„Szeretném érteni a magyar kultúrát és a magyarok nyelvét” – ezzel magyarázta egy 18 éves kínai egyetemistalány, hogy miért tanul magyarul. Később elárulta, Szoboszlai Dominiknak is köze van hozzá. Csang Zsuj, akinek a magyar neve Remény, részt vett a csungkingi Petőfi-szobor megkoszorúzásán és elénekelte az egyik leghíresebb magyar népdalt: Tavaszi szélt.
Van egy hatmillió lakosú, zajos és zsúfolt város Kínában, Csungking, a világ egyik nagy ipari központja. A tülkölő autóktól lármás, forgalmas utak és toronyházak tengerében pedig van egy csendes, zöld sziget, az Eling Park, egy varázslatos színfolt a városi kakofóniában, ahova helyiek ezrei térnek megpihenni nap mint nap. Itt található egész Ázsia legkülönlegesebb, és talán legszebb Petőfi-szobra, ugyanis nem csak a költőt, de szerelmesét, Szendrey Júliát is megeleveníti.
Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szobra Csungkingban. Szórádi Zsigmond alkotása
A Petőfi-szobor előtti téren gyerekek szaladgálnak és családok piknikeznek, élvezik a kilátást a Jangce és a Csialing folyók szabdalta metropoliszra. Ezen a szombaton azonban nem mindennapi élményben lehetett részük: magyarok és kínaiak egy csoportja ugyanis az 1848-as forradalmat ünnepelték. Felcsendült a magyar himnusz, majd Czégel Bálint csungkingi főkonzul és Csang Hszinghua, Jücsung kerület Külügyi Hivatalának igazgatóhelyettese koszorút helyezett el a Petőfi-szobor előtt. Ezt követően lépett elő a tömegből négy helyi egyetemista, akik mindenki ámulatára magyarul kezdtek énekelni, méghozzá az egyik legszebb magyar népdalt, a Tavaszi szélt.
Remény, Jáde, Dávid és Fortuna még soha nem jártak Magyarországon, a Szecsuáni Nemzetközi Tanulmányok Egyetemén tanulnak magyarul. Állításuk szerint szívükbe zárták hazánkat és kultúránkat, s minden vágyuk, hogy Magyarországon tanulmányozhassák nyelvünket és irodalmunkat. Remény egyik kedvenc írója Márai, fejből szavalja az Arról, hogy mindig út közben élsz című írását. Álma, hogy egy napon fordító lesz és megismertetheti kedvenc szerzőjét honfitársaival. Budapestre készül, a Tempus Közalapítvány ösztöndíjára pályázott, hogy szeptembertől az ELTE-n folytathassa tanulmányait.
Csang Zsuj, vagyis Remény
A 18 éves egyetemistalány elmondta, szereti a focit és rendszeresen nézi a magyar válogatott meccseit. Kedvenc focistája Szoboszlai Dominik, akit röviden csak úgy írt le: „nagyon jóképű!” A szívtipró csatár is arra motiválja, hogy anyanyelvünket tanulja.
Tung Hszinghszing, avagy Dávid
„Szerencse, hogy magyarul tanulhatok” – mondta Remény csoporttársa, Tung Hszighszing, magyar nevén Dávid, aki szerint bár rendkívül nehéz a magyar, szép nyelv, ezért megéri a sok időt és fáradtságot, hogy elsajátítsa. Különösen a ragozásba törik bele olykor a bicskája, de reméli, hogy szeptembertől ő is az ELTE-n csiszolhatja magyar tudását. Ide, a Szecsuáni Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemére most 26 (!) magyar szakos hallgató jár, két évente hirdetik meg a magyar nyelv és irodalom szakot, most másod és negyedévesek vannak. Általában a harmadik évüket töltik hazánkban – ekkor tanulnak meg igazán jól magyarul. Az oktatók többségében persze kínaiak, akik maguk is tanulták a magyar nyelvet, de mindig van a szakon magyar nyelvi lektor is. És nem is ez az egyetlen olyan felsőoktatási intézmény, ahol magyarul lehet tanulni. Összesen 12 helyen folyik oktatás, így minden évben több, mint száz magyar szakos diákkal gazdagodik Kína.
A cikk írásában közreműködött Kránitz Péter Pál, a felhasznált fotókat is ő készítette.
Borítókép: Koszorúzás március 15. alkalmából Csungkingban.
A csungkingi magyar kaland előző része itt található.
Itt pedig a kínai pálinka titkáról tudhatunk meg többet.
