A magyar tejágazatot egyszerre sújtja az európai túltermelés, az importnyomás és a hazai feldolgozóipar korlátozott kapacitása. Miközben a nyerstej-termelés és a felvásárlás stabil, a termelési költségek és a felvásárlási árak közötti olló egyre nagyobb, ezért a szereplők számára a túlélés mellett a technológiai fejlesztés és a magasabb hozzáadott érték megteremtése is kulcskérdéssé vált.
Nyomás alatt a hazai tejpiac
A magyar tejágazat helyzetét elsősorban a nemzetközi és európai piaci folyamatok alakítják. Az Európai Unióban kialakult túltermelés lefelé húzza az árakat, miközben az uniós külkereskedelemben tapasztalható fennakadások és az olcsó importtermékek tovább nehezítik a hazai szereplők helyzetét.
A termelők számára különösen komoly problémát jelent, hogy a felvásárlási árak és a 170–190 forintos termelési önköltség között jelentős különbség alakult ki. A tartósan kedvezőtlen helyzet veszteségeket okoz, és egyre inkább felveti azt a kérdést is, hogy milyen eszközökkel lehet hosszabb távon versenyképesebbé tenni a magyar tejágazatot.
Harcz Zoltán, a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója szerint a problémák egyik gyökere a hazai tejágazat külkereskedelmi szerkezetében keresendő. Mint fogalmazott, a magyar piac „sebezhető, egészségtelen külkereskedelmi szerkezet” hatásaival szembesül.
Nyers tej megy ki, késztermék jön be
A Tej Terméktanács ügyvezető igazgatójának értékelése szerint a megtermelt hazai nyers tej több mint 20 százaléka, évente közel 380 ezer tonna feldolgozatlanul hagyja el az országot. Eközben a magasabb hozzáadott értékű termékeknél, például a sajtok, a vaj és a joghurtok esetében a külföldi import aránya 60–70 százalékos szintet ér el.
Ez különösen akkor jelent problémát, amikor az uniós piacon túltermelés alakul ki. Ilyenkor a német, lengyel vagy cseh feldolgozók olcsóbb exporttermékei a magyar piacra is nagyobb mennyiségben érkezhetnek. A nagyobb méretből adódó költségelőny pedig megnehezíti a hazai feldolgozók versenyét.
Harcz Zoltán szerint ezért a hosszú távú stabilitás egyik feltétele a hazai feldolgozóipari kapacitások bővítése. Emellett olyan pufferkapacitásokra is szükség lehet, amelyek képesek tompítani a piaci ingadozásokat. Példaként a tejporítást és a hosszabban érlelt sajtok gyártását említette.
„A túlélés került a középpontba” – értékelte a jelenlegi helyzetet Harcz Zoltán.
A nagyobb feldolgozottság nemcsak a termékek hozzáadott értékét növelheti, hanem abban is szerepet játszhat, hogy a Magyarországon megtermelt tej nagyobb része itthon maradjon. A tárolható vagy hosszabb ideig érlelhető termékek egyúttal nagyobb mozgásteret biztosíthatnak a feldolgozóknak a kereslet és az árak változásakor.
A beruházások elhalasztása is kockázat
A jelenlegi piaci környezetben érthető, ha a gazdaságok és a feldolgozók óvatosabban kezelik a beruházásokat. A szűkös likviditás mellett egy nagyobb fejlesztés komoly pénzügyi terhet jelenthet. Demeter Zoltán, a K&H agrárüzletágának vezetője ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a beruházások tartós elhalasztása önmagában is stratégiai kockázattá válhat.
A KAP II. pilléres pályázati források lehetőséget teremthetnek a technológiai modernizációra. A fejlesztések többek között az energiahatékonyságot, az automatizálást és a klímaadaptációt szolgálhatják. Ezek jelentősége a szélsőséges időjárási helyzetek miatt is növekszik.
Demeter Zoltán szerint a nyári extrém hőség már most is mérhető hatással van a termelésre: a volumenben és a beltartalomban 4–6 százalékos csökkenést okozhat. Korszerű hűtési és szellőzési rendszerek nélkül az ilyen hatások egyre nehezebben kezelhetők.
Robotfejés és automatizálás a munkaerőhiány ellen
A fejlesztési kényszert nemcsak az időjárás, hanem a munkaerőhiány is erősíti. A tejtermelő telepeken az automatizálás több ponton is csökkentheti az élőmunka-igényt és kiszámíthatóbbá teheti a működést.
A robotfejés, a klímaszabályozás és az automatizált takarmányozás olyan technológiák, amelyek egyszerre reagálhatnak a munkaerőhiányra és a hatékonysági kihívásokra. A beruházási döntések azonban a jelenlegi árak mellett különösen nehezek, ezért a gazdaságoknak azt is mérlegelniük kell, hogy mely fejlesztések javíthatják leginkább a működés jövedelmezőségét.
Demeter Zoltán szerint a jelenlegi időszak átvészelésének egyik kulcsa a pénzügyi fegyelem. A likviditásmenedzsment, a beszerzések és a működési folyamatok felülvizsgálata rövid távon is javíthatja a vállalkozások alkalmazkodóképességét.
„A túlélés és a jövőbeli versenyképesség záloga a likviditásmenedzsment” – hangsúlyozta Demeter Zoltán.
A válság fejlesztési kényszert is teremt
A tejpiaci helyzet így egyszerre jelent akut válságot és hosszabb távú szerkezetátalakítási lehetőséget. A termelők számára a költségek kontrollja és a likviditás megőrzése a következő időszak legfontosabb feladata lehet, miközben a feldolgozóiparban a nagyobb hozzáadott értékű termékek arányának növelése kínálhat kitörési pontot.
A hazai tejágazat versenyképességének javításához ezért nem egyetlen intézkedésre van szükség. A termelés hatékonyságának növelése, a technológiai korszerűsítés, a hazai feldolgozókapacitás bővítése és a piaci ingadozásokat mérséklő tárolási lehetőségek együttesen teremthetnek stabilabb alapot.
A következő időszakban különösen fontos lehet a termelők, a feldolgozók és a finanszírozók együttműködése. A cél nem csupán az, hogy az ágazat átvészelje a jelenlegi árnyomást, hanem az is, hogy a következő kedvezőbb piaci ciklusra már versenyképesebb technológiával, nagyobb feldolgozottsággal és erősebb hazai kapacitásokkal érkezzen.
Forrás: K&H Bank
