Az állatkert munkatársai eddig tizennégy rózsás flamingó fiókát számoltak össze, akik közül a legidősebbek másfél hetesek, a legfiatalabbak pedig csak néhány órásak. És mivel még nem mindegyik kelt ki, várhatóan 8-10 apróság bújik ki a tojásokból.
Meglepő, de ez a különleges madár a természetben is felbukkan Magyarországon, nem csak állatkerti körülmények között figyelhetjük meg. Kóborló egyedek időnként hazánk területére is eljutnak. De inkább a mediterrán, szubtrópusi és trópusi élőhelyeket kedvelik, így vadon inkább Dél-Európában, Afrikában, a Közel-Keleten, valamint Délnyugat- és Dél-Ázsiában találkozhatunk velük. A rózsás flamingó elnevezés arra utal, hogy alapszínük valamivel halványabb, mint például a kifejezetten vöröses karibi flamingóé.
Itt jól láthatóak a fészek kráterszerű mélyedésében a tojások
Budapesten sikeresen működik a szaporítása, jelenleg egy nagyjából 130 madárból álló kolóniával büszkélkedhetnek, és évente általában 20-25 fióka kel ki és cseperedik fel sikeresen. A szaporulatból más állatkerteknek is jut.
A flamingók homokból, iszapból építenek maguknak fészket. Ez tulajdonképpen egy dombocska, ami egy miniatűr tűzhányóra emlékeztet: a halom tetején lévő mélyedésbe, „kráterbe” rakják a tojást, ahonnan az nem tud elgurulni. Egy-egy flamingótojás 8-9 centi hosszú, 5 centi széles és 115-140 grammot nyom, súlya tehát egy közepes vagy nagyobb méretű tyúktojás kétszeresének felel meg.
A fiókák nagyjából egy hónap költési idő után kelnek ki. Mivel fészekaljanként általában csak egy tojás szokott lenni, ezért egy-egy párnak legtöbbször csak egy fiókája van egyszerre. De mivel a szaporodás a kolónián belül idényszerűen, időben összehangolva zajlik le. A tojók általában csak néhány órás vagy napos eltéréssel rakják le a maguk tojását, és így a fiókák kikelése is néhány napon belül lezajlik.
Készül a “flamingóovi”
Kikelés után a fióka egy darabig nem túl aktív, ki kell hevernie a kibújás okozta megpróbáltatást. Kezdetben a csőre és a lábai is rózsaszínűek, egyhetes-tíznapos koráig azonban a rózsaszín feketére vált. A csőr eleinte még egyenes, így a felnőttekkel ellentétben a fiókák még nem képesek a vízben sodródó apró élőlényeket kiszűrni. Ehelyett a felnőttek egy a begy tájékán termelődő tápláló váladékkal, az úgynevezett begytejjel etetik őket. A harmadik hónap végére aztán már a fiókák csőre is sokat fejlődik, kialakul a jellegzetes görbület, illetve a csőrben lévő szűrő lamellák, s ezután a fiatalok már ugyanazzal a táplálékkal élnek, mint a felnőtt flamingók.
A most kikelt kis flamingók még a fészek körül láthatóak, azonban hamarosan elkezdik majd felfedezni az egész kifutót – szülői felügyelettel. A madarak azonban hamarosan létrehoznak egy „flamingóovit” is, ugyanis a kolónia a cseperedő fiókákat egy idő után „óvodai csoportba” tereli össze, hogy könnyebb legyen vigyázni rájuk.
