Mit lehet tenni télen egy olyan országban, ahol elég gyakran pocsék az idő? Inkább élmény, vagy inkább kellemetlenség? Kipróbáltuk, elmondjuk ..
Amikor helyet foglaltam magunknak egy buszos túrára Reykjavikból Izland keleti partjára március elejére meg kell mondanom, azt hittem egyedül fogunk lézengeni a buszon. Március eleje izlandi viszonylatban még bőven tél, és ki lenne olyan őrült, hogy egy kellemetlenül hideg országba menjen télen, aminek ráadásul közismerten kiszámíthatóan az időjárása – télen. Ehhez képest a busz tömve volt. Igaz, gyakorlatilag mi voltunk az egyedüli európaiak – rajtunk kívül lelkes kínai fiatal lányok, népes dél-indiai családok és japánok és ki tudja még miféle ázsiaiak foglalták el a buszt. Nem csak ezt az egyet – amikor – jó négyszáz kilométer megtétele után – odaértünk a célunkhoz, teli volt a parkoló, tízesével sorakoztak a buszok, mellettük terepjárók és egyéb személygépjárművek sorakoztak.
Izlandon télen kvázi ugyanolyan erővel pörög a turizmus, mint nyáron. Pedig – ezt azért le kell szögeznünk – az időjárás tényleg kiszámíthatatlan, és gyakran igencsak kellemetlen. Célunkhoz csak másodszorra jutottunk el Kelet-Izlandra, elsőre ugyanis Reykjaviktól alig egy órára olyan hóviharba kerültünk, hogy azt hittük felborítja a szél a busz – a látótávolság pedig gyakorlatilag nullára csökkent. Az utat lezárták a busz kénytelen volt visszafordulni.
Ehhez képest, miután visszatértünk Reykjavikba, az idő kitisztult, és – viszonylagosan persze – egészen meleg lett. Annyira, hogy a bátrabb turisták a főváros termálstrandján, ahol a hideg óceán egy kis öblébe beengedik a forró termálvizet, még a tengerben is megmártóztak, a tenger partjára kiállított – nyitott – termálmedencében pedig vidáman fürdőztek. Bár kétségtelenül exrtrém szórakozásnak tűnt – de – mivel a víz forró – elviselhető volt.
A többi napon is szinte negyedóránként változott az idő – a kellemes (bár hűvös) kirándulóidőt váratlanul váltotta fel olyan jégvihar, amiben orkán erejű szél fújta az emberek arcába az éles apró jégszilánkokat. Izland éghajlata ugyanis elég sajátos. Ahhoz képest, hogy Reykjavík a világ legészakibb fővárosa, a Golf-áramlat elég meleg víztömeget szállít a környező vizekbe, hogy az éghajlat sokkal enyhébb legyen, mint hasonló szélességi körön akár Svédországban akár Kanadában – Szibériáról nem is beszélve. Így Izlandon nincsenek kemény mínuszok tél közepén sem – viszont a kiszámítatlan szelek hozzák-viszik a rossz és a valamivel jobb időt. Ahogy utazunk végig a szigeten a mély hóval borított téli tájak csapsz őszies vidékekkel váltakoznak – kiszámíthatatlan gyorsasággal. Az egyik sarkon még hófúvás van – a következőn, mintha sosem esett volna hó.
A kellemes idő miatt tehát bizonnyal nem érdemes Izlandra menni télen. (Mondjuk azért nyáron sem – július elején is a legjobb esetben is csak 18-20 fokot kapunk, de belefuthatunk 4-5 fokos esősbe is, amikor csak rákhalász-felszerelésben lehet kimenni sétahajózni.)
Akkor mégis miért megy az a sok kínai és indus Izlandra ilyenkor? A legnagyobb vonzerőt nyilván a miszikus-csodás északi fléenyjelenjti, amit – elvben – ilyenkor lehet a legjobban megfigyelni. Ehhez persze azért szerencse is kell. Egy részről a naptevékenység – ami az északi fényt generálja – nem kiszámítható, másrészt, ha van is északi fény, azt nem biztos, hogy látjuk, mert a felhők gyakran eltakarják az eget. Akármilyen esély viszont csak szeptembertől áprilisig van rá – tehát tulajdonképpen, helyi viszonyok közt, télen. Szóval nagyon-nagyon jó esetben valami ilyet láthatunk:
Vannak persze olyan túrák – aranyárban – amelyek azt ígérik, hogy olyan helyre visznek ki éjszaka, ahol nagy eséllyel láthatod az lészaki fényt, mert általában felhőmentesek – és keresnek is olyan részt, ahol felszakadozik a felhőzet, de száz százalékos biztonsággal őket sem tudják ígérni, hogy látjuk az csodás zöld hullámokat az égen. Szóval ez kicsit lutri – de ha elehet utazik az ember télen északra -ami persze nem egy olcsó mulatság – előbb-utóbb majdcsak meglátja. Ha meg nem, hát, akkor elmegy olyan beltéri helyre, ahol vetítve lát északi fényt. Nyilván nem akkor élmény, mint az eredeti, de pótléknak megteszi. Reykjavikban több ilyen vetítés is van – az egyik éppen abban a Perlan múzeumban, ahol a virtuális vulkántúrán is részt vehetünk. A látvány ugyanaz – persze az élmény, fotelből fűtött teremből kicsit más.
