A nemzeti eledeleknek általános jellegzetességük, hogy sokkal régebbinek gondoljuk őket, mint amilyenek valójában. Így van ez Kanadában is – jövőre lesz hetven éves, de olyan, mintha örök idők óta ott lenne velük. Benne van a pionírok egyszerűsége és praktikuma – mégis minden igényt kielégít. De mi is az?
Kanada sok szempontból olyan, mint a nagy testvér kicsit délebbre – még akkor is, ha Trump ezt a testvériséget most jócskán felborogatta. Az éttermek jelentős része – ha nem valamiféle etnikus ( indiai, korai, török, olasz stb) konyhát visz, akkor burgerekkel hot dogokkal van tele.
Útmenti étterem – eléggé amerikaias
De van azért különbség is. És most nem csak arra gondolok, hogy a városokban a McDonaldsnál és KFC-nél (Québecben szigorúan PFK) sokkal gyakoribb a Tim Hortons. (Kanada kedvenc hazai gyorsétteremlánca amúgy is megér egy mesét – a vidéken sokkal több az, mint egyszerű etető, a közösség központja, amolyan kocsmajellegű közösségi tér is egyben.) Ami az étlapot illeti a fő különbség – a poutine.
Poutine-ért állnak sorba Québec Cityben
Őszintén szólva nem valami szofisztikált étel. Írásmódja is jelzi, hogy Kanada frankofón részéről származik, és valóban van benne valami ősi egyszerűség. Az első pionírok ételeit képzeljük el ilyennek, akik kemény munkával törték fel a szűzföldeket, és tették termővé az Újvilágot – krumpli, sajt és némi mártás.
Végtelen krumpliföldek Québecben – van alapanyag.
Pedig valójában, amikor a poutine – a legendák szerint – megszületett Kanada már jó úton volt afelé, hogy modern jóléti állam legyen. Hogy pontosan mikor és hogyan történt, arról késhegyre menő viták folynak a québeci éttermesek körében. Fernand Lachance, a Le Café Idéal (később Le Lutin qui rit) étterem tulajdonosa állítólag 1957-ben így kiáltott fel, amikor egy törzsvásárló megkérte, hogy tegyen egy marék sajtot egy elvihető sült krumpli táskába: „ça va faire une maudite poutine!” (magyarul: „Ez egy rohadt nagy trutymó lesz!”).A „poutine” étel 1957-ben megjelent az étterem étlapján..Lachance tányéron tálalta, és 1962-től forró mártással öntötte le, hogy melegen tartsa.
Így néz ki …
A Le Roy Jucep nevű drive-in étterem Drummondville-ben is magáénak érzi az ételt: Itt a sült krumplit mártással szolgálták fel, amelyhez egyes vendégek sajtgombócot rendeltek. A tulajdonos, Jean-Paul Roy 1958-ban kezdte el felszolgálni ezt a kombinációt, majd 1964-ben felvette az étlapra „fromage-patate-sauce” néven. A név túl hosszúnak bizonyult, ezért később poutine-ra változtatták, egy „Ti-Pout” becenevű szakács és a „pudding” szlengszó után. Az étteremben ki van téve a kanadai szellemi tulajdonjogi hivatal által kiadott szerzői jogi tanúsítvány, amely utal arra, hogy Roy találta fel a poutine-t.De ezt másutt is vitatják: A La Petite Vacheban – nagyjából ugyanabban is időben – , Princevilleben a vendégek sajtgombócokat kevertek a sült krumplijukhoz, és ezt a kombinációt felvették az étlapra. Az egyik változatban mártással is kínálták, és „Mixte” néven szerepelt.Egy szóval valamikor az ötvenes évek végén Québecben valakik – esetleg többen egyszerre – kitalálták, hogy a sült krumpli sajttal és barna mártással finom és kiadós étel.
Kb: „Jó dolog a trutyi – québeci poutine-ozó jelmondata.
