December 13-án ünnepeljük Luca napját. Ehhez – szinte minden európai népnél – rengeteg hiedelem és népszokás kötődik: termékenységvarázslás, házasság-, halál- és időjárás jóslás, női munkák tiltása, sőt Magyarországon a Luca-szék készítés is ezen a napon kezdődik. Talán nem véletlenül, mivel december 13 – az 1582-es Gergely-féle naptárreformig – az év legrövidebb és legsötétebb napja volt és a tél közepének tekintették.
Jacobello del Fiore: Szent Lucia Szent Ágnes sírjánál, 1500 körül / Wikimedia commons
De Luca vagy Lúcia egy kora keresztény vértanú szent volt, és talán az sem véletlen, hogy a neve a fény (lux) szóból ered. Az 5–6. századi legenda szerint Lúcia a szicíliai Siracusa városának előkelő családjából származott, aki elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulását kérjék. Ágota megígérte Lúciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként az Úr általa éppen oly nagy dicsőséget szerez majd Siracusának, mint amilyet Cataniának adott az ő vértanúsága által. Lúcia így úgy döntött, mégsem megy férjhez. A sértett volt vőlegény bosszúból feljelentette az akkor betiltott keresztény vallást gyakorló Lúciát. A bíróságon kegyetlenül megkínozták, hogy hagyja el hitét, de a lány kitartóan imádkozott és nem érzett fájdalmat. Végül a bíró parancsára karddal átdöfték a torkát, azonban nem halt meg azonnal, hanem még így is bizonyságot tett hitéről. Van olyan legenda is, miszerint saját maga tépte ki a szemét, melyet a kérője gyönyörűnek talált.
Ismeretlen németalföldi mester: Szent Lucia vértanúsága, 1500 körül / Wikimedia commons
A hagyomány a Diocletianus-féle üldözés áldozatai között tartja számon Lúciát. Tiszteletének első bizonyítéka egy 5. századi sírfelirat a siracusai Szent János-katakombában, neve belekerült a római kánonba is. Rómában a 6. század óta ünneplik, a középkorban Lúcia a legkedveltebb szentek közé tartozott. Legendájából írók, költők és festők merítettek. Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők (Dante, aki sokszor fájlalta a szemét, Lúciát különösen tisztelte), a földművesek és a különféle kézművesek.
Caravaggio: Szent Lucia temetése, 1608 / Wikimedia Commons
A magyar néphit Lucája
A magyar néphit kétféle Lucát ismert: a jóságost és a boszorkányost. Luca napja dologtiltó nap, a hiedelem szerint Luca a neve napján végzett munkák (fonás, szövés, lúgzás, kenyérsütés, meszelés) tilalmainak megszegőit megbüntette.
Luca napja előestéjén bosszantó tréfákat csináltak a faluban: leszedték és elcserélték, eldugták a kapukat, elsősorban a lányos házaknál szalmát szórtak, az ajtót eltorlaszolták, stb. Az utcákat Lucának öltözött, 3–6 tagból álló alakoskodó csoportok járták. Különböző köszöntő szokások is ismertek voltak: a Dunántúlon lucázni, kotyolni, palázolni jártak. A Garamtól az Ipolyig eső területen heverés volt a köszöntő neve.
Magyar Nemzeti Levéltár
Luca napját gonoszjáró napnak tartották az egész magyar nyelvterületen, amikor különösen védekezni kellett az ártó hatalmak és a boszorkányok rontása ellen. Fokhagymával keresztet rajzoltak az ólak ajtajára, miközben ezt mondták: „Luca, Luca távol légy!” A következő évre vonatkozóan időjósló (pl. hagymakalendárium), termésjósló (lucabúza), szerelmi jósló (kivirágoztatott ág), haláljósló (tollaspogácsa) eljárások voltak ismertek.
A lucabúza hajtatás egyébként valószínűleg ez az egyik legősibb ma is élő néphagyományunk: a néprajzi kutatások kimutatták, hogy eredete Délkelet-Ázsiában visszanyúlik a Krisztus előtti 17. századig.
Kelet-Dunántúlon, így Fejér megyében is léteztek Luca-napi alakoskodó népszokások. Az egyik fajtája a Lucát megjelenítő maszkos alakoskodás volt: „Minthogy Sz. Lucza a jámbor asszonyokat és leányokat életében olykor meglepte, jóra serkentgette, rosszért megfeddette, vagy is közönséges magyarán szólva megmeszelte […] sok helyen egyik-másik nőszemély Luczának öltözik, hosszú fehér ruhába burkolja magát és meszelőt kézbe véve esti órákban a rossz leányok feddésére, meszelésére házról-házra jár”. A megyében is gyakorolt alakoskodás másik formájában nem a megtestesített Luca, hanem a „farsangkor is szokásos maskarák” járták a falut, nálunk a „medve alakoskodó” örvendett a legnagyobb sikernek.
Kifejezetten mágikus cselekedet a tyúkok Luca-napi kurkálása. Hajnalban a lucázók, a gazda vagy a háziasszony piszkafával megkurkálta a tyúkokat: piszkafával a tyúkólba szúrt, közben tojásra és kotlásra biztatta a tyúkokat.
