2300 éves, többé-kevésbé épen maradt textilt találni mindig tudományos szenzáció – hát még ha az a világtörténelem egyik leghíresebb, legnagyobb alakjáé volt. Ha pedig egy ennél is nagyobb titok kerül napvilágra, az még érdekesebb.
Kevés ember volt akkora hatással a világtörténelem alakulására, mint III. Alexandrosz makedón király – akit általában csak Nagy Sándorként emlegetünk. Azzal, hogy meghódította a Perzsa Birodalmat, elvitte a görögös kultúrát keletre egészen Indiáig, és délre egészen Egyiptomig. A görög nyelv és kultúra évszázadokon át maradt ezután is meghatározó a Mediterráneumtól Közép-Ázsiáig, létrehozva ezzel a globalizáció első nagy korszakát. Az újonnan létrejött államok korábban sosem látott jólétet és az ezzel járó szellemi pezsgést hoztak el az egész akkor ismert világban.
Igazi kultúrikon lett: a középkor egyik kedvenc olvasmánya is az ő életéről szóló regény volt. És bár negatív hősként, de Perzsia is évszázadokon keresztül őrizte a Iszkandar-i-Rúmi (A “római” Sándor) emlékét, a zsidók pedig felszabadítóként emlékeznek rá, az idegen nevek közül egyedül az Alexander az, amit magukénak vallanak. Nem csak a távoli utókor tisztelte. Kortársai is érezték, hogy történelmi időket élnek, és hogy Alexandrosz a történelem legnagyobb alakjai közé kerül. Persze nem tudjuk, mi lett volna, ha hosszú életet szánnak neki az istenek – végül 32 évesen halt meg Babilonban. Alakja köré azonnal kultusz szövődött. Így aztán természetes, hogy amikor meghalt, nem csak a birodalom örökségén kezdtek el civakodni egykori alvezérei, de földi maradványain is. Quintus Curtius Rufus és Justinus szerint Alexandrosz nem sokkal halála előtt azt kérte, hogy az egyiptomi Siwa-oázisban lévő Zeusz Ammon templomában temessék el, annak ellenére, hogy létezett családi temetkezőhely, ahová apját, II. Philipposzt is temették. Alexandrosz holttestét Diodórosz szerint „kalapált aranyból” készült koporsóba helyezték, amelyet „a testhez illesztettek”. A koporsót Sztrabón és Curtius Rufus is említi (később, i. e. 89-90-ben az aranykoporsót beolvasztották és üvegből vagy kristályból készült koporsóval helyettesítették).
Végakarata viszont – úgy tűnik – nem nagyon érdekelte utódait, akik diplomáciai tárgyalásokat kezdtek róla, amit aztán tettek követtek. Kr. e. 321-ben, amikor már vitték volna haza Makedóniába, a Sándor holttestét szállító temetkezési szekeret Szíriában eltérítette Sándor egyik tábornoka, I. Ptolemaiosz Szótér. Kr. e. 322 végén vagy 321 elején Ptolemaiosz Egyiptomba irányította a holttestet, ahol Memphiszben, Sándor egyiptomi kormányzati központjában temették el. A többi diadokhosz sem maradt teljesen relikvia nélkül: megszerezték Alexandrosz páncélját, diadémját és királyi jogarát. Plutarkhosz szerint, aki Alexandriában járt, egy orákulum tanácsolta, hogy a testet vigyék át a Sándor alapította egyiptomi Alexandriába. Ez meg is történt: építettek is Sándornak egy látványos nagy mauzóleumot. Sztrabón szerint a mauzóleumot Szómának, vagyis testnek nevezték el. Ez lett az alexandriai Nagy Sándor kultusz központja.
Az ókori színház maradványai ma. Az ókori leírások szerint e mögött volt valahol a mauzóleum.
Kr. e. 61-ben, Nagy Pompeius diadalának idején, Appianus azt is elmesélte, hogy „magát Pompeiust egy drágakövekkel kirakott szekéren vitték, és állítólag Nagy Sándor köpenyét viselte – ha valaki elhiszi ezt. Úgy tűnik, hogy Mithridatész vagyontárgyai között találták, amelyeket Kos lakói VII. Kleopátra egyiptomi királynőtől kaptak. Kr. e. 48-ban Alexandriában Alexandrosz sírját meglátogatta Cézár. Kleopátra az Octavianus elleni háborúja finanszírozására aranyat vitt el a sírból. Röviddel Kleopátra halála után Alexandrosz nyughelyét meglátogatta Augustus, aki állítólag virágokat helyezett a sírra és egy arany diadémot Alexandrosz fejére. Suetonius szerint Alexandrosz sírját ezután részben kifosztotta Caligula, aki állítólag eltávolította a mellvértjét. Kr. u. 199-ben Alexandriában tett látogatása során Septimius Severus lezárta Alexandrosz sírját. 215-ben később Caracalla áthelyezte Alexandrosz sírjának néhány tárgyát. 215-ben Antiochiai János krónikás szerint Caracalla levette saját tunikáját, gyűrűjét és övét, valamint néhány más értékes tárgyat, és letette a koporsóra.
