A viking korszakban a völvák, a látnokok, olyan erővel bírtak, hogy a legendák szerint még az istenek királya, Odin is kért tőlük tanácsot. A múlt, a jelen és a jövő titkait különös szertartások segítségével tudták meg. Dániában számtalan olyan sírt tártak föl, ahová jellemzően olyan nőket – nagyon ritkán férfiakat – temettek, akik valószínűleg völvák voltak és a közösség fontos tagjainak számítottak. Befolyásuknak a kereszténység elterjedése vetett véget a 11. században.
A látnoknő modern értelmezésben. Illusztráció: Postverk Foeroya A próféta / Dán Nemzeti Múzeum
Az Edda – óizlandi mitológiai- és hősköltemény gyűjtemény – egyik legősibb versében egy idős férfi meglátogat egy látnoknőt, akitől szeretné tudni a jövőt és a világ sorsát. Szegénynek és nyomorultnak tűnik, de mivel csak egy szeme van, a nő azonnal felismeri, hogy ő Odin. Az istenek királya felajánlja a völvának a nyakláncát és a gyűrűjét fizetségül, aki ezután elmeséli neki a világ teremtését, az első istenek és emberek történetét, valamint a világ végéről – Ragnarökről is beszél. Ekkor az istenek óriásokkal harcolnak, elpusztítják a világot. De ezután minden újraéled.
De hogyan látott a múltba és hogyan jósolta meg a jövőt a völva?
A vikingek hite szerint egy bot, egy dal és speciális szék segítségével hajtotta végre a seid-et, a szertartást, ami lehetővé tette a lélek utazását. A Vörös Erik sagája egy látnokot ír le, aki az egész település nevében gyakorolta a seid-et. Fiatal lányokból álló kíséret kísérte, ők voltak a szellemsegítők. A lányok énekeltek és megidézték a szellemeket, akikkel a látnoknak kapcsolatba kellett lépnie. A dal megváltoztatta a látnoknő tudatállapotát, és transzba juttatta – vagyis meglátogatta a segítő szellemeket és isteneket, elmondhatta nekik jövetele célját. Amikor a dal elhallgatott, ő még mindig a két világ között tartózkodott. Ebben az állapotban meg tudta jósolni a jövőt, válaszolt azokra a kérdésekre, melyet a kör résztvevői tettek fel neki. De ekkor legyőzhetetlenné tette a fegyvert, valamint nyugtalanságot okozott az ellenség soraiban. A völva világok közötti utazása nagyon hasonlít a sámánok transzban szerzett látomásaihoz. A szertartás emlékét nemcsak izlandi mondák őrizték meg, hanem a régészeti leletek is igazolták.
Ezüst szék formájú amulett. Ez jelképezheti azt az ülést, amelyen a látnok ült a szeánszok alatt. Az amulettet egy látnoknő sírjában találták Fyrkat-ban, Hobro közelében / Dán Nemzeti Múzeum
Találtak ugyanis olyan furcsa tárgyakat, amelyek nem jellemzőek a viking sírokra. Ide tartoznak a speciális botok vagy pálcák, különböző bódítószerek és apró tárgyak olyan szokatlan gyűjteményei, mint például bagolyköpet.
Viking látnok botja / Dán Nemzeti Múzeum
A látnoknak magas státusza volt a viking társadalomban. Nagy tisztelettel bántak velük amikor segíteni jöttek, legyen szó bajba jutott háztartáson vagy településen.
A látnokok bukása
A kereszténység bevezetésével a látnokok lassan elvesztették funkciójukat. A középkorban a dán „vølve” szó jelentése – ami korábban látnok volt – a boszorkány szinonimája lett. Rítusaikat ekkor már a veszélyes és káros mágiához kapcsolták. A középkorban törvényeket adtak ki a pogány rituálék eltüntetésére, a seid és minden más mágia tilos volt.
A fyrkat-i látnok sírja
1950-es években a dániai Hobro melletti Fyrkat erődjében összesen mintegy 30 sírt találtak, melyekbe a 10. században élt embereket temettek el. Egy közülük szokatlan sírmellékleteivel tűnt ki. Egy olyan nő sírja volt, aki valószínűleg látnok lehetett.
Kacsaláb alakú medálokat is kapott a viking nő, melyek ezüstből készültek / Dán Nemzeti Múzeum
A temetéskor az asszony szép kék-piros ruhát viselt, amelyet aranyszállal díszítettek, ez királyi státuszra utalt. A leggazdagabb asszonyokhoz hasonlóan egy lovaskocsiban helyezték el. Rendes női ajándékokat kapott, például orsópörgőt és ollót. De voltak külföldi helyekről származó egzotikus áruk is, ami arra utalt, hogy a nő jómódú lehetett. Ezüst lábujjgyűrűket viselt, amilyeneket Skandináviában máshol nem találtak. Ezen kívül két bronztálat is találtak a sírban, amelyek egészen Közép-Ázsiából származhattak.
Bronz pohár, valószínűleg Közép-Ázsiából származik. Gyeppel és mohával fedték be, valamilyen zsíros anyagot tartalmazott / Dán Nemzeti Múzeum
A szokatlan tárgyak között volt egy fémrúd és bolondító beléndek magvai is. Ez a két kiegészítő szinte biztos, hogy a látnoki tevékenységhez kapcsolódik. A fémrúd a hosszú talajban töltött idő után részben szétesett. Egy vasrúdból áll, bronz szerelvényekkel. Valószínűleg ez a mágia gyakorlásához szükséges bot lehetett.
Bolondító beléndek, Dánia egyik mérgező növénye / Fotó: Bjoerntvedt
A bolondító beléndek magjait egy kis erszényben találták meg. Ha ezeket a magokat tűzre dobják, enyhén hallucinogén füst keletkezik. Megfelelő mennyiségben belélegezve hallucinációkat és euforikus állapotot válthat ki. A későbbi korokban a boszorkányokat azzal vádoltak, hogy ennek magjából késztettek pszichedelikus hatást kiváltó kenőcsöt. Talán a Fyrkat-nál talált nő is ezért tartotta magánál. Övcsatjában fehér ólom volt, amelyet gyakran arcfesték összetevőjeként használtak.
A sírban volt egy Gotlandról származó úgynevezett dobozos bross is. A völva újrahasznosította az üreges brosst, mint tárolót, amelyben fehér ólmot tartott. Az anyag egy olyan fehér festék, amelyet több mint 2000 éve használnak a gyógyászatban – például kenőcsökben. Koncentrált formában mérgező / Dán Nemzeti Múzeum
A sírban lévő egyéb tárgyak tovább erősítik azt az érvet, hogy a nő látnok volt. A lábánál elhelyezett dobozban különféle tárgyakat találtak, például bagolyköpetet, valamint kis madár- és emlőscsontokat. A drága és különleges tárgyak, a királyi ruha, és a temetkezés helyszíne miatt a régészek úgy vélik, a fyrkat-i völva Kékfogú Harald király a kíséretéhez tartozott. A történet pikáns csavarja, hogy a látnoknőt láthatóan nagy becsben tartó király nevéhez fűződik a dánok keresztény hitre térítése. Úgy látszik, ő is úgy gondolkozhatott, mint kortársa a magyar Géza fejedelem, aki elég gazdagnak tartotta magát ahhoz, hogy két istennek is áldozzon. Vagy csak biztosra akart menni a túlvilágon.
Forrás: Dán Nemzeti Múzeum
Borítókép: Az eltemetett látnok Fyrkatból – Thomas Hjejle Bredsdorff rekonstrukciós rajza / Dán Nemzeti Múzeum
