A perui Nazca vonalak még a Stonehnege-nél is titokzatosabbak. Sokáig fel sem fedezték őket – pedig ott voltak szem előtt. Azután pedig mindenki azt találgatta, hogy minek és csináltak az indiánok elképesztően nagy fura ábrákat a sivatagba. Természetesen felmerült az idegenkezűség is – mármint hogy idegenek keze lenne a dologban. Egy új tanulmány most – úgy tűnik – választ ad a legtöbb kérdésre.
A japán, kínai perui és német kutatók által jegyzett tanulmány a Pnas-ban, egy vezető természettudományos oflyóiratban jelent meg, így ufológiát még nyomokban sem tartalmaz, de ez nem jelenti azt, hogy ne jelennének meg benne korunk slágertémáig. A kutatás ugyanis a mesterséges intelligencia segítségével végezték – a légifotókra ráeresztettek egy MI alapú képelemző programot. Ez 303 új figuratív geoglifát fedezett fel mindössze 6 hónapos terepszemle alatt, ami majdnem megduplázta az ismert figuratív geoglifák számát. A kifejlesztett mesterséges intelligencia a kisebb rajzokat – u.n geolfiákat – sokkal jopbban felismeri, mint az emberi szem.
A geoglifák olyan motívumok, amelyeket a felszíni kövek vagy kavicsok manipulálásával hoztak létre a talajon, és a Nazca Pampa egész területén megtalálhatók.A sivatag talajáról felszedték a felszínt egyébként vékony rétegben borító vörös-fekete kavicsréteget, hogy feltáruljon az alatta fekvő halványsárga kőzet. Ezt kézzel végezhették, mégpedig oly módon, hogy a felszedett kavicsokat a vonal mellett felhalmozták. Minden egyes kép tekintet nélkül formájára, méretére és témájára, egyetlen megszakítatlan vonalból áll.A régészek számára egyedülálló betekintést nyújtanak egy ősi nép kultúrájába és hitvilágába, amely legalább 2000 évvel ezelőtt kezdte el használni őket. A Peru déli partjaitól 50 km-re a szárazföld belsejében, a tengerszint felett 500 m magasan fekvő sivatagos fennsíkon található geoglifák évezredeken át fennmaradtak, mivel olyan területen építették őket, ahol gyakorlatilag nincs csapadék, az áradások nem érik el éppen ezért nem alkalmas mezőgazdasági művelésre. A 20. század elején fedezték fel őket újra A geoglifákat geometriai és figurális jelekre osztják. Mindegyik típus tovább osztható stilisztikai altípusokra Például a több kilométer hosszú Nazca-vonalak a geometriai geoglifák lineáris stílusához tartoznak, míg az óriás trapézok a geometriai geoglifák közé. Az ismert figurális geoglifák humanoidokat, állatokat (madár, majom, róka, pók, gyík, gyilkos bálna, bálna, hal, macskafélék és tevefélék), növényeket (virág, hínár, rizóma és fa) és eszközöket (tű, szövőszék, tű, legyező és hangszer) ábrázolnak. A figurális geoglifákat is két különböző stílusban, a vonaltípusú és a domborműves stílusban építették. A vonaltípusú figurális geoglifák nagyok, átlagosan 90 m hosszúak.Ilyenből 50-et sikerült azonosítani, amelyek 64%-a vadállatokat ábrázol. Másrészt 380 domborzati típusú figurális geoglifát ismerünk a Nazca-pampán és a környező területeken. A relief típusú geoglifák átlagosan csak 9 m méretűek, és gyakran humanoidokat és háziasított állatokat, lámákat ábrázolnak. Mivel azonban nincs átfogó felmérés róluk, nem biztos, hogy ez a tendencia megerősíthető. A figurális ábrákon kívül vannak egyenes, úgy nevezett sétautak is, amelyek szövevényes hálózatot alkotnak.
