A Napszekeret 1902. szeptemberében találták meg, amikor először szántották fel a dániai Trundholm közelében kiszárított lápot. A különleges tárgy a kora bronzkorban, Kr.e. 1400 körül készült. Az arany napkorongot díszítő elegáns, spirális díszítés utal skandináv eredetére. Legalábbis a dán régészek így vélik.
A Napszekeret az északnyugat-zélandi Trundholm mocsár helyén találták meg.
Története
Gyerekjátéknak vélte, ezért hazavitte a dán parasztgazda azokat az apró figurákat, amelyeket az ekéjével kiszántott a nemrég lecsapolt mocsár helyén kihasított földparcellából. A küllős kerekű szekeret és a fényes korongot a padlásra tette, a lovacskát a gyerekeinek adta. Ahogy a mesékben lenni szokott, nem is sejtette, hogy a precízen kidolgozott, szépen díszített tárgy egy ősi, kultikus elképzelést szimbolizál.
Ezzel az ekével szántották ki a Napszekeret a trundholmi lápból 1902-ben.
A leleltnek híre kelt, és hamarosan már Koppenhágában, a Nemzeti Múzeumban vizsgálták a régészek. Hogy mire használhatták? Valószínű, hogy vallási szertartások része lehetett, esetleg később áldozati ajándék. A Napszekér azt a hitet szimbolizálja, hogy a Napot egy isteni ló húzza örök útján.
A Napszekér a dánok 1000 koronás bankjegyén.
A korong átmérője nagyjából 25 cm. Ha a lovat hátulról nézzük, akkor a Nap jobb oldala az aranyozott. Spirálokkal, koncentrikus körökkel cikk-cakk motívummal díszítették az ősi mesterek, ugyanúgy mint a lovat.
A korong két oldalát sokan úgy értelmezik, hogy amikor a Nap nappal keletről nyugatra vonul, a fényes felét mutatja a Földnek, míg éjszaka amikor nyugatról keletre megy, akkor a sötét oldalát láthatjuk.
Valószínűleg nem a trundholm-i Napszekér volt az egyetlen ilyen kultikus tárgy. Ezeket az arany korong darabokat észak Dániából származó leletek között találták. Talán eredetileg ez is egy Napszekér része volt.
A ló a bronzkorban
Szakértők sokat vitatkoznak azon, hogy mikor szelídítették meg a lovat és hogyan terjedt el a lótartás Európában. Arra azonban nincs egyértelmű bizonyíték, hogy a háziasított állatként a Krisztus előtti második évezred előtt került volna a kontinensre. Valószínűleg először Délkelet-Európában jelent meg, harci szekerek elé fogva.
Bronzkori ló és napmotívumok
A Napszekér Skandinávia déli részének egyik legkorábbi példája, hogy a lovat igásállatként használják. Azt azonban nem tudjuk, hogy ekkor már hátasállat is volt, nemcsak teherhúzó. Akár így volt, akár nem, erre még nem találtak bizonyítékot. Sok szakértő azért is vitatja a Napszekér skandináv eredetét, mert korainak tartják a háziasított ló és a küllős kerekű szekér jelenlétét Észak-Európában. A díszítést sem tartják skandinávnak egyes tudósok, ők a Napszekér Duna menti származását tartják valószínűnek.
Viborg melletti Neder Hvolrisból származó leleten egy Napot húzó ugró ló látható.
A nap utazása az égen
A Nap utazása az égbolton fontos eleme volt a bronzkori vallásnak. A motívumot bronztárgyakon, például borotvákon és sziklafaragványokon is megtaláljuk Skandinávia nagy részén, de a legszebb példa ezekre a Napszekér. A szakértők úgy vélik, ennek a kultikus tárgynak a segítségével mesélték el a Nap útjának történetét: hogyan halad át az égbolton nappal és éjjel az alvilág sötétségén keresztül.
Bronzkori lófejes borotva Darup-ból.
A bronzkori emberek létezésének kerete az örök körforgás volt: a fény és a sötétség állandó váltakozása adta életük ritmusát. Ezt illusztrálta a Napszekér, ahol egy isteni ló húzza a napot. Úgy tűnik, a bronzkori hitvilágban nem a ló volt a Nap egyetlen segítője. A korszakhoz tartozó képeken a Nap néha hajókon utazik, gyakran halak, kígyók és úszó madarak társaságában.
A Napszekér további részei
1998 novemberében ismét megvizsgálták a Napszekér lelethelyét, ezúttal fémdetektorral. A helyszín újbóli vizsgálata izgalmas eredményeket hozott. Ekkor 21, a szekérből származó alkatrészt találtak – küllőket, kerékgyűrűket és tengelyeket – 96 évvel a Napszekér első megtalálását követően. Ezeket az alkatrészeket most aprólékosan összeszerelték a restaurátorok, így most még teljesebb formájában jelenhet meg.
Újonnan talált kerékalkatrészek a Napszekérből.
Hogyan készült a Napszekér?
Viaszvesztésnek nevezett technikával öntötték bronzba a formát. Ezzel a módszerrel a szekér részeinek viaszmodelljét agyagmag fölött készítik el. A viaszba bekarcolták azokat a mintákat, amelyekkel az elkészült bronz szekeret díszíteni akarták.
Így nézhetett ki a Napszekér készítése.
A viaszmodellt ezután agyagba burkolták. A végén az egész alkotást kiégették, megolvasztották a viaszt, ami egy üreget hagyott maga után. Ezt meg lehet tölteni olvadt bronzzal. A ló hátán olyan mélyedés található, amely lehetővé teszi, hogy benézzünk a figurába, és meglássuk a belső agyagmagot, amely köré a bronzot öntötték.
Képek eredete és forrás: Dán Nemzeti Múzeum
Borítókép: A trundholmi-i Napszekér
