Miközben manapság Magyarországon alig, az Egyesül Államokban annál többször lehet találkozni karácsony táján a szőrös, sötét ördögi figurával. A patás, szarvas teremtmény egyre népszerűbb Amerikában. Néha lószőr ostort vagy nyírfaágakból készült virgácsot lenget, miközben hosszú, vörös nyelve kilóg ördögi maszkjából.
Idén is több száz rendezvényen szerepel a Krampusz, beleértve felvonulásokat, futóversenyeket, karácsonyi vásárokat és még bevásárlóközponti fotózásokat is. Könyvek, magazinok, filmek és képregények mutatják be történetét, kalandjait. De az amerikai Krampusz teljes mértékben egy 21. századi jelenség. Hogyan került a népszerűségnek erre a csúcsára?
Krampusz a 2024-es Krampusz Bálról, Los Angeles
Európa, a Krampusz eredetének bölcsője
Hosszú út vezetett Európából Amerikáig. A Krampusz egy olyan folklórfigura, aki elsősorban Európa német ajkú régióiból származik: Ausztriában (Stájerország és Salzburg) és Németországban (Bajorország) máig él a hagyománya. A Krampusz a szláv, magyar, olasz és román területeken is jelen van, ahová valószínűleg német hatásra terjedt el.
Nem teljesen világos, honnan ered a Krampusz név. Több elképzelés is van: az egyik elmélet szerint vagy az ófelnémet horog vagy karom jelentésű „krampe”, vagy a bajor nyelvjárásbeli összeaszott vagy halott „krampn” szóból származik. Mindkét esetben úgy tűnik, hogy a Krampuszt félelmetes megjelenésének valamilyen aspektusáról nevezték el.
21. századi szlovéniai felvonulás Krampusza / Wikipedia commons
Sokszor a Krampusz nem egy különálló szörnyeteg, hanem inkább egy szörnyfajta, mint a vérfarkas vagy a vámpír. Vagyis sok Krampusz is lehet együtt egyszerre egy helyen. Ezt azonban bonyolítja a Krampusz egyik szokásos szerepe: ő Szent Miklós társa. A legtöbb helyen az a hagyomány, hogy Szent Miklós december 5-én este (Szent Miklós estéjén) vagy december 6-án (Szent Miklós napján) meglátogatja a gyerekeket, hogy ajándékokat vigyen. Ezeken a látogatásokon gyakran kíséri egy Krampusz. Mivel a szentet kísérő Krampusznak nincs ismert keresztneve, angolul és németül egyszerűen Krampusnak hívják. Ennek ellenére egyes területeken Miklóst egy egész Krampusz-sereg kíséri, így a használat aszerint változik, hogy melyik Krampusz-hagyomány uralkodik egy adott területen.
Szent Miklós társaként Krampusz fő feladata a rossz gyerekek megbüntetése vagy megfenyegetése, míg a szent a jókat jutalmazza. Ez a „jó zsaru/rossz zsaru” megközelítés egyik változata a gyermekek viselkedésének kezelésére – Krampusz virgácsot használ a gyerekek fegyelmezésére. Ha ez nem elég, Szent Miklós ördögi társa gyakran visz magával egy kosarat vagy egy zsákot, amelybe állítólag beletömi a rossz gyerekeket, hogy elvigye őket, hogy később megbüntesse őket. A legtöbb területen a Krampusz valódi ereje a fenyegetésében rejlik, nem pedig magában a büntetésben. Ijesztő megjelenése meggyőzi a gyerekeket arról, hogy képes mindenre, amit mondanak róla.
Az európai modern Krampusz-rendezvények közé tartoznak a nagyszabású felvonulások, amikor ellepik az utcákat, valamint a házlátogatások. Ilyenkor egy jelmezes Szent Miklós látogatja meg az otthonokat és ellenőrzi a gyerekek jó magaviseletét, apró ajándékokat oszt szét. Európa legnagyobb Krampusz-fesztiválján több száz Krampusz fut végig olyan városok utcáin, mint Salzburg és Bad Goisern Ausztriában, valamint Toblach Olaszországban. Néhány településen, ahol kisebb hivatalos eseményeket rendeznek, egynél több vándorló, nem hivatalos Krampusz-csapat azon verseng, hogy ki okozza a legnagyobb káoszt. Ausztria egyes részein, például Bad Gasteinben, maguk a házlátogatások is meglehetősen kaotikusak, a Krampus-csapatok bútorokat döntenek fel és a háztartás idősebb tagjaival birkóznak, hogy megfélemlítsék a fiatalokat, mielőtt édességzacskókat osztanának szét.
