A libamáj finom. A libamájat a libák tömésével állítják elő. A libatömés – az állatvédők szerint – bűn. Van-e megoldása az egyenletnek? Egyesek szerint van.
Amikor Javier Fernández elhatározta, hogy kifejleszti a libamáj növényi alapú változatát, úgy gondolta, hogy karácsony előtt elkészül vele. Végül egy évig tartott az íz kifejlesztése, amelyet 800-szor változtattak meg, és 150 emberen teszteltek. Amire nem készült fel, az a kereslet nagysága volt. A Hello Plant Foods spanyol start-up cég alapítója csak mérsékelt keresletre számított a Fuah! iránt, ezért csak 5000 darabot gyártott. A készlet 12 órán belül elfogyott, és Fernández azzal szembesült, hogy a továbbiakra vonatkozó kérésekkel bombázzák. A vállalat mindent megtett, hogy megtalálják a hozzávalókat a készletek feltöltéséhez, és döbbenten figyelte, ahogy 30 000 darabot kapkodtak el az üzletek polcairól. Most már készen állnak arra, hogy megbirkózzanak a vegán libamáj iránti, egyelőre határtalannak tűnő kereslettel, amely kesudióból, kókuszolajból, céklakivonatból és egy csipetnyi konyakból készül. Az, hogy más vegán “hús” termékekhez képest a műliba műmájnak miért van ekkora sikere azt több tényező is magyarázza. Az egyik – nyilván – az ár. A vegán “húsok” – legalább is ma még – soksorosába kerülnek az állati eredetű húsnak – a libamáj esetében, mivel amúgy is egy borzasztóan drága/exkluzív termékről van szó, ez az árkülönbség sokkal kisebb. Más részről pedig ott van a valódi libamájjal kapcsolatos egyre fokozódó bűntudat. A liba és kacsamáj úgy keletkezik, hogy az állatokat kényszertáplálással hizlalják, ezért ez évek óta az állatvédők célpontja, mondván a tömés tulajdonképpen állatkínzás, és a libamáj is attól olyan finom, hogy az állat tulajdonképpen megbetegszik a sok fölösleges ételtől. A termelők ugyanakkor állítják, hogy ez ugyan igaz, de az állatok nem szenvednek, ha a folyamatot megfelelően végzik. A libamáj ellen pedig -ennek ellenére – sokan tiltakoznak: Angliában Károly király megtiltotta, hogy libamájat szolgáljanak fel számos banketten. Sok más politikus politikailag inkorrektnek tartja a libamájat, és szintén kihagyja az állami fogadások kínálatából. A madárinfluenza-járvány miatt pedig sokan biztonsági kockázatnak látják a libamájat – aminek az állatok tömeges leölése miatt az ára is tovább emelkedett.
Fernández szerint mindezek a tényezők tették ideálissá a környeztet az ő termékének. “A libamáj ára 300%-kal emelkedett a madárinfluenza-járvány miatt. Emellett ott van az a fénykép is, amelyen a libát kényszerből etetik. Sok embernek nem tetszik, hogy egy állatot ilyen szenvedésnek tesznek ki” – mondta Fernández az Euronewsnak. Fernández maga ugyan egyáltalán nem eszik húst, de ragaszkodik ahhoz, hogy nem állatjogi „radikális”. Nem is a meggyőződéses vegetáriánusokat célozza meg, hanem a húsfogyasztókat, akiket szerinte meg lehet nyerni, ha megkóstolnak egy olyan terméket, amely a húsos változathoz hasonlónak tűnik, de jobb a környezetnek. “Megszállottan olyan termékeket akarunk előállítani, amelyek azonosak az állati eredetűekkel. A változás akkor lehetséges, ha vannak olyan emberek, akik nem egyébként korábban támogatták a húsról vegetáriánus termékekre való átállást, de megkóstolnak valamit, aminek ugyanolyan az íze, és ami fenntarthatóbb” – mondta.
Lucile Papais Franciaországban nőtt fel, ahol a libamáj karácsonyi hagyomány volt. Így amikor eljött, hogy kipróbálja ezt a vegán változatot, ez volt az igazság pillanata. Vajon a Fuah! “Még jobb volt, mint az igazi változat, mert az igazi változat néha kicsit keserű. Ez nem az” – mondta az Euronewsnak. “Az állaga ugyanaz – krémes – és ugyanúgy néz ki, a tetején egy zsírréteggel. És ugyanolyan üvegben van, mint a libamáj”. Ez utóbbi persze másodlagos – és jogi szempontból talán kifogásolható is – a libatenyésztők ugyanis perelhetik Fernándezt, ha megtévesztőnek találják a termék csomagolását.
