A 17 éves, algír származású Fatima teret enged érzéseinek egy másik lány iránt. A legkisebb lány (La Petite Dernière) című filmben a lány belső vívódásait követhetjük végig, ahogy kibontakozik és felfedezi ezt az új világot, amely kitárul előtte. A francia-német koprodukcióban készült alkotás főszereplője, Nadia Melliti elkísérte a filmet Budapestre, a Frankofón Filmnapokra. A színésznővel beszélgetett a Tiéd a Világ.
A film casting directora (szereplőválogatója) az utcán fedezett fel téged. Hogyan emlékszel vissza erre?
Nadia Melliti: Nagyon jól emlékszem erre a pillanatra. Párizsban voltam és a barátaimmal készültem találkozni, de nagyon nagy késésben voltam, úgyhogy nagyon siettem, amikor egyszer csak egy idegen nő megkocogtatta a vállamat, megállított. Azt hittem, hogy ő turista, nem pedig párizsi, mert sötétebb bőre volt. Elmesélte, hogy Fatima Daas regénye alapján készül egy film, és Fatima szerepére keres főszereplőt. Nagy sietségben voltam, úgyhogy ráhagytam mindent.
Megkérdezte, hogy lefényképezhet-e, mondtam, hogy igen, elkérte az elérhetőségemet, ezeket megadtam neki, és hát gyakorlatilag ilyen vad módon történt ez a casting. Korábban nem is gondoltam, hogy így bele lehet kerülni egy filmbe, ugyanis én sporttudományt tanulok, nem volt semmilyen közöm a színészethez, úgyhogy ez az egész nagy meglepetés volt számomra.
A foci szeretetén, a származáson túl mik a közös pontok közted és Fatima között? Nem a nemi identitásodban szeretnék vájkálni, inkább arra gondolok, hogy a karakterjegyek, a korából fakadó bizonytalanság, de közben a bátorsága is egyfajta közös pont lehet.
Nadia Melliti: Fatima a forgatókönyv szerint egyébként nem sportol. Asztmás, cigarettázik. Viszont amikor Hafsia Herzivel, a film rendezőjével beszélgettünk, akkor őt nagyon érdekelte, hogy én mit csinálok a való életben. Mondtam neki, hogy nagyon szeretek focizni, és komolyan focizom is, és azt mondta, hogy nagyon jó lenne, hogyha ezt bele lehetne tenni a forgatókönyvbe. Én ennek nagyon örültem, úgyhogy így lett Fatima egy focizó lány a filmben. Szerintem, ami igazán közös Fatimában és bennem, az az, hogy mind a ketten nagyon küzdő típusú fiatal nők vagyunk, valamint közös pont még a meglévő társadalmi normákon való túllépés. Ugye a filmben a homoszexualitás és a vallás közötti egyensúly megtalálása, mint tabu az egyik fő üzenet. Engem pedig, ami az életemben végigkísért, az a focin keresztüli emancipáció. Ugyanis sokszor mondták nekem, hogy a foci az nem nőknek való, hogy egy nő úgysem érhet el olyan szintre a fociban, mint amilyen szintre egy férfi elérhet.
Női rendezők alkotásait láthatjuk a 16. Frankofón Filmnapokon
De az a küzdés, a normákon való túllépés, az emancipáció, ami Fatimára jellemző, az rám is jellemző az életben. Illetve az egyetem: ez Fatima Daas életében egy olyan pont, amikor új emberekkel találkozik, új kulturális hátterű emberekkel is találkozik. Én is néhány éve kezdtem el egyetemre járni, és ugyanezt megéltem: az új barátokat, az új embereket, és az érdekes találkozások olyan emberekkel, akik más jellegű sportot űznek, mint én. Mindig nagyon érdekelt, hogy a focitól eltérő sportokat űző emberek hogyan küzdenek, és hogyan akarnak még jobbak és jobbak lenni.
Találkoztál is a valódi Fatimával. Milyen volt ez a találkozás, és mi volt hozzá az első kérdésed. És mit szólt a filmhez?
