Bár sokan nem tudják, a világ legnagyobb piramismezői nem Egyiptomban, hanem Szudánban találhatók – ahonnan a “fekete fáraók” származtak. Ezeket a piramisokat sosem látogatták turisták tömegei, ahogy a Szudáni Nemzeti Múzeum kincseit sem. Most pedig lehet, hogy örökre elvész, amit ott őriztek.
Újságíró – külpolitikus körökben régi igazság, hogy a világ egyszerre egy, maximum két válsággócra tud figyelni. A híradókban nincs több hely, a külügyminisztériumokban kevés az ember, az olvasók-választók pedig amúgy is teli vannak mindenféle válsággal, inkább néznek valami jó kis sorozatot. Ráadásul minél távolabb van az válság, minél furább neveket kellene kimondani a hírolvasónak, és megjegyezni a szerkesztőnek, annál kevésbé motivált mindenki, hogy hírt adjon róla. Afrikáról meg amúgy is tudjuk, hogy ott háború van – egyébként persze általában nincs, de ez senkit nem zavar. Így aztán a szudáni polgárháború akkor volt hír, amikor kitört, és utána talán még két-három hétig. Hogy azóta mi van, a kutyát nem érdekel – nem elemzik a fronthelyzetet önjelölt hadtudományi szakemberek (mára körülbelül mindenki az), mint Ukrajna esetében, és nem sírja teli a muszlim világ (+ az amerikai egyetemisták balosabb része) a médiát azzal, hogy hányan haltak meg, mint Gáza esetében. Pedig itt is változnak a frontok, bombáznak zsúfolt piacokat, és esélyesen sokkal több muszlim hal meg, mint Gázában. (Pontos számok nincsenek a becslések 20 ezertől 150 ezerig tartanak.) A 45 milliós ország lakosságának közel egy negyede menekült már el lakhelyéről.
A polgárháborúnak ráadásul nem tűnik úgy, hogy egyhamar vége lesz. A harcoló feleket kívülről segítik, az egyik oldalon Oroszország és az Egyesült Arab Emirátusok, a másik oldalról Egyiptom és Ukrajna áll mögéjük – a nemzetközi közösségnek pedig kisebb baja is nagyobb annál, mint hogy éppen Abdel Fattah Burhán vagy Mohamed Hamdan Dagalo (közismert ragadványnevén Hemetti) áll Szudán élén. Így aztán belátható időn belül le kell mondanunk arról, hogy Szudánba látogassunk. Pedig, amikor 2017-ben ott jártam még úgy gondoltam, hogy na ide biztosan visszajövök hamarosan, mert meglepően kellemes, olcsó, barátságos ország képét mutatta, ahol számos látnivaló is várta az utazót. Mondjuk turistás igazán akkor sem volt, a legtöbb helyen kvázi egyedül voltunk.
Pedig amit láttunk – sajnos sokkal kevesebbet, mint szerettünk volna, ezért is terveztük, hogy visszatérünk – az igazán megérte a fáradságot. Az ókori Meroé emlékei – bár való igaz jóval későbbiek, mint az egyiptomi Óbirodalom piramisai vagy akár az Újbirodalom templomai, legalább ugyanannyira látványosak. A csúcs persze a piramismező, ahol a királyság uralkodói nyugszanak.
Most viszont úgy tűnik, hogy szerencsések is voltunk, mert amit akkor láttunk, azt ma már bajosan láthatnánk. A “The Art Newspaper – a világ vezető örökségvédelmi portálja – tudósítása szerint, Szudánt sem kerüli el a polgárháborúba süllyedt harmadik világbeli országok sorsa – kulturális örökségét szétlopják, és gyanús csatornákon keresztül gyanús alakoknak értékesítik. „Az elmúlt hetekben úgy tűnik, hogy a kultúrát fenyegető veszély példátlan szintet ért el, a múzeumok, örökségvédelmi és régészeti helyszínek, valamint magángyűjtemények fosztogatásáról érkeztek jelentések” – áll az UNESCO sajtóközleményében. „A szervezetet különösen aggasztják a Szudáni Nemzeti Múzeumban történt fosztogatásról szóló jelentések”. A hónap elején Ikhlas Abdel Latif, a szudáni nemzeti régiségügyi hatóság múzeumokért felelős vezetője azt mondta, hogy a nemzeti múzeumban „jelentős fosztogatások” történtek. „Az ott tárolt régészeti tárgyakat nagy teherautókon elvitték és az ország nyugati részére, illetve a határ menti területekre szállították, különösen Dél-Szudán felé” – mondta Abdel Latif az AFP-nek. Ha ez a nagyszabású fosztogatás megerősítést nyer, ez lenne a nemzeti múzeumot sújtó legújabb baj. Tavaly arról számoltak be, hogy a múzeum területén lévő két építmény – amelyek egy-egy ősi templomot védtek, amelyet az 1960-as években helyeztek át a helyszínre – a polgárháború kezdetén megrongálódott. Két hónappal később egy interneten közzétett videófelvételen állítólag a gyors támogató erők (RSF) tagjai – a konfliktusban részt vevő, egymással versengő katonai csoportok egyike – a nemzeti múzeum bioarcheológiai laboratóriumában az ott tárolt ősi múmiákat filmezték.