A mesterséges intelligencia által azonosított új ábrák
A geoglifák építésének célját illetően legalább öt különböző, bár nem teljesen független tudományos elmélet létezik – no meg számos tudománytalan, amelyek első sorban valamiféle földön kívüli eredetet feltételeznek. AZ ábrák ezek szerint vagy valamiféle csillagászati -naptári feljegyzések, vagy pusztán geometriai ábrák, esetleg a mezőgazdasággal, azon belül is különösen az öntözéssel kapocsaltosak vagy utakkal , mozgással, kommunikációval állnak kapcsolatban, ebbe beleértve a járást, futást és táncot, esetleg pusztán a művészi önkifejezés megnyilvánulásai. Az uralkodó vélemény szerint a lineáris geoglifák „szerves részét képezték a szakrális térnek” – vagyis valamiféle vallási funkcióval rendelkeztek. Sok vonal sugárirányban vagy a középpontból kiindulva fut össze. A vonalak némelyike a Cahuachiba vezető és onnan induló zarándokutakhoz, egyes társadalmi csoportok társadalmi-vallási területéhez, és/vagy földalatti vízforrásokhoz kapcsolódik. Hasonlóképpen, a Peru déli partvidékén található Chincha-völgyben számos páros vonalszakasz nemcsak a júniusi napforduló naplementéjét jelezte, hanem egy kereskedelmi útvonal részét is képezte. A vonaltípusú figurális ábrák esetében a naptár és a csillagászat hipotézise keltette fel a figyelmet. Azt állították, hogy az állatokat ábrázoló vonalas geoglifák megfelelnek a csillagképeknek. Mivel azonban ezek a csillagképek nem szerepelnek a helyi néprajzban, ezt a hipotézist el is vetették, mivel a csillagképekről alkotott nyugati felfogáson alapul A relief típusú geoglifákat a megtekintés céljából hozhatták létre. Ezt bizonyítja, hogy az ilyen típusú geoglifák általában a dombok lejtőin helyezkednek el, hogy messziről is láthatóak legyenek Egy munkahipotézis szerint a domborműves figurális geoglifák ösvények mentén helyezkednek el, amelyeket az emberek többszöri gyaloglása nyomott a Nazca-pampába. Ezek az ösvények kanyargósak és szövevényesek, olyan hálót alkotnak, amelynek nincs nyilvánvaló kezdő- vagy végpontja. Az egyes geometrikus és figurális geoglifákon és azok közelében elszórtan található kerámiacserepek lehetővé teszik az egyes geoglifák használatának hozzávetőleges időszakának meghatározását. Ez körülbelül . a Kr..e. 1. században kezdődött a Nazca-korszak kezdeti időszakában (i. e. 100-tól i. sz. 50-ig), és az i. sz. 15. századig tartott. A geoglifák és a kerámiaképek ikonográfiai hasonlóságai alapján a vonalas figurális geoglifák valószínűleg a Nazca-korszakban (i. e. 100-tól i. sz. 650-ig) készültek.
A friss kutatásban úgy nevezett mélytanuló algoritmust használtak, amely képes a korábban látotthoz hasonló alakzatokat felismerni. Ehhez persze az kellett, hogy a mesterséges intelligenciát úgymond eddzék. A gondot az jelentette, hogy általában több tízezer ábrát mutatnak egy-egy hasonló algoritmusnak, mire az képes újabbakat azonosítani – itt viszont csak százas nagyságrendben álltak rendelkezésre eredetiek. Így egy több szintű azonosítási módszert alkalmaztak, amely során a mesterséges intelligencia által javasolt új elemeket szűrték,élesítették, majd a terepen ellenőrizték, és így táplálták vissza az algoritmusba. Így több, mint 300 új ábrát sikerült találni – és azokat a terepen azonosítani. Az ígéretes geoglifa-jelöltek terepi felmérése 2022 szeptemberétől 2023 februárjáig a perui kulturális minisztérium engedélyével gyalogos talajhitelesítés keretében történt – a kutatók közel 1500 órát töltöttek a terepen, majd további több, mint 2500 órát töltöttek a számítógépes elemzéssel. Mivel feltérképezték a teljes pampa vonalhálózatát új következtetéseket vonhattak el azzal kapcsolatban is, hogy mégis mire voltak jók ezek a vonalak. Először is azt tételezik fel, hogy a kétféle ábra két különböző célt szolgált. A