Ezek a festett és aranyozott, diófából faragott, hegyikristályokkal berakott figurák Máriát és Erzsébetet ábrázolják, ezt az eseményt hívják a vizitációnak, vagyis látogatásnak. Ekkor találkozott a Jézussal várandós Mária Erzsébet unokatestvérével, aki Keresztelő Szent Jánost várta (Lukács 1:39–56). A szobrot a középkori női hívőközönségnek szánták. Heinrich konstanzi (németországi) mester alkotásának tulajdonítják, és a közeli St. Katherinenthal domonkos kolostor számára készült a 13. században.
A szobrokra illesztett hegyikristályok mögött egykor a csecsemő Jézus és János képei állhattak. A kristály által a szerzetes nővérek így betekinthettek a szent asszonyok testébe, ráadásul ezek a nemes és áttetsző anyagok a megszentelt méheket is jelképezték.
Az alábbi videóban művészettörténészek elemzik a figurák testbeszédét.
A két nő örömteli találkozását a középkori mester igyekezett minél kifejezőbben ábrázolni. Látszik, hogy gesztusaikon keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Szűz Mária gyengéden unokatestvére, Erzsébet vállára teszi a kezét, aki karját a melléhez emelve kérdezi: „Ki vagyok én, hogy az Úr anyja meglátogasson?” (Lukács 1:43). Nem sokkal azután, hogy Mária tudomást szerzett Jézus csodálatos fogantatásáról, a szintén gyermeket váró Erzsébethez, a leendő Keresztelő Jánoshoz utazott. Az eredeti festés és aranyozás szinte teljesen megmaradt.
Források: Art of the Midele Ages, Metropolitan Museum
