Hatvan éve rendezték az első, magyar költészet napját. Az akkori budapesti kultúrpolitika számára is Moszkva volt az irányadó, így szovjet mintára 1964-től nálunk is ünnepelhették a verseket az olvasók. Persze a fókuszban akkoriban a munkásmozgalmi költészet állt. A hatalom nagyon nem szerette azokat a kezdeményezéseket, amelyekben nem vehetett részt, minden ünnepre rátelepedett a politikai üzenet. Akkoriban intenzíven igyekeztek proletárköltőnek beállítani József Attilát, így lett születésnapja, április 11. a kánon része.
Korábban is voltak próbálkozások Magyarországon: 1956-ban a júniusi könyvhéten volt az első versünnep, de a forradalom után megtorlás következett, nem folytatódott ez a hagyomány. Végül az Írószövetség javaslatára a Magyar Szocialista Munkáspárt Agitációs és Propaganda Osztálya 1963-ban hozott végleges döntést.
A kommunista kultúrpolitika számára fontos volt, hogy a szocializmus előfutárait megtalálja, nemcsak a magyar történelemben, hanem a kultúrában is. Így használhatták fel József Attila személyét és költészetét propaganda célokra 1945 után. Mivel a költőnek valóban volt egy rövid ideig tartó munkásmozgalmi kötődése, így ezt az epizódot igyekeztek felnagyítani. Életéből minden olyan részletet kihúztak, amiből kiderülhetett volna, hogy József Attila kommunista szimpátiája azért megkérdőjelezhető volt.
1964. április 11-én a Népszabadságban, így írt a kortárs költészet feladatáról az ünnep apropóján Héra Zoltán:
“A forradalmi erejű, sodrású költő, aki magára veszi a kor terheit, s úgy küzd meg velük, hogy minden szaván, hangsúlyán e küzdelem fénye dereng, tulajdonképpen élő emberi példa ott a dobogón, még akkor is, ha nem maga az, aki a verset mondja. Példa és bizonyság arra, hogy ennek a kornak, a szocializmus korának, amelyben élünk, s amelynek harcaihoz erőinket hozzáadjuk, tömör és súlyos tartalma van, érdemes és szükséges annak fő áramában lenni, nemcsak azért, mert sokan így tanítják, hanem azért, főképpen azért, mert így érezhetjük magunkat igazán egésznek”
A hatvan évvel ezelőtti ünnepségsorozatot igyekeztek a szervezők széles körben megünnepelni. A Magyar Nemzet egy rövid cikkben sorolta föl az országos eseményeket:
“A főváros kerületeiben és vidéken gazdag programot állítottak össze a költészet ünnepére. A Gát utcában pénteken délelőtt 11 órakor József Attila emlékkiállítás nyílik költő szülőházában. (Ez az emlékhely még mindig működik.) Debrecenben április 10-én a város fiatal költői szerzői esten mutatkoztak be a versek barátainak. Miskolcon Kassák Lajos és Váci Mihály vesz részt a költészet napjának ünnepségein. Békéscsabára Szegedről érkeznek költők az ünnepségre. A középiskolákban az Irodalomórákon emlékeznek meg a költészet napjáról elsősorban az élő magyar költészetről. Számos középiskolába — az irodalmi szakkörök meghívására — költők is ellátogatnak. A Könyv című folyóirat bővített ünnepi számot adott ki. Az országos záróünnepséget a Magyar Írók Szövetsége és a Szolnok megyei könyvbarát bizottság április 12-én délután Szolnokon, a Ságvári Endre művelődési ház színháztermében rendezi meg. Az ünnepségen Baranyi Ferenc, Hidas Antal, Jobbágy Károly, Mezei András, Nagy László, Rákos Sándor és Zelk Zoltán adják elő saját verseiket. A költőket Czine Mihály irodalomtörténész mutatja be.”
A Fortepanról összeállítottunk egy listát a hatvanas években is aktív magyar költőkről. Csupán néhányan szerepelnek rajta, a teljesség igénye nélkül, de arra jó, hogy kicsit ráérezzünk a korhangulatra.
A lázadó, szenvedélyes és egyedi lírájú József Attilát akkor kevesen ismerhették meg, mert a pártállami évek alatt nem tudott szabadulni a “proletariátus költőjének” maszkja alól. De végül a magyar költészet napja és a költő is megtalálta a helyét. A hetvenes években fakult az ideológiai háttér és már kevésbé volt fókuszban a munkásmozgalmi költészet, a lényeg végre a magyar líra volt. Aztán a rendszerváltás után – politikamentesen, ami azért nagyon nagy szó – a mai napig megmaradt ez a Kádár-korszakban született ünnep.
Manapság nemcsak verseket szavalnak, rendezvényeket tartanak a magyar költészet tiszteletére. Idén a Balatonnál fizethetünk is verssel, Nyáry Krisztián például húsz tudományos érvet oszt meg amellett, miért érdemes gyerekeknek verset olvasni, Dragomán György író pedig a versolvasás értelméről írt egy remek cikket.
forrás: Arcanum
borítókép: Nemes – Nagy Ágnes Királyhágó utcai otthonában, Fortepan / Hunyad József, 1964.