Rejtélyes kép ez a kettős portré. Sem a festőt, sem az ábrázolt két nőt nem ismerjük. Annyit tudunk csak a hölgyekről, hogy a Cholmondeley család tagjai voltak. A festmény bal alsó sarkában egy rövid arany felirat szerint ők ” ugyanazon a napon születtek, ugyanazon a napon házasodtak össze, és ugyanazon a napon vitték ágyba (szültek)”. Ez az összes száraz tény, ami ránk maradt, minden más csak feltételezés és sötétben tapogatódzunk.
A megfogalmazás azt sugallja, hogy a nők nem egypetéjű ikrek voltak. Talán beházasodtak a családba. A portré stílusa alapján arra gyanakodhatunk, hogy a 17. század első évtizedében festették, ezért a szakértők szerint a két anya Lettice Grosvenor és Mary Calveley, Sir Hugh Cholmondeley (1552-1601) és Mary Holford (1563-1625) lányai. Sajnos csak Lettice születési és halálozási évét tudjuk (1585-1612) Máriának a születését nem, csupán a halálának éve ismert – 1616.
Az egyik baba arca közelről
A két nő és a két baba első látásra szinte egyformának tűnik. De ha elkezdünk játszani és alaposan megnézzük a képet, feltűnhetnek apróságok. Mindegyik anya hasonlóan kidolgozott, csipkével és ékszerekkel díszített ruhát visel, mindegyik baba piros keresztelőköntösbe van bepólyálva és hasonló szögben tartva. Azonban a két hölgy ruházatának, ékszereinek és arcvonásainak számos részlete eltér egymástól. A nők lehetnek testvérek, sőt ikrek is, de az eltérő szemszínük azt mutatja, hogy nem egypetéjű ikrek. Mindenesetre erősen hasonlítanak egymásra. Szokatlan maga a beállítás is – két hasonló pozícióban, mereven ülő alak – mivel ezt nem használták más brit festményeken. Ugyanakkor ez gyakran előfordult a kortárs temetkezési művészetben, a sírszobrászatban.
A baloldali hölgy arca
A jobboldali hölgy arca
Az Erzsébet-korszakban és a korai Stuart-korban népszerűek voltak a családi csoportportrék. Hagyományosan emblémákat vagy szimbólumokat is alkalmaztak az identitás és státusz bemutatására, de ritkán nyújtottak pszichológiai betekintést az ábrázolt személyekbe. Ebben az ikonszerű képben sok szakértő a hatalom, a nemesi származás kifejeződését látja. A festmény ugyanis alig néhány színből áll (piros, fehér, fekete) a leghangsúlyosabb ezek közül a fehér.
Az egyik fűző hímzése
A fehér bőrszín, mint az előkelő származás jelképe már a Tudor korszakban is fontos volt az arisztokraták számára. Az egyének nagyon sokat kínlódtak – gyakran szó szerint –, hogy fehérek maradjanak. Ilyen “kozmetikum” volt az ólom és ecet keverékéből álló „Szaturnusz szelleme”, amely annak ellenére népszerű csodaszer volt a korban, hogy gyakran fizikailag roncsolta a bőrt. Maga a „kék vér” kifejezés is a nemesek észrevehetően sápadt bőre alatt látszódó kék erekre utalt.
De mindez csak találgatás. Egyelőre nem tudni többet a két rejtélyes Tudor-kori hölgyről, sőt. A korábbi tulajdonosról sem. A kép jelenleg Londonban, a Tate Gyűjteményben látható. 1955-ben egy névtelen adományozó ajándékozta a múzeumnak.
képek forrása: Wikimedia Commons
forrás: Tate Gallery, BritishArtNetwork