Az RSF tagadta, hogy behatoltak volna a múzeumba, és hogy bármilyen tárgyat elvittek volna. Az elmúlt 18 hónap során Szudán-szerte történt kulturális pusztítás mértékét három jelentésben rögzítették, amelyeket az Örökség a békéért civil szervezethez tartozó Szudáni Örökségvédelmi Kezdeményezés (Sudan Heritage Protection Initiative, SHPI) tett közzé. Ezek szerint jelentős károkat szenvedett a Szudáni Néprajzi Múzeum és a Szudáni Természettudományi Múzeum (mindkettő Khartoumban); lopások történtek az Omdurman városában található Khalifa House Múzeumból; valamint a jelentések szerint a Nyalában található Darfur Múzeum és az El Fasherben található Sultan Ali Dinar Múzeum is részben megrongálódott.
Mecsetek, templomok, levéltárak, kulturális központok és nemzeti parkok is érintettek az erőszakos cselekményekben. A háború a szudáni régészeti helyszíneket is érintette. Az Unesco Világörökség részét képező Naqa – egy templomairól híres ősi város, amely Khartumtól 110 km-re északkeletre fekszik – jelenleg veszélyben van. „Az ásatásokon dolgozók többsége elmenekült, az ásatásokon dolgozó házba betörtek, és ellopták a járművek gumiabroncsait. A helyszínt most senki nem őrzi” – mondta Arnulf Schlüter, a müncheni Egyiptomi Művészeti Múzeum igazgatója a Deutsche Wellének. Naqát és a tőle 17 km-re északra fekvő Musawwarat es-Sufra ókori templomkörzetét is „taposóaknák veszik körül” – írja az SHPI 2024. augusztusi jelentésében. A konfliktus közvetett módon más régészeti lelőhelyeket is érintett. A világörökség részét képező, Khartumtól 200 kilométerre északkeletre fekvő Meroe piramisoknál a helyszíni karbantartás és az ellenőrzés szinte teljesen megszűnt. Az emberek házakat építettek a régészeti pufferzónában, részint a helyben talált kövekből, a látogatók pedig felmásztak a piramisokra és írtak a falakra. Az ókori műemlékek mellett feltorlódott homokdűnék és a közelmúltban lezúduló heves esőzések szintén károkat okoztak.
„A heves esőzések és a felelőtlen látogatók miatt kövek omlanak le a piramisok tetejéről” – írja az SHPI 2024. augusztusi jelentésében. Mivel a szudáni örökségi helyszíneket ilyen közvetlen veszély fenyegeti, és fennáll a veszélye annak, hogy a fosztogatott javak elhagyják az országot, az Unesco felszólította az embereket, hogy ne vásároljanak szudáni kulturális javakat, és ne vegyenek részt azok mozgatásában. „E kulturális javak bármilyen illegális eladása vagy elszállítása a szudáni kulturális identitás egy részének eltűnését eredményezné, és veszélyeztetné az ország talpra állását” – írja az UNESCO. A legnagyobb veszélyt azonban – akárcsak Irakban és Afganisztánban – nem is a már ismert, kutatott régészeti emlékek elpusztítása, megrongálása jelenti, ezekről ugyanis már alapos leírás készült, és – ha van rá pénz és akarat a polgárháború után helyreállíthatók, az elrabolt tárgyak – a tapasztalatok alapján – jelentős részben visszaszerezhetők. Ami örökre elveszhet az az ami még a földben volt – a rablóásatások során a leletekről nem készül szakszerű leírás, a helyszíneket feldúlják, a leltek útja követhetetlenné válik. Ez pedig évezredek történelmét pusztíthatja el véglegesen.