Mi az a délutáni tea? Rituálé, uzsonna, hagyomány? Mindez egyszerre. Manapság már nem áll meg az élet a brit szigeteken a délutáni teázás miatt, és sok helyen csak a turisták élvezik. Azonban ha kedvünk tartja, egy hasonló kiadós délutáni uzsonnát mi is elkészíthetünk a saját konyhánkban. Eredet-történet következik.
Délutáni tea a kertben, Albert Percy Godber fotója, 1912.
A briteket szokás kifigurázni a minden stresszhelyzetre megoldást kínáló teázási szokásaik miatt, de hogy honnan ered ez a sztereotípiává vált hagyomány, azt már kevesen tudják. A délutáni tea rituáléja nem is olyan régi: még az 1840-es évek elején vezettek be Nagy-Britanniában. Szükség volt egy kis étkezésre a reggeli és a 20 órakor kezdődő vacsora közé, ekkor ugyanis csak ez a két főétkezés volt szokásban.
Richard Emil Miller: Délutáni tea, 1910.
A teázás története
A teafogyasztás drámaian megnövekedett a 19. század elején. Ekkor történt állítólag, hogy Anna, Bedford 7. hercegnője arról panaszkodott, hogy késő délután már nem igazán érzi jól magát. A hosszú koplalást okolta a kellemetlenségért ezért a hercegné megoldása az általa zuhanásnak megélt érzésre egy csésze tea és egy könnyű harapnivaló volt, amelyet délután szolgáltak fel neki a budoárjában. A nyarat vidéki birtokán töltő Anna hamarosan közösségi élménnyé tette ezeket az alkalmakat: a vidéki életben remek színfoltot jelentett, hogy barátokat is hívott magához erre a kis étkezésre, ami egyre népszerűbbé vált.
Ella Margaret Bedford: Délutáni tea, 1889.
A hercegnő folytatta ezt a szokását akkor is, miután visszatért Londonba. Meghívókat küldött körbe az ismerőseinek, arra kérve őket, hogy csatlakozzanak hozzá “teára és sétálni a környéken.” Ezeken a fogadásokon akár kétszáz vendég is részt vehetett. 16 és 19 óra között kedvük szerint jöhettek-mehettek; ez volt az általunk ismert teadélutánok kezdete. A társasági hölgyek gyorsan átvették ezt az ötletet: piknikszerű indulásból hamarosan az előkelő szalonok világába tört utat magának. Nemsokára már divatosnak számított teát kortyolgatni és szendvicseket falatozni a délután közepén. Amikor aztán maga Viktória királynő is részt vett a Délutáni Tea Rituáléban, akkor már megjelentek a hivatalos teafogadások is az arisztokrácia körében. Ez a szokás a teafű olcsóbbá válásának köszönhetően a szegényebbek között is elterjedt. Nyilván kisebb, szerényebb ételválasztékkal. Mert hogy a jó délutáni teához különleges, csak erre az alkalomra elkészített apró finomságokat szolgálnak fel.
William Henry Margetson: Délutái tea, 1920
Hagyományosan a teát négy óra körül kezdte meg az arisztokrácia – ezt néha az asztalok mérete miatt “magas teának” nevezték (mert a személyesebb, zárt körű délutáni teázások az kis pamlagú szalonokban történtek). A társadalom alacsonyabb rétegei a késői vacsora helyett a nap későbbi szakaszában, öt-hat órakor egy tartalmasabb, emiatt „nagy”-nak nevezett teát fogyasztottak.
Délutáni teázás Londonban a Lyon’s teaházban, 1942.
Ahogy korábban említettük, manapság a többfogásos délutáni tea csak alkalmi luxus a britek számára; születésnapi csemege egy vidéki szállodában, pihentető szünet egy mozgalmas, városi bevásárlás során, vagy az ünnep része a baráti társasággal. Szerencsére a turisták – vagy konyhai kalandor olvasóink – még mindig átadhatják magukat a brit hagyományoknak.
Mit együnk a délutáni teához?
A délutáni tea szendvicsekből (általában ujjnyi vastagra vágott kenyerekből áll, ezeknek a héját is eltávolítják), édes péksüteményekből és süteményekből álló étkezés, egy bőséges uzsonna.
Délutáni tea Hongkngban
De milyen típusú szendvicseket szolgálnak fel ilyenkor? A klasszikus választék: uborkás, tojásos-majonézes zsázsával, krémsajtos füstölt lazacos, koronázási csirkés töltelékes és sonkás mustáros. Emellé kínálhatnak kis falatkákat: mini quiche-eket, kolbásztekercseket.
Szendvicsek londoni Savoy Hotelből
Az édes angol pogácsák mellé kemény habbá vert natúr tejszínt kínálnak, eperlekvárral. A torták között van répa, kávés, diós, gyümölcsös, csokoládés torta, vagy az egyik leghíresebb Viktória királynőről elnevezett lekváros piskóta torta. Ma már népszerűek az olyan kis méretű francia desszertek, mint például az ekler fánk, vagy a különböző macaronok. Ezt a sokféle fogást tálcákon, több szintes tortaállványokon szolgálják föl.
Délutáni tea a Rittenhouse Hotelből
Ha pedig nagyon dekadens hangulatban vagyunk, akár egy kis pezsgőzéssel is feldobhatjuk a délutáni teázást. Ennek az alkoholos uzsonnának is van külön neve: az angolok királyi teadélutánnak nevezik. Vajon miért?
képek forrása: Wikimedia commons
