Óceánjáró luxushajóra azért vesz jegyet az ember, hogy felhőtlenül kikapcsolódjon. Nem azért, hogy rettegve az életéért könyörögjön. Pedig egy nagy csapat utasnak most ez utóbbiban volt része. Állítólag nem gyakori, de bármikor előfordulhat.
Az óceánjárókat évente megjáratják az európai és a karibi desztinációk között. Ezek a legkülönlegesebb utak – ilyenkor beleélhetjük magunkat abba a korba, amikor még elegáns hölgyek és urak utaztak heteken át keresztül az Atlanti-óceánon luxuskörülmények között. Na persze ilyenkor senki nem arra gondol, hogy élőben tapasztalhatja meg a Titanic első egyben utolsó útját. Pedig kis híján ezt élték át a Royal Caribbean utasai múlt héten. November 7-én a Royal Caribbean hajója, az Explorer of the Seas éppen ezen az úton Barcelonából Miamiba halandt, amikor Afrika partjainál egy heves vihar során hatalmas hullám csapott le a hajóra. A hajó drámai módon megbillent, és 45 fokos szögben dőlni kezdett. Az incidensről videók kerültek fel a közösségi médiára, amelyeken látható, ahogy az utasok pánikszerűen próbáltak menekülni, miközben palackok és egyéb tárgyak repülnek le a polcokról. A hajón tartózkodó utasok szerint az incidens mindössze 30 másodpercig tartott, de a hajó még órákkal később is erősen kilengett. Közvetlenül az ütközés után az utasokat felszólították, hogy térjenek vissza a kabinjaikba. Egy utas megosztotta az egyik körutazási weboldalon, hogy „Frank kapitány azt mondta, hogy egy előre nem látható viharos széllökéssel találkoztunk, és 23 csomós sebességgel haladva hurrikán erejű, 80 mérföld per órás szél csapott le ránk”. A fedélzeten drámai hatása volt a becsapódásnak, minden ami nem volt a fedélzethez rögzítve szétborult, és az egyik utas olyan súlyosan megsérült, hogy meg kellett állni Las Palmasban, hogy kórházba vigyék. Egy TikTok-videón látható, ahogy egy elektronikus reklámképernyő nekicsapódik egy sétáló embernek, egy Instagramra feltöltött, „káosz a tengeren” feliratú felvétel pedig a hajó vámmentes boltjában uralkodó rendetlenséget mutatja. A videón látható, hogy az ajándéktárgyakkal teli polcok széttöredezve fekszenek a földön, az órák, ékszerek, ruhák körülöttük szétszóródva – és a személyzet reménytelenül próbál meg rendet tenni.
Az esetet követően a Royal Caribbean közleményt adott ki a médiának, amelyben a „hirtelen széllökéseket” (amelyek váratlan hullámokat okozhatnak) okolta az esetért, és a megpróbáltatásokat „váratlan mozgásként” jellemezte. A hajó végül további incidens nélkül folytatta útját Miamiba. Egy olyan hajónak, mint az Explorer of the Seas – hossza több, mint 300 szélessége meg közel 50 méter, súlya pedig körülbelül 140 ezer tonna – rendkívül nagy hullámokkal kell találkoznia ahhoz, hogy 45 fokos szögben dőljön meg. Egy nagy hullám hatásának mértéke több tényezőtől függ, többek között a hajó súlypontjától, a hajó kialakításától, a hullám méretétől, valamint a sebességtől és iránytól, amellyel csapás a hajót éri. A sétahajóknak jellemzően magas a súlypontjuk (a több fedélzet miatt), így súlyos tengeri körülmények között hajlamosabbak a jelentős kilengésre.
Általános hajóépítési és hullámstabilitási számítások alapján becslések szerint az Explorer of the Seasnak legalább 15 méter magas hullámmal kellett volna találkoznia ahhoz, hogy 45 fokos dőlést okozzon, különösen, ha a hullám a hajó oldalát érte volna. Lehetséges azonban, hogy egy kisebb hullám akkor érte a hajót, amikor az már a normál hajózás során az egyik irányba dőlt, ami drámaibb billenést okozhatott.
