Ismét felröppen a hír, hogy egy kis görög sziget mindenféle jóval kecsegtet, ha odaköltözöl. A hír igaz is meg nem is, mondjuk inkább nem mint igen.
Antikythera szigete egészen eddig egyetlen dologról volt ismert: közelében találták meg az úgynevezett antikythéerai szerkezetet. Hogy az micsoda, azt nem most fogjuk elmagyarázni – bonyolultabb az annál, legyen most elég annyi, hogy, ha jól sejtjük, akkor a világ legkorábbi ismert analóg számítógépét rejti a kis doboz. A Peloponnészosz déli csúcsa és Kréta között fekvő kis, alig 20 négyzetkilométer területű sziget múltja – ezt már a szerkezet is jelzi – sokkal fényesebb és változatosabb, mint a jelene. A szigetnek nincs reptere, hajók is ritkán kötnek ki ott. Az emberek pedig lassan elszivárogtak. Sosem lakták túl sokan a szigetet. A lakosság a csúcson jó ha elérte a háromszázat, most viszont már alig 24 főnyi állandó lakosa van a szigetnek, ami még a mostani infrastruktúra fenntartásához is kevés. Néhány évvel ezelőtt gondolták a sziget vezetői azt, hogy beállnak azon elnéptelenedő mediterrán települések sorába, amelyek jelentős anyagi előnyökkel kecsegtetve keresnek új lakókat. Ilyen akciókról már mi is beszámoltunk, kiváló feltételekkel lehet így elköltözni Szicília kihaló kisvárosaiba, Toszkána hegyvidékeire, vagy a spanyolországi Extremadurába. A tapasztalatok amúgy meglehetősen vegyesek. Van, ahol örülnek a sok beköltözőnek, másutt nem boldogak attól, hogy az ő kisvárosuk már hangulatában New York elővárosává vált. Különösen most, hogy a Trump elnöksége elől menekülő amerikaiak elözönlötték Európát.
Mindezek a kezdeményezések – bár különböző anyagi ösztönzőket használnak, van ahol csak ingyen házat, másutt jövedelmet is ajánlanak – egyben hasonlítanak egymásra: a 21. század legkeresettebb humán erőforrását, a digitális nomádokat, esetleg jól eleresztett nyugati nyugdíjasokat célozták meg. Nem így a kis görög sziget: Antikythera kimondottan nem távmunkában dolgozó IT specialistákkal szeretné felvirágoztatni gazdaságát. Előre megmondták, hogy alapvetően építőmunkásokra, mesteremberekre, halászokra, földművesekre számítanak, ráadásul olyanokra, akiknek családjuk, gyermekük van. Hogy kiket szeretnének odahozni, azt abból is sejteni lehet, hogy a görög ortodox egyházzal kezdtek közösen toborzásba, és 2019-ben az első néhány családot már az egyház kezdte el felkészíteni a szigeti kiküldetésre. Csak arra nem számítottak, hogy mégis csak a 21. századot írjuk, és az ajánlat elég vonzó ahhoz – legalább is sokaknak – hogy ebből szenzáció legyen.
Először a járvány előtt söpört végi az interneten a hír, de jöttek a lezárások. Aminek azután vége lett, és 2023-ban valaki felkapta a hírt. Nem csak digitális nomádoknak szánt nemzetközi honlapokon jelent meg, de bekerült a görögországi urdu nyelvű nyilvánosságba is. Egy Athénban élő pakisztáni újságíró találta meg, és tette közzé. Mire Pakisztánba ért a hír, már úgy nézett ki, hogy Görögország kimondottan pakisztániakat keres, hogy népesítsék be a kihaló szigeteket – és ajánl nekik fejenként havonta 500 eurót. Ennyi pénz – 200 ezer forint – a pakisztáni átlagjövedelem közel háromszorosa, így több tízmillió ember lenne hajlandó érte bármit megtenni. A hír eljutott a nagy pakisztáni tévécsatornákig is, ahol persze tényellenőrzés nélkül be is mondták, hogy ez bizony így van. Görögország pedig nem győzött magyarázkodni, hogy nem, ilyen program nincs, egyáltalán nem szeretnék a görög szigetvilágot kis-Pakisztánná varázsolni. A szigetre is visszaért a hír, és eléggé meg is lepődtek: a sziget polgármestere közölte, hogy a program egyrészről anyagi nehézségek miatt most éppen áll, másrészt eleve csak olyanoknak szánták, akik a görög ortodox egyházhoz tartoznak. Persze nyaralni bárki mehet a szigetre, a turistákat örömmel látják.
