Thaiföldre ma már sok honfitársunk jut el. A legtöbben azonban Bangkok mellett a tengerparti nyaralóhelyeket veszik célba. Mi most olyan helyekre visszük el, ahol ritkán jár magyar, vagy egyáltalán farang turista. Pedig megérné nagyon is.
„Azt hiszem meghaltam és a Mennyországban ébredtem.” – ez volt az első mondatom, miután a tuktukból kiszállva megpillantottam az Udonthani éjszakai piacot. Tekintve életformámat kétséges, hogy helyből a Mennyországba jutni, így a kijelentés meglehetős önbizalomról árulkodott – ugyanakkor nem tudtam ennél pontosabban leírni ,amit láttam. Aki ugyanis vonzódik az ázsiai gasztronómiához, annak az Udonthani éjszakai piac maga a paradicsom. Thaiföld helyből nagyon erős piacban – egy átlagos kisváros reggeli piaca is gasztronómiai fesztiválnak tűnik az átlagos farang számára. Az éjszakai piacok azonban helyből sokkal jobbak – bárhol is járunk az országban.
Az éjszakai piac tényleg éjszakai – esti – piacot jelent. Ne próbáljunk belelátni valamiféle fülledt erotikát. Kétségtelen Bangkokban a Patpong éjszakai piacán lehet másféle húspiaccal is találkozni – különösen éjfél körül és után élénkülnek meg a szexuális szolgáltatást kínáló hölgyek és kevésbé hölgyek, de ez inkább kivétel, mint általános jellegzetesség. Az átlagos thai éjszakai piacra nyugodtan kivihetjük kiskorú gyermekeinket, vagy igen visszafogott erkölcscsősz nagy mamánkat is. Ott ugyanis csak a mohóság bűnébe lehet esni – abba viszont igen könnyedén.
A Patpong Bangkokban – ahogy az éjzskai piacot képzeljük.
Az Udonthani éjszakai piacról pedig a thaiok is legendákat meséltek – azt mondták, ha egy helyen megyünk el éjszakai piacra, az mindenképpen Udonthani legyen. Hogy miért, azt hamarosan megértjük, de előbb lássuk, hol is van Udonthani – hiszen ez a thai város nem különösebben ismert a külföldiek között. Észak-Thaiföld – Isaan – egyik legfontosabb városáról van szó, ami amúgy 400 ezres tartományi székhely. A legfőbb jelentőségét az adja, hogy mellette fekszik a thai – laoszi határ, illetve a határfolyón a Mekongon itt ível át a thai-lao barátság hídja, így a városon keresztül meglehetősen sok átmenő áru és személyforgalom halad.Lehetne akár kulturális turisztikai csomópont is, hiszen két világörökségi helyszín is van közvetlen közelében – róluk később szólunk – de egyelőre a Thaiföldre látogató külföldiek nem fedezték fel igazán maguknak ezeket a történelmi érdekességeket.
Phu Phrabat sziklavárosa – érdemes megnézni
Aki jön az az éjszakai piacért jön -amiért viszont azért jönnek néhányan messziföldről is. Ezt – bizonyos szinten – meg is könnyíti az, hogy a piac a vasútállomás környékére települt. Ha nem is olyan látványosan, mint a Maeklong vasúti piac – amiről majd szintén fogunk írni.De mi is az, amiért ezrek zarándokolnak el ide minden este. Nos – nem a ruhakínálat. Bár kétségtelen olcsón és jól be lehet vásárolni ruhából is. Mi éppen a kínai újév előtt jártunk ott – így a lóéves darabok voltak előtérben.
Ha nem – igen -a gasztronómia. A piac kajás részlege gyakorlatilag végtelennek látszik. Kisebb-nagyobb standokon árulnak mindenfélét, amit a thai konyha kínál. Vannak átlagos „rendes” éttermek is -egész utcányi.
De például szintén egész utcányi árus kínál thai szusit. A thai szusi kicsit más – de legalább olyan finom – mint a japán, és kevésbé ismert a világban. A letisztult ízű japánnal szemben a thai szusi gyakran fűszeres, édes és savanyú, lime-ot, chilit és aromás fűszernövényeket használnak hozzá. Kevesebb benne a nyers hal, inkább főtt tengeri ételeket, trópusi összetevőket és változatos, fűszeres feltéteket használhat. A wasabi és szójaszósz komból helyett – bár azt is adnak hozzá – chili-lime mártást vagy más csípős, fűszeres mártásokat adhatnak a szusikhoz. .Ami pedig a legfontosabb különbség – a thai szusik sokkal, de sokkal színesebbek.
A pálcás helyben sült finomságok is több utcányi helyet foglalnak – vannak köztük egészen egycserűek (virsli, csirke, tojás), vannak tengeri herkentyűk (polip, tintahal), van sokféle gomba és tofu (nem kell elfordulni tőle, nagyon finom tud lenni), és vannak egészen különlegesek is a krokodiltól az olyan tojásig, amelyben ki nem kelt csirkeembrió sül. (Ez utóbbit nem volt kedvünk megkóstolni.)
Van egy hosszú sor ráksalátás – a saláták színesek, csodásak, és mind egy szálig igen csípősek. A thai ráksalátába jellegzetesen nyersen kerül a garnéla – így igazán csak frissen érdemes fogyasztani.
Bár messze vagyunk a tengertől a thaiok itt sem mondanak le a halakról és mindenféle egyéb tengeri jószágokról, amelyek a thai konyha alapját képezik.
Külön utcát foglalnak el az édességek. A gyümölcsök között a jól ismeret dinnyék és alma mellett sárkánygyümölcs és mangó is van. Ez utóbbi ragacsos rizzsel az igazi. Ezek legalább helyből felismrhetőek. A többi édességgel viszont gondodban van az egyszeri utazó – elképesztően szépek, de alig lehet kitalálni pontosan mit is tartalmaznak. Van ami kis paprikának látszik – de valójában babpaszta szíes mászzal, van a mi virágnak látszik, de tulajdonképpen valami pudingféle.
Érdemes tehát sok helyről összevásárolni különféle ételeket és minél többet kipróbálni. Erre külön asztalok szolgálnak, ahová bárki leülhet elfogyasztani a fogást. És hogy mindez mennyibe kerül? No nem sokba. Egy nyárs 5-10 bhat – 50-100 forint körül van, egy sajátát vagy mangót ragacsos rizzsel 500 forintért lehet elhozni. A drágább ételek kerülnek az éttermi soron 1500 forintba. Mi fejenként kb 3000 forintból ettük magunkat degeszre.