vonalas figurális ábrák a korai Nazca-korszakban használt egyenes vonalú és trapéz alakú geoglifahálózat mentén oszlanak el. Mivel átlagosan csak 34 m távolságra vannak egymástól az egyenesektől és a trapézoktól, nagy valószínűséggel a korabeli emberek az egyenesektől és a trapézoktól gyalogosan látogatták a vonalas figurákat. Ezért a vonalak és trapézok mentén található ábrák e hálózat részének tekinthetők. Ezek a ovnalak úgy tűnik két kiemelt helyszínhez, a Tierras Blancas és Aja folyó összefolyásához, illetve a Cahuachi őslakos templomhoz vezetnek – ez a két hely úgy nevezett tinkuy volt. Kecsua nyelven a természetfeletti erővel rendelkező helyeket nevezik így. Ez azt jelzi, hogy a hálózatot elsősorban az Ingenio folyó völgyéből származó csoportok számára tervezték, hogy elzarándokoljanak a templomhoz és a Nazca folyó völgyében lévő folyók összefolyásához. A vonalas figurális geoglifák hatalmasak, átlagosan 90 m hosszúak. Nagyon valószínű, hogy a Nazca-pampán átvezető zarándoklatok kezdetén és/vagy végén szertartásokat végeztek az óriási vonaltípusú geoglifákon. A trapéz alakú ábrákat, amelyek körül a va figurák mintegy fele helyezkedik el, ésszerű ezekhez közvetlenül kapcsolódó rituális tereknek tekinteni. Körülbelül 10 ilyen, 300 és 950 m közötti hosszúságú négyzet van, amelyek körül 24 vonalas ábrát azonosítottak. Mivel ezek fő motívumai vadállatok, valószínűsíthető, hogy az állatokkal kapcsolatos szertartásokat zarándoklatok során végezték. Miuvel ezek az ábrák bizonyos fokig szabványosnak tűnnek jogos feltétezni, hogy tervezettek, valamiféle mérnöki munka eredményei.
A feltételezett zarándokutak és szertartási helyszínek térképe
A kutatók szerint ugyanakkor van egy másik vonalhálózat is. A Nazca Pampát átszelő informális ösvények nagyban különböznek az egyenes vonalak és trapézok formális hálózatától. Ezek egy kusza hálót alkotnak, amelyek egymásba fonódnak és keresztezik egymást. Az ösvények láthatóan nem tervezettek, pusztán az emberek által többszörösen bejárt nyomok, amelyeknek nincs egyértelmű kezdő- vagy végpontja. Nagyon valószínű, hogy nem közösségi szinten, hanem egyének vagy kisebb csoportok ismétlődő tevékenységei révén jöttek létre. A relief típusú figurális geoglifákat az ösvényektől átlagosan 43 m távolságban építették, akár önállóan, akár valamilyen jelenetet ábrázoló ábrák kombinációjaként. Úgy gondolják, hogy ezek a korai Nazca-korszakból vagy még korábbról származnak. A terepszemle megerősítette, hogy a nyomvonalakról jól láthatóak a domborművek, ami cáfolja azokat az elméleteket, amelyek szerint az összes látható ábra csak a levegőből figyelhető meg. Ezek tehát olyan tárgyak voltak, amelyeket az ösvények mentén sétálva lehetett megtekinteni. A dombormű-típusú ábrák fő motívumai az emberek, a jószágok és az emberáldozat voltak, amelyek mindegyike emberekkel vagy emberek által módosított dolgokkal kapcsolatos jeleneteket ábrázol. Így valószínűleg kapcsolatban voltak azokkal a tevékenységekkel, amelyeket az ösvényeken végeztek – vagy azokról közvetítettek információkat, egyfajta térképként szolgálva.
A sétautak és a domborműves ábrák térképe
Sok kérdés marad persze még így is nyitva – és sok kérdés örökre nyitva marad, hiszen írásos források hiányában nem tudjuk soha rekonstruálni azokat a szertartásokat, amelyeket itt végeztek, és nem tudhatjuk meg, hogyan használták a domborműveket, még ha ötleteink lehetnek is.
Lefejezés – egyike az újonnan azonosított domborműveknek
A kutatás nem csak azért fontos, mert új információkat nyújt az egyik legtitokzatosabb UNESCO világörökségi helyszínről, hanem azért is, mert a helyszín egyre nagyobb veszélynek van kitéve – a klímaváltozás növeli a villámárvizek kockázatát, nedvesebbé teheti a heyl klímáját, ami közvetlen veszélyt jelent a geolgífákra is.