A tengerjáró hajókat azonban úgy tervezték, hogy biztonságosan közlekedjenek az óceán legeldugottabb szegleteiben, és arra építették őket, hogy ellenálljanak a szélsőségeknek. Bár az Explorer of the Seas fedélzetén történt incidens valószínűleg ijesztő volt az utasok és a személyzet számára, a hajó pontosan azt tette, amire építették: egy hullám eltalálta, az előrejelzéseknek megfelelően oldalra dőlt, majd helyreállt, és újra függőleges helyzetbe került.A sétahajókat általában mély orr-részekkel és olyan hajótesttel építik, amelyet úgy terveztek, hogy a vizet átvágja és a hullámokat oldalra terelje – ezért van az, hogy a sétahajók gyakran nem tudnak kisebb kikötőkbe behajózni, mivel sokkal mélyebben vannak a felszín alatt, mint egy lapos fenekű hajó. Ez a mély orr azonban azt is megakadályozza, hogy a víz a fedélzetre fröccsenjen, és segít elterelni a hullámok hatalmas nyomását anélkül, hogy a hajóra nehezedne túl nagy nyomás. Ezért haladnak a hajók a hullámokra merőlegesen, és nem azokkal párhuzamosan. A sétahajók általában rendelkeznek a hajótestből kinyúló stabilizátorokkal is, amelyek ellensúlyozzák a hullámok okozta ringatózást, és ballasztrendszereket (a hajó súlypontjának csökkentésére feltölthető tartályokat) használnak, hogy nagyobb stabilitást biztosítsanak a háborgó vízben. Sok tengerjáró hajónak tucatnyi vagy több szintje van, ezért olyan funkciókkal is rendelkeznek, amelyek célja, hogy ellensúlyozzák a műszaki hátrányokat, amelyeket ez okozhat. Így aztán úgy vannak ezek a hajók a nagy hullámokkal, mint a repülőgépek a turbulenciával – megrázkódnak, a rémületbe kergetik az utasokat, de utána stabilizálódnak, és képesek gond nélkül folytatni útjukat.
Mivel a tengerjáró hajók ilyen jelentős hullámokat képesek elviselni, lehetséges, hogy néha az utasok észre sem veszik azokat. Volt azonban néhány figyelemre méltó eset. 2022 novemberében, az antarktiszi körutazás után az argentin Ushuaia-ba való visszatérés közben hullámverés érte a Viking Polaris hajót. A hullám ereje kárt okozott a hajó ablakaiban és belső tereiben, valamint egy utas halálát okozta (az üvegszilánkok ölték meg), és többen megsérültek. 2005-ben a Norwegian Dawn Georgia partjainál egy becslések szerint 20 méter magas hullámmal találkozott, amely betörte az ablakokat, elárasztotta a kabinokat, és néhány sérülést okozott. A hajó szerkezeti károkat szenvedett, és visszatért New Yorkba. 2023-ban pedig a Hurtigruten MS Maud nevű hajóját északi körutazás közben érte a hullám. A hullám áramkimaradást okozott, és megbénította a hajó navigációs rendszereit, de sérülésekről nem érkezett jelentés.
Az ilyen, angolul “rogue wave-nek”, a körülbelüli fordításban gonosz hullámnak nevezett jelenség ritka, de egyre gyakrabban dokumentált jelenség az oceanográfiában. Egykor úgy gondolták, hogy a hajósok és kapitányok által kitalált mítosz, amellyel a saját hibáikat próbálják elfedni, de mára úgy látjuk, a magasra törő vízfalak nagyon is valóságosak, és talán gyakoribbak, mint korábban gondolták. A „gonosz hullám” definíció szerint olyan hullám, amely legalább kétszer olyan magas, mint a környező hullámok. Ha nem felel meg ennek a kritériumnak, akkor csupán „váratlan hullámnak” minősül. A jobb és magasabb technológiai színvonalú megfigyelési erőfeszítések, mint például az óceáni érzékelők, a műholdas megfigyelési eszközök, a hajókra telepített radarok, valamint a mesterséges intelligencia és az adatalapú megfigyelési eszközök egész sora megkönnyítette a tudósok számára, hogy megtudják, mikor fordulnak elő gonosz vagy váratlan hullámok. Tehát a hullámok gyakorisága valószínűleg nem nőtt, de a tudósok képessége a nyomon követésük és tanulmányozásuk terén javult.
A tudósok szerint a legvalószínűbb forgatókönyv a „konstruktív interferencia”, amikor a kisebb hullámok a megfelelő időben egyesülnek, hogy egy sokkal nagyobb hullámot hozzanak létre. Ez akkor fordulhat elő, ha erős óceáni áramlatok találkoznak az ellentétes széllel, ami gyors hullámok kialakulására kényszeríti a hullámokat. A kapitány fedélzeten tett bejelentése alapján ez történhetett az Explorer of the Seas hajóval. Ez az oka annak is, hogy a váratlan hullámok gyakrabban fordulnak elő viharok idején, amikor az erős szél és az erős óceáni hullámzás valószínűbb. A tudósok azonban nem teljesen értik, hogy mi mozgatja a hullámokat, és mivel ezek általában az óceán közepén, egyszerre csak néhány másodpercre keletkeznek, meglehetősen nehéz őket tanulmányozni. Bár a szélsőséges hullámok drámaiak, mégis ritkák, és a modern tengerjáró hajókat úgy tervezték, hogy kezelni tudják a viharos tengert és a hirtelen hullámcsapásokat. Tekintettel az évente megrendezett hajóutak óriási számára (2023-ban 31,7 millió ember utazott körutazásra), az a tény, hogy egy-egy incidens globális címlapokra kerül, elárulja, hogy mennyire ritkák. Amellett, hogy a sétahajókat úgy építették, hogy ellenálljanak a szélsőséges körülményeknek (néha a hatalmas méretük miatt), a sétahajók technológiája rendkívül magas szintű, és az egyes hajók figyelemmel kísérik az időjárási és óceáni viszonyokat, és olyan útvonalakat jelölnek ki, amelyek szándékosan elkerülik a durvább tengerrészeket.