Nadia Melliti: Az első mondatunk egymáshoz az volt, hogy Hogy vagy? Kérsz egy kávét? Nagyon segített az, hogy találkoztam vele. Amikor a casting director végül kiválasztott a szerepre, akkor megkért, hogy olvassam el a regényt. Nekem nagyon tetszett benne az emancipációért vívott harc, és az a vívódás, amelyen a főszereplő keresztül megy. Még az is tetszett a regényben, hogy sok költészeti elem van benne és vannak benne spirituális elemek is. Viszont nincsen benne időrendi sorrend vagy bármiféle rend, hanem gyakorlatilag ötletfoszlányok vannak szétdobálva a könyvben. Az egész művet nagyon szépnek találtam. Utána olvastam el a forgatókönyvet, amiben nagyszerű volt, hogy nem voltak benne klisék, hanem a főszereplőt mindenféle, a társadalom által előre kigondolt normarendszerű és ideológiai gondolaton túl mutatja be.
Nadia Melliti A legkisebb lány című filmben. Forrás: Frankofón Filmnapok
Amikor olvastam a regényt, akkor egyfajta fantomképem volt a főszereplőről, nem tudtam hozzá semmilyen arcot kötni, csak úgy képzeltem, hogy egy nagyon introvertált valaki lehet, aki a saját buborékában él. Ezért volt nagy segítség, hogy találkozhattam az igazi Fatimával, mert különböző viselkedési elemeit, tulajdonságait el tudtam lesni. Például, hogy hogyan kérdezi meg, hogy megiszunk-e egy kávét, vagy hogy hogyan öltözködik. Láttam, hogy mennyire egy csodálatos és kedves ember, aki emellett nagyon finom is. Ezen a találkozón Fatima azt is elmondta, hogy feladatának érezte, hogy megírja ezt a regényt, mert amikor ő fiatal volt, akkor nem találkozott hasonló kulturális ábrázolással, és emiatt sokat szenvedett. Nem volt előtte kamaszként példa, ami mankót adjon neki. Nekem viszont nagyon sokat segített, hogy így már arcot tudtam társítani a főszereplőhöz.
Fatima a forgatókönyvbe, illetve a forgatásba nem szólt bele. Egyszer-kétszer ellátogatott a forgatásra, és ez is nagyon sokat segített nekem: hogy azt mondta, hogy na igen, ez az, pont ilyen ennek a történetnek a főszereplője. Úgyhogy örültem, hogy nem csak a rendezőnő, hanem a könyv szerzője is bátorított abban a színjátszásban, amit nyújtottam.
A filmben látjuk egyfajta mikroközösségben, hogy mennyire elfogadóak az LMBTQ emberekkel. A te érzékelésed szerint mennyire van könnyű dolga ennek a kisebbségnek Franciaországban?
Nadia Melliti: Szerintem még mindig tabu ez a kérdés, azzal együtt, hogy a társadalomban már látható egy elmozdulás ezzel kapcsolatban. Én szeretem egy kicsit felzavarni az embereket. Egy kicsit arra buzdítani, hogy gondolkodjanak, hogy a gondolkodás révén gazdagodjanak, fejlődjenek, és hogy gondolkodjanak saját magukról, illetve másokról is. Tudtam, hogy nem lesz könnyű ezt a szerepet eljátszani, ugyanis egy nehéz és összetett személyiséget kellett alakítanom. De én nem is szeretem a könnyű dolgokat, úgyhogy tetszett ez a kihívás. Azt is tudtam, hogy aki ezt a filmet meg fogja nézni, annak jót fog tenni, hogy látja ezt a filmet. A film készítése során találkoztunk különböző finanszírozási nehézségekkel, de közben nagyon humánus emberekkel is.
Viszont minél inkább akadályokba ütközünk, annál inkább összezártunk – Hafsia Herzi rendező, Fatima Daas és én – és annál inkább egyfajta girl-power módon elhatároztuk, hogy igenis megcsináljuk ezt a filmet.
