Mielőtt betemette volna a Taklamakán-sivatag homokja, Niya egy virágzó oázis város volt Kína Xinjiang tartományában. Virágkorát Kr.u. 5. században élte, aztán az is felfeledésbe merült, hogy valaha létezett. 1901-ben fedezték fel és a tudósok egyből az ókori Pompejhez hasonlították az ott talált leleteket. A homok ugyanis fantasztikus állapotban megőrizte ennek a valaha nyüzsgő, csodás városnak a mindennapi életét.
Földistennő bőségszaruval
Minden szinte érintetlenül megmaradt: a házak, a berendezési tárgyak, az érmék százai, karosthi nyelvű, agyaggal lepecsételt fára írt üzeneteik, a táplálékuk – búza, árpa, sertés és birka hús – valamint egy buddhista sztúpa. Ebben a vallási épületben egy jó állapotban megmaradt faragott faoszlopot és egy bodhiszattva – a buddhista megvilágosodás útján járó személy – szintén fából készült domborművét találták meg.
Bodhiszattva alakja
Niya-ban találták meg az eddigi legkorábbi maradványát a gyapot alapú textilnek Közép-Ázsiában. Ez a kék-fehér anyagtöredék, amely valószínűleg a Kr.u. 3. század elejére datálható, és összekapcsolható egyetlen, ugyanabban a sírban talált nagy szövet más darabjaival. Festéküket a reziszt-festéssel (vagy viasz-ellenálló) technikával festették: ekkor viaszt alkalmaznak, hogy letakarják a szövet fehéren hagyott területeit, míg a többit sötétkékre színezték.
A textil bal szélen egy meztelen nő látható bőségszaruval – ez az ábrázolás már jól ismert a Földközi-tenger térségében, valószínűleg a Föld vagy a Bőség megszemélyesítője, a gazdagság közép-ázsiai istennője, második századi érméken is gyakran felbukkan. Alul egy pikkelyes sárkány, a jobb felső sarokban pedig egy emberi láb töredéke látható. Az oroszlán mancsa és farka, talán utalás Herkules vagy Sámson történetére, a legendák szerint mindketten harcoltak oroszlánnal.
A sztúpában talált faragott oszlop
Niya pamutszövetet készítő művészei sokféle kulturális hatás metszéspontjában éltek: találkoztak görög-római és kínai ábrázolásokkal, hiszen a forgalmas Selyemúton sokféle művészeti alkotás megfordult. Az oázisvárosban a hellenisztikus hatásokat pedig a Nagy Sándorral harcoló katonák hozták magukkal az időszámításunk előtti negyedik században: utódaik az ott talált szőke és barna hajú kaukázusi múmiák lehettek.
A városban talált selymet nemcsak a kínai királyi műhelyekből importálták, Niyában is gyártották: ennek bizonyítéka a kiszáradt eperfaültetvény és néhány selyemhernyógubó.
Selyem íjász karvédő
Egy harmadik századi brokáttal díszített – hímzett – selyem íjász karvédő a nap a hold, és különböző állatok képei láthatók, valamint kínai szavak: “Öt csillag kel fel keleten, a Középbirodalom (Kína) javára”. Hasonló kifejezés szerepel a Han-dinasztia (Kr.e. 206–220) kínai történelmi szövegeiben, hirdetve Kína helyét a világban és számukra az asztrológia fontosságát.
Forrás: Art of the Middle Ages
Képek: Linda Safran