Pella, a makedón főváros romjai ma
Amikor Kr. u. 400-ban Krizosztomosz János Alexandriába látogatott, megkérte, hogy láthassa Alexandrosz sírját és megjegyezte: „sírját még a saját népe sem ismeri.” Ezzel szemben Alexandriai Cirill ugyanebben az időben megjegyzi, hogy a sírt I. Theodosius császár parancsára felnyitották és kifosztották. Későbbi szerzők, mint Ibn ‘Abd al-Hakam (született: 803-ban), Al-Maszudi (született: 896-ban) és Leo Africanus – a 16. századi muszlimból kereszténnyé lett utazó és diplomata – is látta a sírt, vagy legalább is valamit, amit e néven mutogattak neki: „Alexandria romjai között még mindig megmaradt egy kis kápolnaszerűen épített épület, amely figyelemre méltó egy figyelemre méltó sír miatt, amelyet a mohamedánok nagy becsben tartanak; állításuk szerint ebben a sírkamrában őrzik Nagy Sándor testét… Idegenek hatalmas tömegei jönnek oda, még távoli országokból is, hogy imádják és hódoljanak a sírnak, amelyre szintén gyakran jelentős adományokat adományoznak.” A sír utolsó említése talán a 17. század elejéről való, utána viszont nyoma veszett.
A 17. században így képzelték Augustus látogatását Nagy Sándor sírjánál
Ahogy a 18. század végén Egyiptom megint elkezdte érdekelni a nyugati világot, úgy gyűltek azok is, akik meg akarták keresni a sírt. Eddig több, mint 140 kísérletet tettek rá. Egyesek tudni vélték, hogy a modern város egyik sugárútja alatt van eltemetve, mások a Nabi Danial mecsetre gyanakodtak. A poznańi Nemzeti Múzeumban található római kori lámpán lévő képet, valamint a British Museumban és az Ermitázs Múzeumban található képeket egyes tudósok úgy értelmezik, hogy Alexandriát ábrázolják, ahol a Szóma-mauzóleumot piramis alakú tetővel rendelkező épületként ábrázolták. 1888-ban Heinrich Schliemann – akit Tróját is felfedezte – megpróbálta megtalálni Alexandria sírját a Nabi Daniel mecsetben, de nem kapott engedélyt a feltárásra. 2019-ben Calliope Limneos-Papakosta görög amatőr régész talált egy márványszobrot Alexandriában ott, ahol egykor a királyi palota állt, amelyről állította, hogy a Szóma-mauzóleum egy darabja.
A Nabi Daniel mecset Schliemann korában
De nem csak Alexandriában vélték felfedezni a titokzatos sírt. 1995-ben Liana Souvaltzi görög régész a Siwa-oázisban tárt fel egy sírt, ami szerinte Nagy Sándoré. A görög hatóságok megvizsgálták és kijelentették, hogy szerintük nem az. 2021-ben viszont a helyi turisztikai hivatal vezetője állította, hogy megtalálták Nagy Sándor sírját a Siwa-oázisban, az egyiptomi líbiai határ közelében. Souvaltzi pedig felháborodottan reagált, hogy az egyiptomiak most az ő korábbi felfedezését próbálják a saját nevük alatt eladni. A National Geographic Channel Mystery Files című televíziós sorozatának egy 2011-es epizódjában Andrew Chugg azt állította, hogy Nagy Sándor holttestét az egyiptomi Alexandriából lopták el velencei kereskedők, akik azt hitték, hogy Szent Márk evangélistáé. A maradványokat Velencébe csempészték, ahol aztán Szent Márk evangélistaként tisztelték a Szent Márk-székesegyházban.
