Sokakat sokkolt a hír, hogy a Singapore Airlines egyik járata olyan súlyos turbulenciába került, hogy egy ember meg is halt a fedélzeten, többeket pedig máig az intenzív osztályon kezelnek. De mennyire veszélyes valójában a turbulencia? Kell-e félni?
Repülni jó, mert távoli érdekes helyekre lehet eljutni repülővel. Ugyanakkor maga az élmény – a hosszú repülőút – inkább kellemetlen, mint kellemes. Egy rémesen kényelmetlen székbe préselve kell eltölteni órákat, lehetetlen testhelyzetben enni általában pocsék kajákat, átszálláshoz rohanni iszonyatos méretű repterek végtelen folyosóin, hogy aztán végtelen sorokban tolongjunk a különböző ellenőrzések előtt – és akkor még nem is beszéltünk a turbulenciáról. Mert az összes eddigi csak kellemetlen, unalmas, vagy kényelmetlen, de a turbulencia egyszerűen rémes. Ahogy a gép elkezd ide-oda fel-le mozogni, az embernek óhatatlanul is összeszorul a gyomra, izzadni kezd a tenyere, gombóc kerül a torkába, és semmi másra nem vágyik, minthogy legyen vége ennek még mielőtt szívrohamot kap a félelemtől. Közben lelki szemei előtt a „Légkatasztrófák” narrátorhangjával peregnek a képsorok, amint a gép roncsait megtalálják a hegyekben. Erre a félelemre csak ráerősítenek az olyan hírek, mint amelyek a múlt héten kaptunk a Singapore AIrlinesról.
A Londonból Szingapúrba tartó SQ321-es járat utasai „abszolút rémületes” jelenetekről számoltak be,amikor váratlanul légörvénybe kerültek, az egyik utas azt mondta, hogy látott egy nőt, akinek „szörnyű seb volt a fején”, és hallotta, ahogy egy másik „kínjában sikoltozik”. Egy 73 éves brit férfi, Geoff Kitchen meghalt a fedélzeten, míg többen súlyosan megsérültek. A brit nyugdíjassal azt történt, amitől e sorok írója is mindig fél, amikor turbulencia kapja el a gépet – feltehetően szívrohamot kapott, amikor a repülőgép zuhanni kezdett. Feleségével együtt Szingapúrba tartott, ahol hat hetes délkelet-ázsiai nyaralásukat kezdték volna. Úgy tervezte – felesége elmondása szerint – hogy „ez esz élete utolsó nagy kalandja”. A Boeing 777-300ER típusú repülőgép a légi baleset után helyi idő szerint 15:45-kor (08:45 GMT) kényszerleszállást hajtott végre Bangkokban 211 utassal és 18 fős személyzettel a fedélzeten. A bangkoki Smitivej kórház közölte, hogy 104 embert kezeltek, és 58-an maradtak kórházban, közülük 20-an az intenzív osztályon.Ami ugye annyit jelent, hogy az utasok mintegy fele szenvedett el kisebb vagy nagyobb sérüléseket a baleset során.
Hogy pontosan mi történt – miért lett ilyen drámai a zuhanás, miért nem látták előre ezt a pilóták, követtek-e le bármilyen hibát, vagy volt-e bármilyen műszaki meghibásodásnak köze a balesethez, egyelőre nem tudjuk. Amíg a kivizsgálás tart, csak az utasok – rémülettel telt – beszámolói állnak rendelkezésre. Mindenki arról számolt be, hogy a zuhanás hirtelen következett be, gyakorlatilag figyelmeztetés nélkül. Andrew Davies, az egyik brit utas a BBC Radio 5 Live című műsorában elmondta, hogy a gép „hirtelen zuhanni kezdett… [gyakorlatilag figyelmeztetés nélkül]”. „Amire a legjobban emlékszem, hogy tárgyakat és dolgokat láttam repülni a levegőben. Rám borult a kávém. Hihetetlenül erős turbulencia volt” – mondta. Egy másik utas azt mondta, hogy akik nem viseltek biztonsági övet, „azonnal a plafonba csapódtak”. „Nagyon hirtelen egy nagyon drámai zuhanás következett be, így mindenki, aki ült és nem volt bekötve, azonnal a mennyezetbe repült” – mondta a 28 éves Dzafran Azmir a Reutersnek. „Láttam, ahogy a folyosó túloldaláról az emberek teljesen vízszintesbe kerültek, a plafonba csapódtak, és nagyon kellemetlen helyzetben estek vissza a padlóra. Az emberek