Találkoztunk diszkriminációval, homofóbiával, rasszizmussal, és pont ezért gondoltuk azt, hogy ez a film igenis megérdemli, hogy megszülessen, hogy ezeket a tabutémákat kezelje. Nagyon tetszik, hogy a filmnek a teljes csapata a toleranciát tűzte a zászlajára, illetve a klisék kerülését, és külön kiemelném, hogy premier előtti vetítéseken elhangzottak érdekes kérdések. Például egy hölgy néző azt mondta, hogy ő ezt az egészet nem hiszi el: hogy ott van Fatima, aki a Magreb térségből származik és elmegy a diszkóba. A rendezővel nagyon örültünk, hogy ilyen hozzászólások egyáltalán elhangzanak. Mert amennyire elképesztő ez a komment, annyira jó, hogy a filmen keresztül igenis meg tudtuk mutatni, hogy milyen ennek a közösségnek az élete, és hogy igenis, létezik ez a közösség.
Díjnyertes történeteket láthatunk az idei Frankofón Filmnapokon
A társadalomban nagyon sokat hallunk arról, hogy együtt kell élnünk egymással, viszont a valódi integráció az sokszor hibádzik, és nagyon álszent a társadalom, ezért is örülök annak, hogy ehhez a filmhez a nevemet adhattam, és nagyon büszke vagyok erre az alkotásra. Hefsia azzal a céllal is hozta létre ezt a filmet, mert szerette volna megmutatni, hogy a Fatimához hasonló emberek valójában hogyan élnek, mert eddig ezzel a témával még senki nem foglalkozott a francia filmművészetben. A rendező ezért a film kapcsán elment ilyen bulikba, beszélgetett a közösséghez tartozó emberekkel, és olyan visszajelzéseket kapott, hogy hitelesen sikerült ábrázolnia ennek a közösségnek az életét. Én pedig nagyon örülök ennek a sok sikernek, nagyon örülök, hogy a filmet más országokban is bemutatják, és hogy ennyi díjat kap.
A film előzetese:
A filmből az is kiderül, hogy a muzulmán egyház részéről viszont mennyire nem elfogadóak az LMBTQ emberekkel.
Nadia Melliti: Igen, ez megjelenik, de nem csak az iszlám tiltja a homoszexuális kapcsolatot a nők számára, hanem – ahogy azt az imám a filmben el is mondja – az isteni vallások úgy általában tiltják ezeket a kapcsolatokat. És itt a filmben a vallás az tulajdonképpen egyfajta dekorként, háttérként szolgál a főszereplő felnövéstörténetében. Láthatjuk, hogyan él a saját társaságában, meg hogy a családja nagyon szereti – a szeretet, a hűség, az összetartozás jellemzi a családját. A főszereplőnek viszont mégsem sikerül coming-outolnia. És felmerül a kérdés, hogy miért: Hát olyan pszichológiai okok miatt, mint a visszautasítástól és csalódás okozásától való félelem. A film alapötlete, hogy Fatimának először saját magát kell elfogadnia, és ennek az önelfogadásnak a háttere lesz a vallás. De valójában nem a valláson keresztül fogja magát elfogadni, hanem a különböző nőkkel való találkozáson keresztül. Hiszen ezek a nők felszabadítják őt és elviszik olyan, queer és LMBTQI+ közösségi helyekre, ahol biztonságban érezheti magát.
Cannes-ban elnyerted a legjobb színésznőnek járó díjat. Ez a film és a sikerei magasra teszik a mércét. Mi következik neked ezután?
Nadia Melliti: Nagyon nagy öröm volt ebben a filmben játszani, és szeretném úgy folytatni az életemet, hogy olyan dolgokat csinálok, amik örömet adnak. Például a sporttudomány szak egy olyan dolog, ami nekem örömet ad. A sport teljesen lenyűgöz. Szeretnék még színészkedni, de meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. Nagyon örülök annak, hogy ilyen díjakat kapott a film, illetve ilyen díjakat kaptam. Ez nagyon nagy büszkeséggel tölt el, és azt is mutatja, hogy mennyire elkötelezettek voltak azok a nők, akik harcoltak azért, hogy ez a film megszülethessen. Lenne kedvem újabb filmben játszani, de nem akarom elbízni magam, meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. És ugyanúgy, ahogy a filmben, így az életben is: hogyha valami tetszik, akkor azt fogom csinálni, hogyha pedig nem, akkor nem fogom csinálni.
„A legkisebb lány” sajnos nem elérhető a magyar mozikban és streaming oldalakon sem.
Borítókép: Nadia Melliti a Francia Intézet könyvtárában. A szerző felvétele.
