Mídászról annyit szokás tudni, hogy ő az a mitológiai alak, akinek sok kincse volt, és mindent arannyá változtatott. Moppst viszont török régészek, úgy tűnik, megtalálták családi sírboltját.
Midász a görög mitológia egyik olyan alakja, aki – mivel története erkölcsi tanítássá vált – túlélte az antikvitást, és máig elő-előkerül akár a populáris kultúrában is. Már gyermekkorában az istenek csodás módon előre tudatták vele, hogy földi javakkal bőségesen meg fogják áldani: hangyák búzaszemeket hordoztak a szájába. Később aztán híres rózsaligetek kerültek birtokába, tele az ókori mítosz csodálatos növényeivel, a hatvanszirmú vadrózsákkal. Itt történt azután, hogy Szilenosz, aki Dionüszosz isten kíséretében arra járt, boros állapotban eltévedt és Midasz alattvalói kezébe került. A parasztok elfogták, virágfüzérekkel megkötözték, és Midasz király elébe vezették. Midasz, aki beavatottja volt a titokzatos orfikus tanoknak, tüstént felismerte az öregben a bor istenének nevelőjét, tüstént elrendelte hát, hogy tiszteletére fényes ünnepséget tartsanak. Az isten annyira megörült a dolognak, hogy Midasznak megengedte, hogy magának valamit kívánjon. Midasz kapzsiságában azt kívánta, hogy mindaz, amit testével megérint, nyomban arannyá változzék. Mikor aztán hazafelé tartott, a legkülönbözőbb tárgyakon kipróbálta az isteni ajándékból benne rejlő erőt; ámde öröme csakhamar rémületre fordult, mert az étel is, meg az ital is arannyá változott, úgyhogy látta, miképp a sok kincsnek közepette étlen-szomjan kell majd elvesznie. Könyörgött tehát Dionüszoszhoz, hogy vegye el tőle a végzetes ajándékot, mire az isten megparancsolta neki, hogy fürödjék meg a Paktolosz folyó vizében, mely azóta aranyszemcséket görgetett hullámaiban. Egyesek úgy tartják, hogy Midasz célzatosan fogta el az istent, mert vágyódott a bölcsessége után amit – hosszú unszolásra – abban foglalt össze, hogy a legnagyobb szerencse az emberre, ha nem születik meg, de ha már megszületett, minél rövidebb ideig látja a napvilágot.
A gazdagság mellett a szamárfül maradt fenn a hagyományokban, mint Midasz attribútuma. A monda szerint a király egyszer megunván kincseinek terhét, az erdőségbe menekült és kizárólag Pán isten tiszteletének szentelte idejét. De balvégzete itt is utolérte. Egyszer ugyanis odakeveredett, amikor Pán és Apolló dalnokversenyre keltek. Midas, anélkül hogy valaki kérdezte volna, hangos bírálatnak tárgyává tette Apolló művészetét. Ezért büntetésül szamárfülei nőttek, melyeket csak úgy tudott eltitkolni, hogy szép gyöngyös tiarát viselt, a mely a füleket eltakarta. Midasz király udvari fodrásza előtt azonban a dolog mégsem maradhatott titokban, s ez a titok, melyet elárulnia egyértelmű volt a halállal, ónsúllyal nehezedett rá. Hogy magán némiképp könnyítsen, vermet ásott, ebbe belesúgta a titkot, és aztán a kiásott földet ismét visszatette. De a verem helyén sás és nád nőtt, a nádszálak suttogtak, amint a szél ingatta, és egyszerre csak ország-világ azt hallotta, hogy: «Midasz királynak szamárfülei vannak!»
A mondák – összegezve – egy nagyon gazdag királyt mutatnak, aki fura dolgokat visel a fején – legalább is olyan dolgokat, amiket a korabeli görögök furának láttak. A tudományos történetírás atya, Háérodotosz már igyekszik történeti kontextusba helyezni a királyt – Midasz e szerint Gordiosz király fia, Brigesz népének királya volt, aki a hagyomány szerint népét Macedóniából Phrügiába vezette, ahol aztán a Brigesz név Phrügesszé változott. Ugyanakkor történeti forrásaink is vannak arról, hogy egy bizonyos Midasz – aki vagy azonos ezzel a mitológikus figurával, vagy annak rokona, leszármazottja – a Kr. e. 8. század végén uralkodott Phrügiában, egészen Gordium kimmerek általi kifosztásáig, amikor állítólag öngyilkos lett. A legtöbb történész úgy véli, hogy ez a Midasz azonos azzal a Mita nevű, asszír szövegekben Muski királyaként emlegetett személyiséggel, aki ugyanebben az időszakban háborúzott Asszíriával.
Mita király követei az asszír udvarban
A görögök úgy tudják, feleségül vette Damodiké görög hercegnőt, Agamemnón küméi király lányát, és kiterjedt kereskedelmet folytatott a görögökkel. Julius Pollux a pénzérme feltalálójának tartja. Egyes történészek úgy vélik, hogy ez a Midasz adományozta azt a trónt, amelyet Herodotosz szerint „Gordiasz fia, Midas” ajánlott fel a delphoi jósdának. II. Sarrukin asszír király. uralkodásának idejéből származó asszír táblák egy „Mita” nevű muski király támadásait rögzítik Asszíria kelet-anatóliai tartományaival szemben. Egyes történészek úgy vélik, hogy az asszír szövegek azért nevezték ezt a Midaszt a „Muskik” királyának, mert leigázta a kelet-anatóliai népet, és beolvasztotta őket a seregébe. Görög források, szerint Midasz öngyilkos lett, amikor a kimnerek támadása során bikavért ivott. Eusebius ezt az eseményt i. e. 695 körülre, Julius Africanus pedig i. e. 676 körülre teszi. A régészeti leletek megerősítették, hogy Gordiont körülbelül ebben az időben rombolták le és égették porig.