A Szent Márk tér
Chugg a Kmt című egyiptológiai folyóiratban 2020-ban megjelent cikkében kimutatta, hogy egy magas rangú makedón sír töredéke, amelyet 1960-ban találtak a velencei Szent Márk-bazilika alapjaiba ágyazva, pontosan illeszkedik a British Museumban található II. Nektanebo szarkofágja sírburkolatának részeként, amelyet Alexandriában sokáig Sándor sírjaként tiszteltek. Közben pedig 1977-ben meglepő felfedezést tettek Görögországban, egy Vergina nevű kisváros közelében. A településen egyébként nagyobb részt olyan görögök leszármazottai laknak, akiket 1923-ban Törökországból telepítettek ki. Tehát Verginában egy temetkezési dombban sírokat találtak, méghozzá nem is akármilyeneket. Az ásatást végző régész úgy azonosította, hogy az I. sírban II. Philipposz, Nagy Sándor apja, a II. sírban III. Philipposz, Nagy Sándor féltestvére, míg a III. sírban IV. Alexandrosz, Nagy Sándor fia nyugodott. Az I. sírt kifosztották; a II. és III. sír sértetlen volt és temetkezési tárgyak sokaságát tartalmazta. Az ókori városban egy kiterjedt királyi palota is állt. Később további királynői és királyi sírokat találtak még a környéken, ami arra enged következtetni, hogy a teljes makedón királyi dinasztia ide temetkezett.
A II. sír bejárata
Nem messze Verginától, Amphipoliszban, 2014-ben fedeztek fel egy nagy, Alexandrosz korabeli sírkamrát, ami ismét spekulációkat indított el az egykori makedón király végső nyughelyével kapcsolatban. Egyes feltételezések szerint a sírkamrát Alexandrosz számára építették, de nem használták, mivel I. Ptolemaiosz Szótér eltérítette a temetési menetet. A helyszínen feltárt leletek alapján az ásatásokat végző csapat azt állította, hogy a sírkamra Alexandrosz barátjának, Héphaisztionnak szentelt emlékmű lehetett. Verginában közben látogathatóvá tették a nagy tumulusban (azaz halomsírban) talált sírkamrákat és az amellett feltárt kis templomot. Az amúgy szenzációs leleteket is az itt berendezett múzeumban lehet megtekinteni. 1996-ban – méltán – a világörökség része lett a királyi temetkezőhely és a palota is.
A sírokban talált királyi jelvények: nyakék és aranykoszorú
Közben viszont folyt tovább a kutatás és folyamatosak voltak a viták is arról, hogy jól azonosították-e a verginai sírkamrák halottait. Már 1993-ban felmerült, hogy az eredeti azonosítás nem volt helyes, és hogy valójában Nagy Sándorhoz tartozó tárgyak vannak a sírmellékletek közt. És így jutunk el a cikk elején emlegetett textildarabhoz. Az új kutatási eredményeket egy Antonios Bartsiokas professzor által vezetett régészcsoport hozta nyilvánosságra a Journal of Field Archaeology című folyóiratban. Bartsiokas elmélete a II. sír aranykoporsójában talált textilanyag elemzésén alapul. A szóban forgó szövetről megállapították, hogy pamutból készült és lilára festett, a rétegek között pedig huntit nyomaira bukkantak. Ez egy ritka és drága ásvány, amelyet az ókori Perzsiában, ahol „sarapis” néven ismerték, királyi ruhákhoz használtak. Ezek az elemek vezették a kutatócsoportot arra a feltételezésre, hogy a szövet egy királyi ruhadarab része lehetett, amelyet Sándor hozott Perzsiából Verginába. Bartsiokas csapata ennek alátámasztására azt is felhozza, hogy a sír frízének egyik freskóján az egyik vadász, akit Sándorként azonosítottak, hasonló bíborszínű tunikát visel. Ez az elmélet lényegében megkérdőjelezi a korábbi azonosítást és finoman azt sugallja, hogy a II. sírban talán nem is II. Philipposz, hanem III. Philipposz, Sándor utódja nyugszik. Azt is feltételezi, hogy a márványszarkofágban talált tárgyak, például sírmellékletek, magához Nagy Sándorhoz tartozhattak.
A fríz
A hivatalos görög szervek csak annyit tettek ehhez hozzá, hogy „termékeny talaja van a találgatásoknak”, de szerintük egyelőre nem elég megalapozott az új elmélet. Mások viszont más véleményen vannak a textilmaradvánnyal kapcsolatban is. „Ez egy összetett, többrétegű szerkezet volt. Hat-hét réteg anyagból, köztük huntitból és bíborból készült szövetet tartalmazott. Philipposz valószínűleg vallási szertartásokon viselte, valószínűleg az orfikus misztériumok főpapjaként. Személyes, szent tárgy volt, amely elkísérte az elhunytat, és amelyet vele együtt hamvasztottak el” – magyarázta Yiannis Maniatis, a Démokritosz Egyetem kutatási igazgatója és a régészeti laboratórium vezetője. A talány tehát talány marad, ugyanis egyelőre sem Nagy Sándor sírját, sem az által viselt ruhát nem sikerült egyértelműen beazonosítani.
