Ezek ma a világ legdrágább úticéljai

Általában a lehető legolcsóbb országokat keressük, egy friss összesítés viszont valós adatok alapján azt nézte meg, hol költik a legtöbbet az utazók. Vannak köztük  trópusi álomszigetek, de olyan helyek is, amelyek kimondottan barátságtalannak tűnnek. 

A SquareMouth összesítése több, mint 6000 ember megkérdezésével, külső foglalási platformok adatainak figyelembe vételével és 100 000 utasbiztosítás adatainak összehasonlításával készült – ami látszólag impresszív munkát tükröz. És valóban, annak a mit leírnak van köze a valósághoz. Csak hát az ördög a részletekben lakozik, így a listába igazi ökörségek is belekerültek. De előbb nézzük, hogy milyen adatokat vettek figyelembe, és milyen eredményre jutottak.

Az összehasonlításban szerepel az egy napra vetített átlagos költség, egy napnyi autóbérlés, egy olcsó étterem átlagos költsége, az átlagos repülőjegy rá (mivel a cég amerikai, így ezt kizárólag az Egyesült Államokból kiindulva vették figyelembe, ami jelentősen torzítja az árakat), egy hét közbeni szállodai szoba átlagára – amiből egy költségindexet hoznak ki, és ez alapján rakják sorba az országokat. Szinte tudományosan hangzik. Nézzük is mi jön ki:

1. Grönland
2. Brit Virgin szigetek
3. Francia Polinézia
4. Antarktisz
5. Maldiv szigetek
6. Svájc
7. Turks és Caicos szigetek
8. Botswana
9. Anguilla
10. Izland
11. Namíbia
12. Norvégia
13. Zambia

Azt már ők is megjegyzik, hogy az Antarktisz esetében némileg csaltak, valójában nem az expedíciós költségeket vették figyelembe – arra nehéz is lenne értelmezni az autóbérlést vagy az éttermet, de még a szállodát is, hanem az indulás előtti költségeket a leggyakoribb kiindulási ponton, az argentínai Ushuaiában. Azt a – nem meglepő – következtetést vonják le, hogy oda a legdrágább utazni, ami földajzilag messze van, és elszigetelt – ilyen a legtöbb sarkvidéki hely, Grönland, az Antarktisz, de tulajdonképpen Izland is. És ilyenek a távoli kis szigeteke – mint Maldiv és Polinézia. Ez nagyjából érthető  is – ezek a helyek messze vannak, nehezen elérhetőek, mindent szállítani kell oda, szinte semmi nem helyii termék, és mindennek nehezebb, drágább a fenntartása, mint bárhol másutt a világon. Ráadásul csak nagyon kevesen tudnak/akarnak oda eljutni, ami tovább emeli az egy főre vetített költségeket. Nyilván megemeli a költségeket hogy a legtöbb hely esetében a szárazföldi szállítás eleve kizárt, minden repülővel kell eljuttatni – a kis kereslet miatt kis repülővel, ami tovább emeli a fajlagos költségeket.

Ekkora gépekkel repülnek a karibi szigetek között.

A másik csoport azok az országok, amelyek „prémium szafari desztinációknak” határozzák meg magukat – ami azt jelenti, hogy mindent drágán adnak, pedig tulajdonképpen adhatnák olcsóbban is, és valójában, aki nem a „prémium szafari” élményt akarja megfizetni, az határozottan olcsón is megúszhatja azokat az országokat. Ilyen Namíbia, Botswana vagy Zimbabwe, ahol nyilván az amerikai szafarizutazók a rém drága lodge-okban laknak, és rém drágán szafariznak -de egyébként emberi áron, is egészen sokat lehet látni.

A harmadik csoport azok az európai országok, amelyekben általában magas az élet- és árszínvonal. Itt egyébként szintén nem kell csillagászati árakkal számolni – ha valaki nem az amerikai luxusutazók elképzeléseivel érkezik. Nagyon olcsón persze nem lehet megúszni sem Izlandot, sem Norvégiát, sem Svájcot – hiszen a helyiek is sokat keresnek hozzánk képest, így az árak is magasak. De a bolti árak nem drámaian magasabbak, mint másutt Európában, a turisztikai szolgáltatások (múzeumok, nemzeti parkok, élmények) sem feltétlenül sokkal drágábbak, mint másutt.

A Perlan Reykjavíkban – a belépő 15 000 forinttól kezdődik

A maradék a karibi szigeteket jelenti – ahol általában tényleg nem alacsonyak az árak nagyjából ugyanazért, amiért más kis szigeteken: repülős szállítás és kis kereslet egyszerre -de Saint Lucián például bőven vannak nyugati nyugdíjas package turisták, akik kimondottan visszafogott árszintet jelentenek.

