Egy ősi települést feltáró régészek egy évezredekkel ezelőtt tűzvészben elpusztult ház vályogtéglájában találták a váratlan jeleket.
A felfedezést Törökország Kütahya tartományában, Tavşanlı Höyükben – Nyugat-Anatólia egyik legnagyobb bronzkori településén – tették.
A kutatók úgy vélik, hogy a nyomokat egy kutya hagyta, amely átsétált a téglán, miközben az még nedves agyagból állt – jóval azelőtt, hogy az épület építéséhez felhasználták volna.
Drónfelvétel a lelőhelyről / Wikkimedia commons, 2026.
Évezredeket átvészelt ősi mancsnyomok
Bár az épület tűzvészben pusztult el, a lenyomatok épen maradtak, lehetővé téve a régészek számára, hogy azonosítsák a kutyamancsok összetéveszthetetlen nyomait.
A felfedezés szokatlan betekintést nyújt az emberek és állatok közötti kapcsolatba a bronzkori Anatóliában. Arra utal, hogy kutyák tartózkodtak a település épületei és építőanyagai közelében.
A Tavşanlı-síkságon fekvő Tavşanlı Höyük jelentős régészeti lelőhely, amely őskori – különösen a bronzkori – emberi jelenlét nyomait őrzi. A lelőhelyen és annak közvetlen környezetében geoarcheológiai próbafúrásokat, valamint talajradar- (GPR-) vizsgálatokat végeztek.
Tavşanlı Höyük kelet-nyugati irányú domborzati metszete, valamint a geoarcheológiai és geofizikai vizsgálatok helyszínei. A felső rész a régészeti halom és a környező terep magassági profilját ábrázolja, számozott vizsgálati pontokkal. Az alsó rész egy légifelvételen alapul, amelyen színes jelölések jelzik a geoarcheológiai fúrások helyeit, valamint a talajradarral (GPR) végzett felmérések területeit. A kutatás részeként a Tavşanlı Höyüktől északkeletre, egy körülbelül 100 × 55 méteres területen talajradar-méréseket végeztek. Továbbá két geoarcheológiai fúrást is végrehajtottak egymástól 50 méteres távolságra. A kutatás célja a lelőhelyen található korai bronzkori településrétegek és a felszín alatt rejtőző régészeti maradványok vizsgálata volt. A kép Erkan Fidan „Geo-Archaeological and Geophysical Investigation on the Early Bronze Age Layers of Tavşanlı Höyük (Inland Western Anatolia)” című kutatási cikkének 215. oldalán található 6. ábrából származik. / Wikimedia commons Forrás: Fidan, Erkan (2021).
A kerámiákkal, szerszámokkal és egyéb, az ősi közösségek által szándékosan előállított tárgyakkal ellentétben a mancsnyomok egy állat környezetében való mozgásának nem szándékos lenyomatai.
Az ilyen felfedezések értékes bizonyítékokkal szolgálnak a régészek számára olyan mindennapi tevékenységekről, amelyek egyébként aligha hagynának nyomot a régészeti leletanyagban.
Légi felvétel Tavşanlı Höyükről, egy régészeti lelőhelyről, amely Törökország nyugati részén, Kütahya tartomány Tavşanlı körzetében található. A kép a régészeti lelőhelyet és a környező mezőgazdasági tájat mutatja be. Mellette láthatóak a megművelt és felszántott földek, vidéki utak, fák és épületek. A fénykép Erkan Fidan „Geo-Archaeological and Geophysical Investigation on the Early Bronze Age Layers of Tavşanlı Höyük (Inland Western Anatolia)” című kutatási cikkének 213. oldalán található 2. ábrából származik. Forrás: Fidan, Erkan (2021) / Wikimedia commns
Törökország kulturális minisztere jelentette be a felfedezést
A leletet olyannyira jelentősnek találták Törökországban, hogy Mehmet Nuri Ersoy, Törökország kulturális és turisztikai minisztere jelentette be október 26-án, hangsúlyozva az ősi lenyomatok jelentőségét.
A lelet újabb izgalmas fejezettel gazdagítja a Tavşanlı Höyükben zajló régészeti kutatásokat. Ez a lelőhely kulcsfontosságú a nyugat-anatóliai bronzkori élet megértéséhez.
Így nézhettek ki a korabeli kutyák az ősi Anatóliában. Ez az alig 10 centis agyagfigura egy másik bronzkori lelőhelyről származik, de meglepő a kis nyakörve és a kifejező szeme. Kr.e. 2600 -1500 körüli időszakból / Wikimedia commons
A helyszín mérete, valamint az évezredekkel ezelőtt ott élt közösségekről tanúskodó maradványok miatt keltette fel a régészek érdeklődését.
Az újonnan felfedezett vályogtéglán látható nyomok jól példázzák, hogyan tárhatnak fel váratlan összefüggéseket a távoli múlttal még a legapróbb régészeti részletek is.
Ritka bepillantás a bronzkori mindennapokba
Míg a jelentősebb régészeti leletek gyakran monumentális épületeket, díszes temetkezéseket vagy értékes tárgyakat foglalnak magukban, a Tavşanlı Höyükben talált mancsnyomok valami egészen mást képviselnek. Közvetlen emléket állítanak azoknak a hétköznapi állatoknak, amelyek az ősi településeken az emberekkel együtt éltek.
Négyezer évvel ezelőtt egy kutya rálépett egy nedves vályogtéglára, olyan nyomokat hagyva rajta, amelyek később egy ház falának részévé váltak.
Később az épület tűzvész martalékává vált. Maradványai egészen a modern kori ásatásokig rejtve maradtak, amikor is a tégla újra napvilágra került.
Méretarányos nyomok / Wikimedai commons
Ezek az egyszerű lenyomatok ma kézzelfogható kapcsolatot jelentenek a bronzkor egy pillanatával. Megmutatja, hogyan maradhatnak fenn évezredeken át apró nyomok, segítve bennünket az ősi élet megértésében.
A felfedezésnek köszönhetően azt is megtudhatjuk, miként képes a régészet megőrizni nem csupán a múltbeli civilizációk épületeit és tárgyait, hanem az mellettük élt állatok múlékony lábnyomait is.
Borítókép: Az a bizonyos mancsnyom / Tavşanlı Höyük
Forrás: Heritage daily