Magyar Nemzeti Levéltár
A boszorkányok távoltartására, illetve meglátását szolgáló rituálék is léteztek, melyek Luca napján kezdődtek és egészen a karácsonyi éjféli miséig tartottak. Az előbbi célra a Luca napján a kémény alatt megkötött nyírfaseprő volt a jó, amellyel sepregetni kellett, hogy a boszorkány ne juthasson be a házba; a boszorkánylátásra pedig a háromlábú lucaszék szolgált. A „mágikus” szék formáját, anyagát és készítési módját előírás szabályozta. A tizenháromféle fából készült széket a katolikusok az éjféli misére a templomba, míg a reformátusok a keresztúthoz vitték és „várat kerítettek” köré (szentelt) krétával, hogy megláthassák a boszorkányt. Hazafelé a széken ülőnek szaladnia kellett miközben mákot szórt maga után, nehogy a boszorkány elkaphassa, míg fedél alá nem ér. A széket a rítus zárásaként el kellett égetnie.
A boszorkányos Lucát a magyarokon kívül a horvátok, szlovének, szlovákok, osztrákok is ismerték.
A démonikus közép-európai Luca
Cseh nyelvterületen különösen rémisztő formában járta Luca a falvakat. Az őt megtestesítő alakoskodó hosszú fehér ruhába öltözött vagy fehérre festette az arcát vagy hosszú csőrszerű maszkot viselt. Ők a fonás-varrás tilalmát ellenőrizték, néha körmenet is kísérte őket, a falusiak közül néhányan papnak, hentesnek, menyasszonynak vagy kéményseprőnek öltözve. Csendben bementek a szobába, és egy szertartás keretében libatoll seprűvel megtisztították a házat. Máshol lófejmaszkot viselt és egy lány vezette, aki magát a szentet képviselte. De nemcsak külsőre volt ijesztő a cseh Luca. Václav Krolmus megemlíti a dél-csehországi Luckát, akinek nagy kése volt, és azzal riogatta a gyerekeket, hogyha nem böjtölnek rendesen, felvágja a hasukat.
Luca maszk és kosztüm a 19. század, České Budějovice régióból / Wikimedia Commons
A svéd Lucia-menyasszony
A svéd tradíciók közt az egyik legfontosabb a Luciadagen, azaz Luca napja. Ezen a napon veszi kezdetét a karácsonyi időszak. Svédországban, ahol Lucia-menyasszonyt választanak, aki a napforduló után növekvő fény megtestesítője.
Carl Larsson: Szent Lucia reggeli ünnepség (0908)
December 13. reggelén a család legidősebb lánygyermeke kel fel a legkorábban. Fehér lepelszerű ruhát ölt magára, örökzöldekből font koszorút illeszt a fejére benne gyertyákkal, és szintén fehérbe öltözött testvérei kíséretében kávét, péksüteményt visznek be szüleiknek. A fiútestvérek csillagokat, míg a lányok égő gyertyákat tartanak a kezükben. itt sem csak a keresztény mártírhoz kötődik ez a nap, mivel van egy svéd legenda, mely szerint Lucia volt Ádám első felesége. Azt mondják, hogy Lucia később az ördöggel házasodott össze, és hogy gyermekei láthatatlan pokolfajzatok voltak.
Luca menyasszony és kísérete Svédország / Wikimedia commons
Az ünneplés a legenda ellenére a svéd egyházi szertartásoknak is szerves részét képezi. A Szent Lucia történetét a templomokban gyerekek mesélik el. Gyakran az óvodákban, az iskolákban is saját Lucia-t választanak, aki hagyományos fehér ruhában, eredeti tradíció szerint 7 égő gyertyát tartó koszorúval a fején vonul végig, jelképezve ezzel a fényhozó alakját. Lucia-t követi, és énekkel kíséri a többi, szintén fehérben tündöklő segítő, akik általában a környékbeli iskolákból választanak ki. Már a Lucia-választás is jelentős esemény, gyakran a helyi lapokban is lehet szavazni ki legyen. Az ünnepi felvonulás tagjának lenni megtiszteltetés, kiemelkedő tanulmányi vagy sporteredmény szerint lehet bekerülni.
Luca menyasszony és kísérete Svédország / Wikimedia commons
A hagyományos svéd Luca napi sáfrányos kalács, a Lussekatter alakja utalás Lucifer szarvára és az alvó macska formájára, mivel úgy tartották, hogy az ördög macska képében riogatja a gyerekeket. A sáfrány adta erős sárga szín pedig az ördög távol tartására hivatott. Ezt a sütit kizárólag Luca napjától sütik és eszik egészen újévig Svédországban A Lussekattenhez a gyerekek langyos tejet, a felnőttek glöggöt, fűszeres forralt bort vagy kávét isznak.
Szicíliai Lúcia
Szülővárosában nagy ünnepséget tartanak az olaszok. December 13-20. között egy hétig tartó ünnepségsorozattal emlékeznek a mártírhalált halt lányra. Az ünnepségsorozatot 12-én virrasztással kezdik, a székesegyházban a tiszteletére szentmisét, a városban pedig felvonulást tartanak. Apró, szem alakú szendvicsekkel ünnepelnek.
Borítókép: Szent Lucia napi felvonulás SIracusa-ban / Wikimed
Források: Lagom neked, Magyar Kurír, Magyar Nemzeti Levéltár,