Piac Castriesben, St Lucia fővárosában – kimondottan olcsó

Készítettek egyébként egy másik listát is, ami az utak összköltségét mutatja – ami viszont jól jelzi, hogy mennyire más világban élnek azok, akiket ez a cég vizsgált, mint a való világ valós utazói:

Ezek között vannak – lássuk be – vagy nem valós, vagy totálisan abszurd számok. Mi a fenét lehet Ruandában csinálni több,v mint két hétig? Vagy a Turks és Caiso szigetekeken nyolc napig? Egy off shore cég bejegyzése alig pár perc, két óra alatt végignézzük a szigetet,  utána?

Ekkora az egész a NASA képén…

A többi viszont sokkal többet mond el a turizmust kiszolgáló  cégekről és a fehér ember sajátos hozzáállásáról, mint a valóságról. A magas árak ugyanis csak az Antarktisz, Grönland esetén takarnak valóban magas költségeket. Ecuador esetében nyilván a Galapagos szigetek nyomják fel a költségeket – egyébként az ország Dél-Amerika olcsóbb országai közé tartozik.

Miatta mennek Galapagosra

Az afrikai és karibi desztinációk esetében viszont egészen más a helyzet. Különösen Afrikában az országok általános árszintje  kimondottan alacsony – az országok lakóinak többsége napi néhány dollárból él meg, de még a helyi középosztály jövedelmei is jelentősen elmaradnak a nyugatiaktól. Így  általában rendelkezésre áll egy meglehetősen olcsón igénybe vehető turisztikai szegmens is. Ruandában például lehet terepjárót bérelni sofőrrel, korlátlan kilométer-használattal napi 60 dollárért.

Motorostaxival fillérekbe kerül az utazás, de a városi busz is elképesztően olcsó.

Tanzániában vagy Ruandában pár száz forintból bőven meg lehet ebédelni, a tömegközlekedés – akár Tanzánia esetén a városközi légkondicionált jó minőségű autóbuszok – olcsón állnak rendelkezésre, és lehet bőven olcsó szállást is találni.

Az olcsó szállásokhoz is tartozhat medence

Még inkább ez a helyzet Dél-Afrikában, Namíbiában vagy Botswanában, amelyek afrikai viszonylatban tehetős országnak számítanak, így a helyi középosztály is szélesebb, és az elég keresletet generál ahhoz, hogy turisztikai szolgáltatások is legyenek „helyi áron”.  Dél-Afrikában néhány ezer forintért már be lehet fizetni a helyi szafariparkokban egy-egy  néhány órás programra, de akár saját autónkkal is végighajthatunk a parkok jelentős részén,, jó minőségű utakon, egy pár száz forintos belépődíj megfizetésével.

Az étel-ital pedig jó minőségű és jelentősen az európai árszint alatt van. Két-háromezer forintnak megfelelő összegekért lehet például kiváló steakeket kapni jó éttermekben olyan állatok húsából, amelyeket otthon is is ismerünk, egy átlagos vacsora pedig bőven az itthoni árak alatt elfogyasztható.

Vacsora Fokvárosbasn – a magyar árak feléért

Honnan akkor ezek a csillagászati költségek,Ezek két részről tevődnek össze. Egyrészt -Dél-Afrika kivételével – maguk az országok is jelentős összegeket fizettetnek a külföldi turistákkal az „exkluzív élményekért”. Ruandában egy csimpánz trekking 500 egy gorilla trekking 1500 dollárba kerül. Egyszerű átlagos majmot már 40 dollárért lehet nézni.

A 40 dolláros majom

De ez csak egy része a csillagászati költségeknek – még ezek mellett is lehet megfizethető áron eltölteni bizonyos időt ezekben az országokban. A csillagászati költségek a helyi élettől teljesen elkülönülő „prémium szafari” élményekhez kapcsolódnak, amelyek egy totálisan torz képet közvetítenek Afrikáról. Abban a képben Afrika egy érintetlen vadon, ahová magánrepülővel jutunk el, és ahol  öt csillagos szolgáltatásokat kapunk, csak éppen a minket körülvevő országgal nem érintkezünk – csak a számukra összeválogatott állatokkal.

Szafarijármű és sör a Kalaháriban

Így már bőven kijönnek olyan összegek napi költségnek, amelyek bőven meghaladják egy helyi dolgozó éves jövedelmét. Afrika érezheti úgy, hogy így legalább visszafizettet valamennyit a gyarmatosításért – a gazdag fehér ember pedig érezheti úgy, hogy kompenzálja a gyarmatosítás miatt érzett  rossz érzéseit.

Ők biztosan nem költenek napi ezer dollárt

A magyar utazóknak viszont azt javaslom, hogy inkább csak nevessenek ezen a listán – és nyugodtan induljanak el Afrikába. Esélytelen, hogy napi több százezer forintot költsenek, hacsak nem akarnak direkt úgy viselkedni, mint a túlságosan is gazdag amerikaiak.

Kapcsolódó cikkek:

Tengerparti nyaralás – ahol nem is gondolnád A péniszkirály temploma és a szultán zsidó építésze 12 milliót kaphatsz, ha Toszkánába költözöl