcsőket és a fő lift bejáratához visz, így egyetlen lépcsőt sem kell felfelé menni. Abszolúte jó.)
Labubuvásár miközben sorban állunk a lifthez
Ha már fenn vagyunk a magasban, valamennyit azért mindenütt lehet sétálni. És ez tényleg séta, nem köveken bukdácsolás. A sétautak kiválóan ki vannak építve, nem a puszta sziklán kell vergődni, fapallókból vagy térkőből épített utak vezetnek mindenhová. Ezek meglehetősen szélesek, több ember kényelmesen elfér egymás mellett.
Ahol lépcsők vannak, azok általában jó, biztonságos korláttal rendelkeznek. Kedvencem a fahatású vasbeton korlát, ami még az évgyűrűket és a fa apróbb hibáit is imitálja, de tökéletesen biztonságos.
Akinek még így is sok lenne a lépcsőzés, az akár befizethet egy hordszékre is. Számos helyen állnak rendelkezésre bambusz hordszékek, amiket markos fiatalemberek visznek fel az emelkedőkön – meglehetősen drágán persze. (Bár nagyon ajánlgatták, és a végén már a nagyon drága is csak kicsit lett volna nagyon drága, lemondtam róla…)
A jó kilátást biztostó helyeken kellemes kilátókat alakítanak ki, ahol általában még el is lehet kicsit üldögélni – már persze ha jut hely, mert azért sok nemzeti parkban hatalmas a zsúfoltság, főleg főszezonban. Akinek az a vágya, hogy csak úgy kettesben legyen a természettel, az jobb, ha kerüli a nyarat vagy a nagyobb kínai ünnepek környékét, és egy kellemetlenül hűvös márciusi szerda délelőttön látogat el valamelyik nagyobb nemzeti parkba.
Nyár közepi zsúfoltság a Zhangjiajie Erdei Parkban
És egy hűvös áprilisi reggel a Tündérhegyekben
Van, ahol van némi extra is: a Wuyi hegyen például bambusztutajjal lehet végihajózni a Kilenckanyarulatú Folyón. A tutajok, akárcsak a buszok a bejáratnál sorba állnak. Jegyet kapni nem olyan egyszerű, de azért el tudják intézni, hogy mindneki feljusson, aki nagyon szeretne.
Az ilyen extrákra – sőt általában a lanovkákra, liftekre, mozgólépcsőkre is – külön jegyet kell venni. Erre lehetőség van elővételben, a nagyobb helyeken különféle csomagokban. A kisebb helyeken ott helyben lehet megvenni a jegyeket. Az is komolyan javítja a felhasználói élményt, hogy sosem fogyunk ki az étel-italból. Minden ilyen helyen jelentős sűrűséggel futunk bele etetőbazárokba, ahol általában a helyi konyha finomságait kóstolhatjuk meg. (Van azért KFC is azoknak, akik a kevésbé helyi ízekre gyúrnak.) Az árak kicsit magasabbak mint a városok piacain, de bőven elviselhetőek, az éttermi árak alatt maradnak. Van, ahol van egy központi etető-terminál is, ahol éttermek, büfék sokasága várja a megfáradt, éhes utazókat. Meglehetős sűrűséggel telepítenek általában italautomatákat is.
A tujia konyha finomságai Zhangjiajiében
Tibeti gombakülönlegességek a Tigrisugró szurdoknál
Sőt, a magas hegyi nemzeti parkokban még oxigénpalackokat is árulnak azoknak, akik keveslik a levegőt. (Kimondottan hasznosnak tud bizonyulni.)
És az sem utolsó szempont, hogy mindenütt számos nyilvános vécé van – és nem is akármilyenek.
Közben nézheted a tévét…
Szuvenírt is vehetünk mindenütt, minden mennyiségben. A Labubutól és egyéb labubu-szerű béna babáktól az autentikus kézműves termékekig minden van.
És fotózkodni is lehet, sőt kötelező. Helyi fotósok kínálják a szolgáltatásaikat. Ők a legjobb, legfotogénebb helyekre állnak be és mindenkiről készül egy kép, aki arra jár, azután ha kéred, megkapod nyomatva és elektronikusan is.
Az élményeket a frekventáltabb helyeken mindenféle showk egészítik ki. Van, ahol nap közben mautatnak be szabadtéri előadásokat, táncműsorokat, de a legtöbb turistát vonzó helyeken külön szabadtéri – vagy fedett – színházakat építenek, ahol esténként színes-szagos showműsorokat, musicaleket mutatnak be, amelyek valahogyan kapcsolódnak a hely történelméhez, kultúrájához.
Halászsas-bemutató
…és sámántánc Pu’erben.
A rókatündér díszlete a Tianmen hegyen
Néptánc (?) a Jiuzhai völgyben
Lovasszínház a Jangce pertján
Ezekért – természetesen – szintén külön kell fizetni, nem is keveset. Egy jegy általában körülbelül 15 ezer forintnak megfelelő jüanba kerül. De – legalább egyszer – megéri, mert tényleg iszonyatosan profi, különleges előadásoknak lehetünk szem- és fültanúi, amelyek általában élvezhetőek úgy is, ha nem értünk egy szót sem kínaiul. Arra viszont fel kell készülni, hogy így – ha teljesen ki akarjuk élvezni, amit egy nagy kínai nemzeti park nyújt – akkor az egyáltalán nem lesz egy filléres élmény. Oda-visszaúttal, a szállásról belépőjegyekkel együtt könnyedén kifizethetünk 30-40 ezer forintot is akár egy napra.