Van ezen kívül számos egyéb beltéri élmény is, amivel elötlhetjük azt az időt, amikor éppen katasztrofális az idő odakinn. Több olyan múzeum is van, amelyek Izland sajátos történelmével és kultúrájával ismertetnek meg. A honfoglalás múzeumában megismerhetjük a Reykjavík területén épült első viking települést, annak életét, és a feltárt – meglehetősen szerény – romokat.
A Saga Múzeumban pedig a sziget benépesüléséét és korai történetét övező történetekkel ismertetnek meg minket – onnan kezdve, hogy az első telepesek megérkeztek a szigetre, egészen odáig, hogy a sziget áttért az evangélikus hitre.
És persze ilyenkor ismerhetjük meg a szigetnek a vulkánok mellett legfontosabb jellegzetességét – a gleccsereket. A sziget több pontján is van lehetőség arra, hogy terepjáróval vagy erre kialakított speciális gépjárművel felmenjünk egy gleccserre. Sőt, arra is, hogy – természetes, vagy mesterségesen kialakított – jégbarlangba tegyünk egy sétát a gleccserek mélyén. Elképesztő érzés a jégfalak között sétálni, és meglátni, hogy a jég – ha elég tiszta, tényleg döbbenetes világoskék színben tud pompázni.
A gleccserjáró
A gleccser kívülről
A jégbarlang kékje
(Ilyen jégbarlangos- gleccseres túrát egyébként nyáron is tehetünk – például a többször emlegetett Perlan múzeumban, ahol a virtuális vulkántúra és a virtuális északi fény mellett egy egészen valóságosnak ható beltéri jégbarlangban is sétálhatunk. Vagy száz tonna jeget szállítottak ide és tartanak folyamatosan mínusz tíz fokos hőmérsékleten, hogy nyáron is meglegyen a városba látogatóknak a jégbarlang élménye.
Majdnem valódi jégbarlang – valódi jégből Reykjavík belterületén.
A csúcs élmény persze a gleccserlagúna – az, amiért vagy fél napot utaztunk Reykjavíkből. Amúgy – mint a Vatnajökull Nemzeti park része- a világörökségi védelem alatt áll.
Száz évvel ezelőtt, amikor elkezdett kialakulni, még nagyobbak voltak a gleccserek, akkor a tengerbe csúszó jég még közvetlenül a tengerpartig jött. Mára a tengerpart jó tíz kilométerre van a gleccsertől, és köztük egy hideg vizű tó alakult ki, amelyen folyamatosan úsznak el a tengerbe a kék jéghegyek. Köztük kacsák és fókák úszkálnak, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga- bár nekik valószínűleg az is. A jéghelyek kéksége a szürke vízen, a hófehér sziklák előtt egészen túlvilági látvány – nem csoda, hogy még az ilyen zord időben is turisták ezrei vannak itt minden nap.
Ahová a jéghegyek kiúsznak, az az úgy nevezett Gyémánt Part – az elnevezés az izlandi turisztikai szakemberek leleményességét dicséri – gyémánt ugyan nincs itt, de a fekete vulkáni homokon tényleg jól mutatnak a jéghelyekről leszakadt és a partra sodródott kisebb nagyobb jégdarabok, amelyek ilyenkor télen egészen sokáig megmaradnak, a turisták legnagyobb örömére, akik úgy fényképezkednek a jéggel, mint aki még életében nem látott fagyott vizet.
Az oda és visszaút – mellesleg télen is igen látványos – fagyott és behavazott vízesések, gleccserek, és bájos izlandi falvak között halad, amiket kiszállva meg is lehet látogatni.
Szóval a cikk elején feltett kérdésre válaszolva: igen, érdemes Izlandra menni télen. Persze csak akkor, ha jól fel vagyunk készülve, nem félünk a jeges esőtől, és bírjuk a nagy szelet.