A város maradványai ma
A helyszín ma mintegy két órányira fekszik a török fővárostól, Ankarától. 2023 óta a világörökség része. Érdemes oda lemenni – az első évezred anatóliai civilizációjának egyik legjobban megmaradt emléke, és igazán könnyen megközelíthető.
1957-ben Rodney Young és a Pennsylvaniai Egyetem kutatócsoportja megnyitott egy kamrasírt a Nagy Tumulus (görögül Μεγάλη Τούμπα) közepén – 53 méter magas, körülbelül 300 méter átmérőjű – az ókori Gordion (ma Yassıhüyük, Törökország) helyén, ahol több mint 100 különböző méretű és különböző korokból származó halomsír található. Feltártak egy királyi sírkamrát, amelynek faanyagaiból megállapították, hogy körülbelül i. e. 740-ben vágták ki, és amelyben a temetési lakoma maradványai és „a vaskorból feltárt legszebb ivóedény-gyűjtemény” is megtalálható volt. A belső kamra meglehetősen nagy volt: 5,15 méter széles, 6,2 méter hosszú és 3,25 méter magas. A sír északnyugati sarkában található fa koporsó maradványain egy 1,59 méter magas, körülbelül 60 éves férfi csontváza feküdt. A sírban egy díszes berakásos asztalt, két berakásos tálcát és nyolc másik asztalt, valamint bronz- és kerámia edényeket és bronz fibulákat találtak. Bár eredetileg nem találtak azonosító szöveget a lelőhelyen, a feltáró Midasz sírjának nevezte el. Mivel ez a síremlék a hagyományos, Midasz király halálának idejére, azaz a 7. század elejére tehető időpont előtt épült, ma általában úgy gondolják, hogy apja sírját fedte.
A sírkamra maga, ma
Rekonstrukciója a helyi múzeumban
Most egy lépéssel talán közelebb kerültünk a titokzatos királyhoz: Szerdai bejelentésében Mehmet Nuri Ersoy, Törökország kulturális és idegenforgalmi minisztere bejelentette, hogy az ókori Gordionban egy királyi fa sírkamrát fedeztek fel. A Kr. e. 8. századra datált hamvasztási sír a legendás király dinasztiájának egyik tagjához tartozhat.(Esetleg magához a királyhoz? ) A hamvasztásos sír egy Tumulus T26 néven ismert monumentális halomsírban rejtőzött. A helyszínen 47. halomként nyilvántartott sírban emberi maradványokat és több mint 100 értékes leletet találtak, köztük 88 jól megőrzött bronz- és vas tárgyat, amelyek valószínűleg múzeumi kiállításra kerülnek. Az Ankara Haci Bayram Veli Egyetem professzora, Suleyman Yucel Senyurt vezetésével az ásatások 2024 szeptembere és 2025 januárja között zajlottak. „15 munkással és hat régésszel dolgoztunk szisztematikusan egy 12 x 12 méteres rácson” – nyilatkozta Senyurt az Anadolu Agencynek. A fa sírkamra, amelyet az idők folyamán kő- és földrétegek borítottak, még mindig lenyűgöző sírmellékletekkel volt tele. Közöttük volt egy 2700 éves, vászonnal borított bronzkanna, amely rendkívül jó állapotban maradt fenn – ez az anatóliai régészetben rendkívül ritka textillelet. „Ez a szerkezet Gordion közepes méretű tumulusai közé tartozik” – jegyezte meg Senyurt, leírva a 8 méter magas, 60 méter széles sírhalmot. „Az összeomlás ellenére több mint 100 leletet találtak a helyszínen, amelyek közül 47-et restauráltak.” Hozzátette, hogy a nagy üstök, háromlábú edények és vas füstölők jelenléte az elit státuszra utal. Seneyurt hangsúlyozta a temetés jelentőségét a temetkezési szokások és Gordion politikai történelmének megértése szempontjából. „A sír nagyszerűsége és a leletek gazdagsága arra utal, hogy az itt eltemetett személy király vagy legalábbis magas rangú arisztokrata volt.”
Megjegyezte továbbá, hogy bár a hamvasztás már korábbi tumulusokban is előfordult, ez a régió legkorábbi ismert példája, ami döntő jelentőségű az anatóliai temetkezési szokások sokszínűségének tanulmányozása szempontjából. Charles Brian Rose professzor, a Gordion ásatások igazgatója és 45 éves törökországi régészeti tapasztalattal rendelkező veterán régész „rendkívülinek” nevezte a felfedezést. Rose a sírban talált leleteket a híres halomsírban talált leletekhez hasonlította, amelyet állítólag Midasz király építtetett apjának, Gordiosznak. „Ez nagyon is lehet Midas egyik rokonának sírja” – mondta. „Ez az egyetlen ismert hamvasztásos sír Gordionban a Kr. e. 8. századból” – tette hozzá Rose. „A sír edényei nagyon hasonlítanak a Midasz-halomból előkerültekhez, ami valószínűvé teszi a kapcsolatot.” Rose azzal zárta, hogy bár Gordion nem ásatható ki teljes egészében, a további munkálatok az oktatásra és a kulturális örökség tudatosítására fognak összpontosítani, különösen a helyi gyermekek körében.
