Konyhai alapszabály, hogy az elhasználódott zsírt – olajat előbb-utóbb ki kell önteni. Nem is akárhogy, hiszen veszélyes, környezetszennyező hulladékról van szó. Van egy hely a világon, ahol ezt egészen máshogy gondolják.
1912-ben történt, hogy az amerikaiak Woodrow Wilsont választották meg elnöknek, Arizona lett a 48. állam, és a Titanic elsüllyedt az Atlanti-óceánba. Ugyanebben az évben a Tennessee állambeli Memphisben Elmer „Doc” Dyer megnyitotta új kávézójának ajtaját, amely a Dyer’s Burgers nevet kapta. Ám, amelyek itt sültek, nem átlagos hamburgerek voltak. Dyer hamburgerei speciálisan fűszerezett darált marhahúsból készültek, amely sütés közben extra zsiradékot termelt. Egy este hiba történt a konyhában. „Az egyik szakács egyik este nem cserélte ki a zsiradékot a serpenyőben, és másnap újabb hamburgereket sütött benne” – mondta a Southern Livingnek a Dyer’s Burgers jelenlegi tulajdonosa, Kendall Robertson. „Másnap valaki bejött, megevett egy burgert, és azt mondta: „Ez a legjobb hamburger, amit valaha ettem életemben!””. És ezzel történelmet írt. Ha hiszik, ha nem ugyanis, a Dyer’s Burgers nem csak, hogy még mindig létezik, de a hamburgereket még mindig az eredeti zsiradékban sütik, amely több mint 100 évvel ezelőtt híressé tette az éttermet.De ha az évszázados zsiradék fogyasztásának gondolata nem tetszik, Robertson biztosított minket arról, hogy ez teljesen biztonságos. „Átszűrjük, hogy minden részecskét kiszedjünk belőle, majd fűszerezzük” – magyarázta. „Ez ugyanaz a molekula 1912-ből, soha nem változtattuk meg.” Ami szintén nem változott, az a hamburgerek tálalásának módja. „Csak mustárral, savanyúsággal, hagymával és borssal készítjük. Még salátát, paradicsomot vagy bármi ilyesmit sem teszünk hozzá” – jelentette ki Robertson. Azt pedig ne kérdezzék tőle, hogy miből készül a különleges fűszerezés. „Nem mondhatom meg” – mondta. „Ez a titok része!” A hamburgerek közel tíz dekás húsgolyóként indulnak. Ezeket fakalapáccsal papírvékony pogácsákká verik, mielőtt a legendás zsiradékba dobják őket. A hamburgereket hatalmas – 10 cm mély, 1 méter széles, egyedi készítésű öntöttvas serpenyőben sütik. Egy-egy serpenyőbe egyszerre akár 75 hamburger is belefér. Ez jó dolog is, mivel Robertson szerint a Dyer’s hetente 750-1000 font darált marhahúst használ fel. „Amikor megsül, egy kicsit kisebb lesz, így a legtöbb ember duplán kéri. De van tripla is, mert egy adag nem elég laktató”. – mondja. Van aki külön is kér a híres történelmi zsiradékból: . „Ezt úgy hívják, hogy ‘dupla mártás’” – ismertette Robertson. „Fogjuk az egész burgert, a zsemlével és mindennel együtt, és belemártjuk a zsírba, majd becsomagoljuk és odaadjuk nekik. Így akarják.” És ha aggódna, hogy a Dyer’s-ben elfogy a zsír, mielőtt odaérne, Robertson szerint van tartalék. „Öt gallonos savanyúságos vödröket tartunk, és azt hiszem, most 10 van belőlük.” A híres hamburgereken kívül a Dyer’s felszolgál mélyhűtött bolognai húst, kézzel vágott sült krumplit és egy „Filthy Diablo” nevű szendvicset is. „Három hús és három sajt van rajta. És van rajta lengyel kolbász is” – mondta Robertson. „Mindez zsemlén van, akárcsak a hamburger.” A zsíros menü az étterem szlogenjére játszik rá: „Bevetted ma a G-vitaminodat?”. A „G” természetesen a zsírt (grease) jelenti.
