Ezt a ritka, arannyal kirakott ezüst tálat Oegstgeestben ásták ki, ami valaha egy hatvan lakosú kis falu volt, ma már a hollandiai Leiden külvárosa. Az aranyozott állatok és mitikus lények (az egyik egy emberi lábat tart a szájában), valamint rozetták és egyéb minták díszítik. Ezeket az összetett szimbólumokat még nem sikerült megfejtenie a kutatóknak
A közepét egy gránáttal és aranyhuzallal díszített aranykorong jelöli.
.A külső oldalon két vastag aranyozott szalag fut végig, ami egy gránát gyűrűben végződik, ezekre lehetett a tálat felfüggeszteni.
A tál nem maradt volna vízszintesen egy harmadik gyűrű nélkül, de úgy tűnik, ezzel a kettővel is ki tudták függeszteni.
Lehet, hogy ivásra vagy valamilyen rituáléhoz használták, azonban egy kis lyuk az alján azt mutatja, hogy nem tároltak benne hosszú távon folyadékot. Talán szándékosan helyezték el a falu szélén, és egy közeli temetkezéshez tartozott.
A kutatók azt feltételezik, hogy a 21 centiméter széles és 11 centiméter magas tálat egy rituális áldozat részeként temették el. Az ilyen aranyozott ezüst tálak rendkívül ritkák, általában bronzból készültek. Olyat meg végképp alig találni, amit ilyen pazar aranylevelekkel díszítettek.
Úgy tűnik, hogy maga a tál a késő római birodalom idejéből, a negyedik vagy ötödik századból származik. Az állatfigurák és a minták alapján valószínűleg a Mediterráneumból, azon belül is a Földközi-tenger keleti részéből, Nyugat-Ázsiából került Európába. Az aranykorong és a veretek azonban már a hetedik század első felének germán (Meroving) alkotásaira utalnak. A függesztő gyűrűk viszont más hatásokról árulkodnak: ezek inkább Skandináviára, vagy Angliára jellemzőek. Ez egy olyan műtárgy, amely nemcsak Hollandiában, hanem egész Nyugat-Európában egyedülálló.
A tálat egy hatodik és hetedik századi nagy falu maradványainak feltárása közben találták meg, a Rajna partján épült, ahol sok kis vízi út találkozott. Fontos kereskedelmi csomópont lehetett ez a település, ahová a különböző áruk folyamatosan áramlottak, hiszen a tengeri és a folyami utakon volt a legkönnyebb szállítani. A régészek több bizonyítékot is találtak arra, hogy a kora középkorban ez egy igazi “kozmopolita” falu lehetett: a kútban a Földközi-tenger vidékéről származó fügemagvak kerültek elő, néhány sertés csontjából kiderült, hogy Németországból érkeztek, egy gyerek csontvázának fogzománca szerint Angliában született és nőtt fel.
Ha hátralépünk pár lépést, és úgy nézünk erre a ritka leletre, akkor azt láthatjuk, hogy a tál a falu különleges, nemzetközi helyzetének szimbóluma. Ez a tárgy több száz éven keresztül formálódott, bárhova került, minden kultúra a tudása legjavát adta hozzá, és mire megérkezett ide, a Rajna partjára, egy szimbólumokban gazdag műtárgyként, talán rituális célokra használhatta tulajdonosa. Aki valószínűleg nem akárki lehetett.
A tál felfedezéséig semmi jel nem utalt helyi vagy regionális elit jelenlétére az Oegstgeest településen. Lehetséges, hogy ebben az időszakban az előkelők egy része „egyszerű” tanyákon, falvakban élt.
Források: Art of the Middle Ages, Universiteit Leiden