A pogány isten vagy a középkori művészek fantáziája?
Van egy elképzelés arról, hogy a Krampusz hagyománya a kereszténység előtti időkig nyúlik vissza, vagyis ez a szőrös, patás lény eredetileg egy germán eredetű pogány isten volt.
Mások úgy vélik, a Krampusz eredetét a középkori művészetben és drámában kell keresni. Ha csak rápillantunk a középkori német festmények, illusztrációk ördögeire, látni fogjuk a tagadhatatlan hasonlóságot a Krampusszal. Így talán van egy szemernyi igazság a germán isten eredetben: maguk a középkori ördögök is kölcsönöztek elemeket pogány istenektől és szörnyektől, tehát a Krampusznak pogány háttérrel kell rendelkeznie. Azt is tudjuk, hogy a szabadtéri felvonulások már az ókortól léteznek, és a Krampuszok nyilvános szereplései vitathatatlanul az ilyen hagyományok folytatásai új formában.
Két középkori műalkotás, amelyek Krampuszra erősen hasonlító ördögöket ábrázolnak. Bal oldalon egy részlet az Apocalypsis Sancti Johannis című műből, Lessing J. Rosenwald gyűjtemény, Kongresszusi Könyvtár, Ritka Könyvek Gyűjtemények Osztálya. Jobbra Albrecht Dürer műve
Felmerülhet a kérdés, hogyan keltek életre és jöttek közénk a középkori ördögök? Hogyan kerültek ki a kódex lapjairól vagy a templomok falairól, hogy aztán bejárják a német nyelvű vidéket? A válasz: a középkori nyilvános drámákon keresztül. Al Ridenour „A Krampusz és a régi, sötét karácsony” című könyvéből kiderül, hogy Szent Miklós legendájának elemeit tartalmazó színdarabok 11. és 12. századi német kéziratokban megtalálhatóak. Ezekben a korai művekben, valamint a téli szezon más drámáiban ijesztő ördögök bukkannak fel a pokolból, hogy elhurcolják a gonosztevőket, és szembeszálljanak az evangélium terjesztőivel. Később népi színdarabokban és szabadtéri felvonulásokon Szent Miklós ördögök mellett szerepelt, akiknek ijesztő külseje már a modern Krampusz kinézetére emlékeztet. Más szezonális hagyományok, beleértve a karneválon jellemzően látható kaotikus viselkedést, beépültek a Krampusz-hagyományba.
Egyes területeken a 17. és 20. század között folytatódtak a Krampuszokat felvonultató népszínművek, hasonlóan az angol nyelvű jelmezes hagyományokhoz. Sok ilyen darab azzal végződött, hogy az összegyűlt Krampuszok vadul rohangáltak a közönség soraiban, és úgy tettek, mintha megtámadnák őket.
Jelenet egy stájer népszínműből, melyben egy ördög is szerepel, aki pont úgy néz ki, mint a Krampusz egyik hagyományos alakja. Írta: Alois Greil, „Kronprinzenwerk”, 7. kötet, 1890.
A 18. és 19. században kezdték Miklóst és Krampuszt megszemélyesítők látogatni a házakat és az iskolákat. Miklós kikérdezte a gyerekeket az iskolai feladataikról, Krampusz pedig a kimondatlan fenyegetésként viselkedett. A 19. században Krampusz a népszerű német karácsonyi vásárokon is megjelent.
Út a világhír felé
Az olcsó kromolitográfia segítségével a 19. század végén új utak nyíltak a Krampusz-ábrázolások számára: megjelentek a Krampuszos üdvözlőkártyák. 1885 és az első világháború kitörése között több száz ilyen képeslap és üdvözlőlap készült. Németül „Krampuskartennek” nevezik őket, és a maguk módján humorosak próbálnak lenni: a szörnyet különféle alakokban és tevékenységekben ábrázolják.
Képeslapok Krampusszal, a 19. század végéről vagy a 20. század elejéről
A leggyakoribb ábrázolások a gyerekeket elfogó Krampuszról szólnak, de akad nőknek udvarló vagy férfiakat elcsábító Krampusz is. Ezek a képeslapok tették híressé a figurát nemcsak Németországban, az Osztrák-Magyar Monarchia területén, hanem még azokban a régiókban is, ahol korábban kevéssé ismerték.
Szöveg és képek forrása: Amerikai Kongresszusi Könyvtár