Ahhoz képest, hogy itt azért messze nem a történelem előtti időkről van szó meglehetősen bizonytalan a név eredete is. Egy részről persze létezik a poutine – mint rendetlenség – a helyi franciában, de kérdés, hogy tényleg ez-e az ételnév eredete. A Dictionnaire historique említi annak lehetőségét, hogy a poutine forma egyszerűen a pudding szó elfranciásítása. Azonban valószínűbbnek tartja, hogy a franciaországi regionális nyelvekből örökölték, és hogy egyes jelentései a hasonló hangzású angol pudding szó későbbi hatásának eredményei. Hivatkozik a provence-i poutingo „rossz pörkölt” és poutité „zagyvalék” vagy „összetört gyümölcs vagy ételek” formákra; a languedociai poutringo „különféle dolgok keveréke”; valamint a Franche-Comté-i poutringue vagy potringa „rossz pörkölt”, amelyek valószínűleg a poutine-hoz kapcsolódnak.
Sajnos zárva ….
A poutine nem lett azonnal országos nemzeti étel. Az első évtizedekben nem is lépett ki a francia kanadai kultúrkörből: Kis étkezdékben (Quebecben általában cantines vagy casse-croûtes), kocsmákban, útmenti kocsiknál és jégkorongpályákon fogyasztották. 1969-ben Ashton Leblond étkezőkocsija (amelyből később a Chez Ashton gyorsétteremlánc lett) vitte a poutine-t Quebec Citybe. Az 1970-es évek elején a La Banquise kezdett el poutine-t felszolgálni Montrealban, majd 1983-ban a Burger King lánc is követte. A poutine ekkorra már elfogadott gyorséttermi kaja lett -de nem valami nemzeti büszkeség. Az a kilencvenes évektől jött el, amikor a jobb éttermek is elkezdtek poutine-t árulni – pedig minőségi sült krumplival és jó sajtokkal. 2001 novemberében Martin Picard, az Au Pied de Cochon bisztró séfje elkezdett foie gras poutine-t kínálni, amelyet a vendégek és az ételkritikusok egyaránt dicsértek.
Útszéli etető valahol Québecben – ilyen helyekről indult hódító útjára a poutine
Aztán egész Kanada rászokott. A francia kanadaiak, – akik sok szempontból folyamatosan sértve érzik magukat – kicsit nehezményezik is, hogy a poutine-t csak úgy általában kanadai nemzeti ételnek gondoljuk, holott az alapvetően québeci – francia – étel. De ez már késő – Kanadának azokon a részein, ahol frankofónokat csak mutatóban látni, ugyanolyan lelkesedéssel fogyasztják a poutine-t, mint Québecben. Ez persze azt is magával hozta, hogy a poutine-t mindneféle feltétekkel kezdték el árulni. Ma már az egyszerű útmenti éttermekben is -Qubéecben – öt hatféle poutine-t lehet kapni: szalonnával, füstölt hússal, kolbásszal felütve már igazi változatosságot hoz.
Füstölthúsos
Pulled pork-os
De van tovább is – a haléttermekben akár homráos poutine-t is lehet kapni, a menő belvárosi helyeken pedig pl pulled porkos poutinet lehet kapni dobozban. Egy adag 10-15 kanadai dollár körül mozog, (2500-3750 Ft), amivel azért a helyi árviszonyok közt igen jutányosnak számít. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egy adag feltétes poutine-nal garantáltan jó lehet lakni egész napra.(Kisebb étkűek rendszeresen haza is tudtak hozni egy kisebb-nagyobb dobozkát a poutine-jukból.)
Homáros
Sokan azt mondják, hogy a poutine már olyan variábilis alap-élelmiszer lett, mint a pizza vagy a szendvics. Ehhez persze kell még valamennyi kanadai nemzeti öntudat, de mindenesetre a poutine jól halad afelé, hogy Kanada egyik nemzeti szimbóluma legyen.
Van már konzerv is …
És hogy mi a titka, ha otthon akarjuk elkészíteni? A puha cheddar jellegű sajtot frissen, és hidegen teszik bele, hogy ne olvadjon meg teljesen, csak puhuljon fel a forró krumplitól, és a szószt (általában barna mártást, de ebben van némi variabilitás) csak fogyasztás előtt nem sokkal teszik rá, hogy a krumpli ne ázzon el teljesen, csak legyen kellemesen puha, de azért itt-ott maradjon roppanós. Természetesen lehet előre elkészített poutine-szószt is kapni, dobozban is, és feloldható zacskós verzióban is. Természetesen vettünk, hiszen annyira megszerettük a poutine-t, hogy itthon sem mondunk le róla.
