November 11-én Szent Mártonra emlékezünk. Márton még gyerekként, szülei rosszallása ellenére, saját elhatározásából vette fel a keresztséget, majd apja kérésére 15 évesen már katonaként szolgált. Egy este a francia város, Amiens kapuján kilépve egy didergő koldust pillantott meg. A legenda szerint jó meleg köpenyét ekkor kardjával kettévágta, s felét a nincstelenre borította. Éjjel, álmában megjelent neki Jézus, akinek vállára a fél köpönyeg borult, s aki elmondta, hogy koldus alakjában vele tett jót Márton, s így valósította meg az Újszövetség igéjét:
„Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel tettetek, velem tettétek.” (Mt, 25:40)
Anthony van Dyck: Szent Márton elfelezi köpenyét a koldussal, 17. század
De miért csak a fél köpenyét adta oda a koldusnak Márton? Erre egy ókori római katonajogi szabály ad választ. Mivel a felszerelés értékének fele a katonáé, a másik fele a kincstáré, vagyis az államé volt, így Márton csak a felét, vagyis a saját részét adhatta át a rászorultnak. A teológiai megközelítés szerint a gesztus nem tulajdonjogi kérdés volt. Azzal ugyanis, hogy a fél köpenyét adta oda, a szeretetét osztotta meg, és a köpeny a sorsközösség vállalásának egyfajta szimbóluma lett.
El Greco: Szent Márton és a koldus, 16. század
Ki volt Szent Márton?
A Kárpát medence nyugati felében, az ókori római provinciában Pannóniában született 316 táján, 397-ben halt meg. A magyar kereszténység bölcsője, a pannonhalmi bencés apátság Szent Márton tiszteletére épült a róla elnevezett hegyen, ahol az egyik hagyomány szerint a szent született. Mások Savariát, vagyis Szombathelyet tartják Márton szülővárosának. Az itteni Szent Márton-templom, mely a régebben különálló Szentmárton falu temploma volt, Márton szülőházának alapjaira épülhetett.
Pannonhalmi apátság
371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő tiltakozott megválasztása ellen. Alázatból a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől. A legenda szerint a ludak elárulták gágogásukkal, így végül elvállalta a püspökséget. Fontos hittérítő munkát végzett, a környező pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák, gyógyulások kísérték, munkáját kitartóan végezte egészen 397. november 8-án a franciaországi Candes-ban bekövetkezett haláláig. Három nap múlva, november 11-én Tours-ban helyezték örök nyugalomba, sírja felett kápolnát emeltek.
Szent Márton sírja Tours-ban
Kultusza Pannónia területén már a honfoglalás előtt is virágzott. Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette. A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére. Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett.
Márton-napi hagyományok
Temetésének évfordulóján a püspökről sokféle megemlékezést tartottak és tartanak manapság is szerte Európában. November 11. körül lampionos felvonulásokkal, Márton-napi libával, kaláccsal emlékeznek rá, és más népszokások is élnek még, melyek e naphoz kötődnek, amely egyben a tél kezdetét is jelenti.
Szent Márton ünnepe éppen Szent Mihály és karácsony között van. A népszokás szerint ilyenkor kezdődik a tél, az állatokat be kell hajtani. A betakarítás véget ért, a napok egyre rövidülnek, a természet látható része egyre elhaltabbnak tűnik, de a karácsony fényei tőlünk még távol vannak. Régi szokás volt, hogy a karácsony előtti időben is 40 napos böjtöt tartottak. Ilyenkor, Márton napkor mód volt még egy nagy evésre-ivásra, ludat sütöttek, új bort ittak, vigadoztak, és hálát adtak a termésért.
A lampionos felvonulásnak német földről származó népi eredete van. Mivel novemberben hamar sötétedik és régen nem volt utcai lámpás, ezért az emberek fáklyával, vagy lámpással a kezükben mentek misére. Ezt elevenítik fel ma is ezzel a szokással.
Szent Márton koponyaereklyéje a tours-i katedrálisban
Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez nem annyira a szentéletű püspököt eláruló szárnyasokkal függött össze, hanem azzal, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni.
Szent Márton templom Szombathely
Az újbor fogyasztása sem véletlen Márton napján. Épp novemberre fejeződik be a must borrá alakulása. Márton emiatt a nagyobb borvidékeken az Újbor védőszentje is: egy régi mondás szerint az újbor bírája Szent Márton. November 11-én kezdték meg az új hordókat a gazdák, ekkor került az asztalra a libasült mellé az úgynevezett Libás-bor vagy sok helyen Márton-bor, aminek még gyógyító hatása is volt a hagyomány szerint. A középkori hagyomány szerint Márton tours-i sírjától a kenyér és bor elfogyasztása után a lázbetegek és az ördöngösök gyógyultan távoztak.
Szent Márton püspök vesszeje
Ennek eredete egy répcevidéki legendára vezethető vissza, mely szerint egyszer disznóvész dúlt, és az egyik pásztor bement Szombathelyre Mártonhoz segítségért könyörögni. Álmában a szent püspök fehér nyírfaágat adott neki, hogy ezzel vesszőzze meg a beteg jószágot, és így majd meggyógyul. Ezért még régen Márton napján a nyugat-dunántúli falvak pásztorai házról házra jártak, hosszú, lehetőleg dús lombozatú nyírfavesszőkkel. Ezek közül egyet-egyet a gazdának adtak, akik ezzel hajtották ki tavasszal első ízben a disznókat a legelőre. Ha sok lomb volt a vesszőn, az jó szaporulatot ígért. A vessző átadásakor köszöntőt mondtak:
„Adjon Isten jó estét, meghoztam Szent Márton püspök vesszejét. Annyi malacuk legyen, mint ahány ága-boga van. Adja Isten, hogy több Szent Márton-napot is megélhessünk, s erőben, egészségben eltölthessünk, nem ilyen búval, bánattal. Több örvendetesebb napokat adjon Isten, adjon bort, búzát, békességet, s lelkünknek örök üdvösséget!”
Szent Márton ereklyetartója a Louvre-ban
Márton-napi időjárási megfigyelések
Ha Márton almásderes lovon érezik vagyis aznap havazik és akkor enyhe, latyakos télre lehet számítani. Ha nem fagyott november 11-én, vagyis Márton barna lovon jött, akkor viszont kemény, fagyos tél volt kilátásban. A Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik. „Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton, borongós tél”. A népi megfigyelések szerint “Ha Márton napján lúd a jégen áll, karácsonykor sárban botorkál”. Ha süt a nap, akkor azt Szent Márton nyaraként emlegetik Baranyában. A galgamácsaiak szerint a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent. A szőlővidékek némelyikén azt is mondták, ha Márton napkor még zöld a szőlő levele, bizonyosan enyhe télre számíthatunk. Csallóközben az aznapi havazás további harminc napig tartó havazást ígért.
Szent Márton és a koldus, oltárkép
A Márton-napi liba csontja, mint időjós
Márton-napján a sült liba mellcsontjából jósolják meg a néphit szerint a következő hetek időjárását. Ha a lúd mellcsontja barna és rövid, sáros, esős lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. Van, ahol a csontokat kiteszik a tornácra és a mellcsonton keresztül nézik a naplementét. Ha a nap felhőben megy le, akkor a tél lágy lesz, ha pedig tiszta égen, akkor kemény tél várható.
Képek forrása: Wikimedia commons
Borítókép: Oltárkép a kisszebeni templomból, 16. század