hatalmas vágásokat szenvedtek a fejükön vagy agyrázkódást kaptak”. A légitársaságok nyomkövető honlapjai annyit láttak, hogy a repülőgép három perc alatt mintegy 1800 métert zuhant, amikor a Bengáli-öblön túli turbulens zónába repült. A Singapore Airlines vezetője, Goh Choon Phong szerda reggel bocsánatot kért, mondván, hogy a légitársaság „nagyon sajnálja a traumatikus élményt”, hozzátette, hogy a légitársaság „teljes mértékben együttműködik az illetékes hatóságokkal a vizsgálatok során”.A vizsgálatot a szingapúri, a thai és – mivel a gép amerikai gyártású – az amerikai hatóságok közösen végzik. Az utasok közül, többen olyanok is, akik épségben úszták meg az esetet úgy nyilatkoztak, életükben még egyszer nem tudnának repülőre ülni. Ami ilyen borzalom után nyilván érthető is. Más részről viszont az is igaz, hogy a pilóták a gépet végül épen hozták le a földre, és megőrizték az utasok életét is. A kérdés azonban felmerül, hogy mennyire kell félni azután a turbulenciától.
A turbulencia okozta halálos balesetek a kereskedelmi járatokon szerencsére nagyon ritkák” – mondta Dr. Paul Williams, a Readingi Egyetem légkörtudományi professzora az Euronews Travelnek. „A repüléseken a turbulenciát viharok, hegyek és erős légáramlatok, úgynevezett jet streamek okozhatják. Ezeket úgy képzelhetjük el, mint a levegőben mozgó folyókat – a környező levegő és a jet stream közötti különbség elérheti a 150 km/órát – és tulajdonképpen ez dobálja meg a repülőt nagy magasságokban. Kisebb magasságokon a felhőkön való áthaladás okozhat légmozgást, és az okozhat kellemetlen mozgásokat a repülőn belül. Utazómagasságon – kb 10 ezer méter magasságban – a légkörnek csak körülbelül 3%-ában van enyhe turbulencia, körülbelül 1%-ában közepes és néhány tized százalékában súlyos turbulencia egy adott időpillanatban. A viharok jelentős részét pedig a repülőgépek radarjai képesek előre jelezni, és ezeket el is kerülik az utasok biztonsága érdekében. Sokkal veszélyesebb az úgy nevezett tiszta idős turbulencia, amelyet sem szabad szemmel, sem a radarképernyőn nem látni – ezt ugyanis tényleg csak akkor érzékelik a pilóták is, amikor a repülőgép berepül a turbulens zónába. Azért is nehéz megjósolni, hogy mikor fog lecsapni, mert olyan kisméretű örvények okozzák, amelyek túl lokálisak ahhoz, hogy a legtöbb időjárási modell kiszámíthassa őket. Ilyen lehetett az a zóna is, amelybe a Singapore AIrlines gépe berepült – bár a meteorológiai körülmények és balesetet okozó turbulencia konkrét típusának részletes elemzése még eltart egy darabig. A National Center for Atmospheric Research szerint évente körülbelül 65 000 járat találkozik mérsékelt turbulenciával, és körülbelül 5500 járat találkozik súlyos turbulenciával – aminek az értelmezéséhez jó tudni, hogy naponta több, mint 100 ezer járat repül a világban. Szinte példátlan, hogy a turbulencia miatt gép lezuhanjon, de a fuvarozók számára költséges javításokhoz vezethet. Általában az utastér alkatrészeiben, például az ülésekben és a fej feletti tárolókban keletkezik kár, amikor a csomagok kiesnek vagy az emberek nekimennek. A turbulenciával kapcsolatos károk, késések és sérülések évente akár 500 millió dollárba is kerülhetnek a légitársaságoknak. Ennél persze érdekesebb az, hogy hányan sérülnek meg ilyen kisebb incidensekben. Ha az évi mintegy 4,5 milliárd légiutashoz viszonyítjuk, akkor elenyészően kis számokról beszélhetünk. 2009 és 2022 között 34 utas és 129 főnyi személyzet sérült meg súlyosan turbulencia következtében. Mivel az utasoknál hosszabb ideig kell talpon lenniük, a légiutas-kísérők a legveszélyeztetettebbek a repülőgépen – valójában 24-szer nagyobb a valószínűsége, hogy súlyosan megsérülnek.Az incidensek azonban – úgy tűnik – sűrűsödnek. Szinte havonta hallunk már ilyen balesetektről. 