Az Oroszlánember szobra egy remekmű. 40 000 éves, 31 centiméter magas, elképesztő virtuozitással és technikai hozzáértéssel faragták mamut elefántcsontból. Feje egy barlangi oroszláné, teste részben emberi. Egyenesen áll, talán lábujjhegyen, széttárt lábakkal, karjaival karcsú, macskaszerű testének oldalára támaszkodva. Olyan erős a válla, mint egy oroszláné, csakúgy, mint a csípője és a combja is. Tekintete erőteljes és a nézőre irányul. Arcának részletei mutatják, mennyire figyel és hallgat. Erőteljes, titokzatos és érezzük, hogy az általunk megismert hétköznapokon túli világból származik.
A múzeumi kiállítótér
Az Oroszlánember a legrégebbi ismert ábrázolása egy olyan lénynek, amely fizikai formában nem létezik, és az ember természetfelettiről alkotott elképzeléseit szimbolizálja. Jill Cook, a British Museum európai őstörténeti részlegének kutatója szerint az 1939-ben, egy dél-németországi barlangban talált Oroszlánember egy erős, már kialakult mítosz része lehetett. “A testén látható kopásnyomok arra utalnak, hogy egy rituáléban talán erősen dörzsölhették. Azt nem tudjuk, miről szólt az a történet, aminek fontos szereplője volt ez kis szobor. Nem tudjuk, hogy az Oroszlánember istenség volt-e vagy a szellemvilág avatárja, egy teremtéstörténet része, vagy olyan ember, aki a szellemekkel való kapcsolata miatt alakult át félig állati lénnyé.”
Jill Cook úgy gondolja, a szobor köré szőtt mítosz valószínűleg emberekről és állatokról szól. “Az Oroszlánember egy mamut agyarából, az akkori világ legnagyobb állatának csontjából készült, és a legvadabb ragadozót, a mára már kihalt barlangi oroszlánt ábrázolja, amely körülbelül 30 centiméterrel magasabb volt a modern afrikai oroszlánnál, és nem volt sörénye. Annak ellenére, hogy a szerszámok és a tűz használata megkülönböztette az embert más állatoktól, több tízezer évvel ezelőtt még mindig egyes állatok táplálékára szorult, és közben meg kellett védenie magát más ragadozóktól. Talán ez az oroszlán-ember hibrid segített megérteni a kor embereinek a természetben elfoglalt helyüket mélyebb, vallási szinten.”
A német Wulf Hein kísérlete – videóban látható itt – amikor a jégkorszakban elérhető kőeszközökkel újraalkotja az Oroszlánembert, azt bizonyítja, hogy a szobor elkészítése több mint 400 órát vett igénybe. Tehát kellett lennie a csoportban egy olyan művésznek, aki az idejét, a figyelmét csak ennek a szobornak az elkészítésével töltötte. Nem keresett élelmet, nem vigyázott a tűzre vagy a gyerekekre és nem készített vadász eszközöket vagy egyéb hasznos szerszámokat.
A British Museum szakértője szerint 400 óra túl sok idő egy nehéz körülmények között élő kis közösségnek arra, hogy legyen egy olyan szobruk, ami haszontalan a fizikai túlélésük szempontjából. Az, hogy ezt az extra időt és fizikai kihívást megengedhették maguknak azt sugallja, hogy a szobor célja nagyon fontos volt számukra: talán a közös kötelékek és a csoporttudat megerősítéséhez kellett, mivel együtt könnyebben győzik le a veszélyeket és a nehézségeket. Már maga a lelelőhely, a Stadel-barlang is egy különleges tér.
“Míg más kis jégkorszakbeli szobrokat olyan barlangokban fedeztek fel, ahol sok kőszerszám és állatcsont volt – ami arra utal, hogy azokban az üregekben emberek éltek folyamatosan – addig az Oroszlánember lelőhelye teljesen más jellegű helyszín volt. A Stadel-barlang északra néz, és a bejáraton nem süt be a nap. Bent nagyon hideg van, és alig találni emberi tevékenység által felhalmozott törmeléket. Nyilvánvaló, hogy ez a hely alkalmatlan volt a mindennapi élethez.”
Az Oroszlánembert egy belső kamrában találták meg, gondosan elhelyezve a sötétben, csak néhány perforált sarki rókafog, gyöngyláncok és egy rénszarvas agancs volt a közelben. Ez alapján úgy tűnik, hogy a Stadel-barlangot csak alkalmanként használták, akkor is olyan fontos rituális helyszínként, ahol az emberek körbeülték a tüzet, és az ott végzett szertartások központi eleme lehetett a szobor.
Az Oroszlánember a legrégebbi ismert bizonyíték a vallási meggyőződésre, és a Stadel-barlang azt sugallja, hogy a hitnek és az összetartozásnak olyan mély története van, amely kulcsfontosságú az emberi társadalmak számára, és jóval az írás előtt keletkezett. A szobor a Baden-Würtembergben az Ulmer Múzeumban látható, 2017-ben az UNESCO a Stadel-barlangot az egész emberiség számára fontos világörökségi helyszínnek nyilvánította.
Forrás: British Museum blog
Képek forrása: Wikimedia Commons
