Pannónia épített örökségét számba véve Aquincum romjain kívül csupán a pécsi ókeresztény sírkamrák és talán a szombathelyi Iseum ismertek széles körben. Kétségtelen, látványos, izgalmas római romokkal nem büszkélkedhetünk, de az is igaz, hogy az évszázadok, évezredek pusztítását túlélt maradványok a turisztikai marketing mostohagyermekei.
Ott van például Scarbantia foruma, amely Sopron középkori óvárosa alatt látogatható. A hasonló “időutazások” az egykori Római Birodalom területén, mindenhol az első számú látványosságok közé tartoznak – a pincétől a padlásig, akár több ezer év történelmének keresztmetszetét láthatjuk. Itthon nem túlságosan ismert lelőhely és az sem segíti a tájékozódást, hogy minden, a múzeummal foglalkozó oldal más-más nyitva tartást jelöl meg. Aztán ott van a balácai villagazdaság. A feltárásoknak és a rekonstrukciós munkáknak köszönhetően valóban villa formája van, freskókkal, mozaikkal, berendezési tárgyakkal, fűszerkerttel és remek múzeumpedagógiai programmal. Mindez a Balaton-felvidéken. Magasba a kezeket! Ki járt már ott? A sort pedig még folytathatnánk. És fogjuk is.
És így jutottunk el Azaumig. Bevallom, néhány héttel ezelőttig semmit nem mondott ez a név. Talán emlékeznem kellene rá szigorlatról a markomann-kvád háborúk kapcsán, de sokkal élénkebb az emlékezetemben a kép, amint egy kedves vizsgázótárs konzekvensen a narkomannokról mesélt… Azaum egy programajánló kapcsán jött szembe velünk a világhálón.
Római tábor, szabadidőpark, nosza gyerünk. Most már elárulom, hogy Almásfüzitőn jártunk. Az emlegetett erőd a környék legnagyobb katonai és polgárvárosához kapcsolódott, mondhatnánk, Brigetio-alsó volt. A tábor Almásfüzitő és Szőny (Brigetio) között Nagykolónia településrészen található, ne habozzanak lekanyarodni az 1. sz. útról, mert komoly gyakorlati érzékkel az információs táblákat úgy helyezték el, hogy a főútról sehogyan sem láthatók. A tábor korabeli leírások és régészeti feltárások alapján készült rekonstrukció, néhány éve adták át. Kicsit fura az egész, szemmel láthatóan helyi, közösségi térként funkcionál – nagyon helyesen, de mégis uniós pénzekből római tábort kell építeni, hogy legyen, hol falunapot tartani?
Igen. Álljunk meg egy pillanatra Azaum tragédiájánál. Azaum tényleg létező római erőd volt, egy kissé keletebbre a Duna partján. A ’40-es évekbeli (!) légifelvételeken tisztán kirajzolódnak a körvonalai, aztán a ’70-es évek végén a szocialista nagyipar hősi halottja lett. Az almásfüzitői timföldgyár egyik zagytározóját közvetlenül a Duna partjára, a romok felé építették. Azóta csak találgatni lehet, hogy a vörösiszap alatt mi maradt meg a falakból.
Szóval a tábor bevallottan közösségfejlesztési és turisztikai céllal épült. A Római Birodalom határvidéke c. sorozatos világörökségi jelölés részeként a limes magyarországi szakaszának dokumentációja előkészületben van. Ehhez kapcsolódik Azaum “új” tábora is. Mi még a “szabadtéri szezon” elején, májusban Floralia ünnepen jártunk ott, és nagyon élveztük.
Kicsi a hely, nagyon családias, átlátható a terep. A gyerekeket simán elengedtük rohangálni, mert a programok zöme úgyis a falakon belül zajlott. Természetesen a helyi hagyományőrzők a házigazdák, a Legio Brigetio tagjai lelkes, alapos, türelmes és közvetlen bemutatókat tartottak.
Személyes kedvencem a római földmérők munkájának a bemutatása volt. (A mai napig nem értem, hogy mi került a telekmegosztásunkon annyiba, amikor már a régi rómaiak is tök profin csináltak hasonlókat két merőleges bottal és néhány függőónnal.)
A gyerekek inkább a késő római skorpióra és a lövöldözésre buktak…
A hagyományőrző karneválokon, fesztiválokon ilyen-olyan játékokon, napokon megfordulók számára nem meglepő, hogy az ábrázolandó kortól függetlenül (keltáktól az Osztrák-Magyar Monarchiáig szabadon) a hastáncosnők fellépése mellett a lovasíjász bemutató a másik, szinte kötelező elem. Nem meglepő módon a hagyományőrzők között igen alul reprezentáltak a nők. Amíg egy-egy női lovasíjász, gladiátor fel-feltűnik, addig a középkori, újkori csapatokban a nők (a korszak társadalmából adódóan) jobbára csak statiszták. Nagyon jól mutatnak táborveréskor, főzhetnek is, a felvonulásokon is szépek, de ha produkcióra, bemutatóra kerül sor, jobb esetben zenélhetnek, lehetnek megmentendő, elrabolt leányok, de női lovagot még nem láttam. Önálló fellépésre pedig marad a hastánc az antikvitástól a török korig. Nos, a hastáncosokon kívül egy lovasíjász csapat is letáborozott Azaum falainál. Végig reménykedtem, hogy hátha lesz csataimitáció és megpróbálják megostromolni, felgyújtani a tábort.
Támadni ugyan nem támadtak, de azért sikerült meglepniük. A bemutató után, a lovasok lepattantak a paripákról és meginvitálták a gyerekeket egy kis lovaglásra. Imádtuk. Egyrészről komoly nagylelkűség az edzésben tartott lovakra n db. kisebb-nagyobb gyereket felültetni és körbe-körbe kötőszáron vezetni, másrészről pedig komoly emberbaráti cselekedet is. Aki lovagoltatott már gyereket a városligeti szerencsétlen pónikon valami horroráron, tudja, miről beszélek. Ugyanis nem elhanyagolható szempont, hogy az azaumi programok ingyenesek, a gyerekeknek szóló kézműves foglalkozások is (májusban éremverés, bőrözés, mozaikozás volt), és a lovaglás csak a ráadás volt.
Kétségtelenül az azaumi Floralián azt élveztük a legjobban, hogy nem volt tömeg, a hagyományőrzők nem kordonok mögött, a távolban küzdöttek, hanem a nézők között jöttek-mentek, bárkit le lehetett állítani beszélgetni, kölcsönkérni a sisakját, fegyvereit egy-egy fotó erejéig. Iskolapéldája annak, hogy kicsiben is lehet igényes, szórakoztató programokat csinálni a helyi közösségnek is.
Ha pedig már erre járnak, melegen ajánlom a komáromi Klapka György Múzeum római gyűjteményét. Nemcsak magyar viszonylatban kiemelkedő és látványos anyaguk van, hanem az elmúlt évtizedek környékbeli építkezései során előkerült különlegesen értékes leleteket – 2. századi freskókat, szarkofágokat, aranyékszereket – a nemzetközi tudományosság is számon tartja. Itt tényleg nem lehet garázsalapozásba, benzinkút, vagy bevásárlóközpont építésbe belefogni, hogy ne legyen szükség a régészek munkájára!