2022 decemberében 20 ember került kórházba a Hawaiian Airlines Phoenixből Honoluluba tartó járatán bekövetkezett turbulenciát követően. 2023 márciusában egy utas meghalt, miután súlyos turbulencia érte azt a kis magángépet, amelyen utazott. Tavaly augusztusban 11 embert kellett kórházba szállítani, miután a Delta egyik járata Atlantába való süllyedése során viharos légörvényekbe került.Tiszta időben jelentkező légörvények okozták azt, hogy a Lufthansa Texasból Németországba tartó járata 2023 márciusában váratlanul 300 métert zuhant. A hirtelen turbulencia az étkezés közben következett be, amikor a személyzet és az utasok az utastérben mozogtak. A gépet a Washington Dulles nemzetközi repülőtérre irányították át, és hét embert szállítottak kórházba kisebb sérülésekkel. A jelentések szerint a sérülések között zúzódások, csonttörések, fejsérülések és eszméletvesztés is volt, főként azért, mert az utasok nem használták a biztonsági övet. „Nem véletlenül ajánlják a légitársaságok, hogy a biztonsági öveket lazán becsatolva tartsák az egész repülés alatt, legyen az hosszú vagy rövid” – mondta John Strickland, általános repülési szakértő a BBC-nek.
Az incidensek sűrűsödéséért nem a média a felelős – nem arról van szó, hogy érzkenyebbek lennénk a turbulencia okozta balesetekre. Tényleg több ilyen történik az elmúlt években. Az Egyesült Királyságban működő Readingi Egyetem meteorológusainak tavalyi tanulmánya szerint az éghajlatváltozás miatt az égbolt akár 55 százalékkal turbulensebb, mint négy évtizeddel ezelőtt. A szén-dioxid-kibocsátásból eredő melegebb levegő megváltoztatja a légáramlatokat, ami súlyosbítja a légörvényeket az Atlanti-óceán északi részén és világszerte. Az Atlanti-óceán északi része – a világ egyik legforgalmasabb repülési útvonala – feletti egyik jellemző ponton a tudósok szerint 1979 és 2020 között 55 százalékkal nőtt a súlyos turbulenciák teljes éves időtartama. A kutatócsoport megállapította, hogy a súlyos, tiszta levegőjű turbulencia az 1979-es 17,7 óráról 2020-ra 27,4 órára nőtt az Atlanti-óceán északi része feletti átlagos ponton. A mérsékelt turbulencia 37 százalékkal, 70,0 óráról 96,1 órára, a könnyű turbulencia pedig 17 százalékkal, 466,5 óráról 546,8 órára nőtt. Bár az Atlanti-óceán északi részén volt a legnagyobb növekedés, az új tanulmány szerint az Egyesült Államok, Európa, a Közel-Kelet és az Atlanti-óceán déli része feletti más forgalmas repülési útvonalakon is jelentősen nőtt a turbulencia. „Be kellene fektetnünk a turbulencia-előrejelző és -érzékelő rendszerek javításába, hogy a következő évtizedekben megakadályozzuk, hogy a zordabb levegő a repülések veszélyesebbé és kellemetlenebbé válását eredményezze” – mondja Williams, a Readingi Egyetem légkörkutatója, a tanulmány társszerzője. „A légitársaságoknak el kell kezdeniük gondolkodni azon, hogyan kezeljék a megnövekedett turbulenciát, mivel ez csak az Egyesült Államokban évente 150-500 millió dollárba kerül az iparágnak” – mondja Mark Prosser, a Readingi Egyetem meteorológusa, a tanulmány vezetője.„Minden további turbulenciában töltött perc növeli a repülőgépek elhasználódását, valamint az utasok és a légiutas-kísérők sérüléseinek kockázatát.” -teszi hozzá.
Szóval: egyelőre kicsi az esélye, hogy bajunk lesz tőle, de egyre nagyobb eséllyel teszi rémálommá a repülést a turbulencia. Csak abban reménykedhetünk, hogy a technológia is fejlődik – és nagyobb biztonsággal tudják majd előrejelezni és elkerülni a gépek a rémálom-zónákat.
