Aki focit akar nézni, az általában Spanyolország vagy Olaszország nagy stadionjai felé veszi az irányt. Nekünk jobb ötletünk van – menjenek Finnországba. Ott olyan focit látnak, amit sehol másutt. Nem is kell hozzá pálya, elég a mocsár.
Hamisítatlan vb hangulat, lelkesedő nézők, és a végsőkig küzdő csapatok – ilyen volt a legutóbbi foci világbajnokság. Nem a katariról, és nem is az új-zélandi női foci vébé-ről van most szó. A hangulat ugyan épp olyan forró, de a környezet sokkal hűvösebb, no meg vidékiesebb. Hyrynsalmiban – Finnország középső részén, ahol a vébét rendezték – a nyáron általában alig kétezren élnek, persze a falu legnagyobb eseményére az állandó lakosság többszöröse is a faluba utazik a világ minden tájáról. Az éghajlat is sokkal ősziesebb itt augusztus elején, mint Katarban volt októberben. És a pályák is egészen mások.
“Jó kondiban kell lenni, mert nagy fizikai állóképességet követel a játék” – mondja Siri, a helyi csapat egyik sztárja. Itt ugyanis – ellentétben a kemény pályás focival – egyszerre tartják a férfi és női bajnokságot. A legnagyobb különbség azonban a pálya. A pálya ugyanis egy mocsár. És ezt most nem pejoratív értelemben mondjuk. A finn eredetű mocsárfocinak az a lényege, hogy térdig érő sártengerben játsszák. “Nyilván néha bennragadunk a sárban, vagy csak elvesztjük a cipőnket, de az biztos, futni nem nagyon lehet, és nyakig sárosak leszünk” – mondja Siri.
“Alapvetően azért ugyanazok a szabályok mint általában a fociban” – teszi hozzá a polgármester. Tehát ugyanúgy a labdát kell a hálóba juttatni. De kisebb a pálya, és a kapuson kívül csak öten vannak egy csapatban. A félidők is rövidebbek – kétszer tíz perc áll a csapatok rendelkezésére, hogy némi dagonyázást útján eljuttassák a labdát az ellenfél kapujába. “Finnország vezető sífutói tréningeztek itt a mocsárvidéken nyaranta, szerettek focizni, így az az őrült ötletük támadt, hogy milyen lenne összekapcsolni a mocsarat és focit, ebből jött ez a sportág” – magyarázza a falu polgármestere, aki a vébé szervező bizottságát is vezeti. Az első bajnokságot 1998-ban rendezték – és az elmúlt több, mint húsz évben igazán népszerű lett a sport. Előselejtezők nincsenek, tulajdonképpen bármely csapat részt vehet a megmérettetésen, amelyik befizeti a 250 eurós nevezési díjat. Lakni persze leginkább sátras kempingben lehet, mert Hyrynsalmiban nincsenek luxusszállók, de így is jönnek sokan. “Végül is az iszapot használjuk a wellness-szállókban is, szóval fogjuk úgy fel, hogy ez egy egészséges felüdülés” – magyarázza a város női csapatának másik csillaga Riika.
“A COVID járvány persze itt is visszavetette a jelentkezési kedvet, de most, hogy vége a járványnak, megint közel ugyanannyian jöttek, mint a járvány előtt, mivel több, mint 200 csapat vett részt a bajnokságban” – büszkélkedik a polgármester. Az oroszok most persze nem jöhettek el – nem kaptak vízumot. Pedig Finnország mellett Oroszországban a legnépszerűbb ez a sport – éppen elég mocsaras-saras pályájuk van, amelyeket így kiválóan lehet hasznosítani. A többi mocsárfoci nemzeti is északról kerül ki – úgy látszik ott a legmegfelelőbb az éghajlat a mocsárfocizásra.
“Szerencsére nálunk Skócia nyugati részén is elég esős a klíma, így gyakran sarasak a pályák, de ha nem, akkor vízzel árasztjuk el a pályánkat, hogy jó mély legyen a sár” – magyarázza skót csapat kapitánya. Ők is jó eredményeket szoktak elérni a mocsárfoci vébéken. “A legjobb taktika, ha igyekszünk a labdát mindig a levegőben tartani, ha elsüllyed, akkor sokkal keményebb lesz a meccs” – magyarázza a trükköket a skót kapitány.
Ennek ellenére nem ők nyerték az idei tornát, hanem egy német csapat – úgy látszik a németek a futball minden alfajában tarolnak. A legfőbb győztes azonban idén is Hyrynsalmi volt – a finn falu számára kiváló lehetőség, hogy néhány hétre sportfőváros legyen. De már dolgoznak azon, hogyan szélesítsék a turisztikai porfóliójukat – idén a focivébé mellé zenei fesztivált is rendeztek. Természetesen ott is a sáré volt a főszerep – a koncerteket szügyig érő sárban lehetett hallgatni. Amolyan sár-rockot adtak – a nézők pedig szerették.
Borítókép: Hyrynsalmi Oppikoulu.
Forrás: Wikimedia Commons
