Hallottunk már a brit, a spanyol, no meg a francia gyarmatbirodalomról, szóba jöhetnek még a németek, meg – most hogy Grönlandról nap, mint nap szó van – a dánok. De a lett gyarmatbirodalom az ugye csak egy vicc? Most talán úgy hat, de volt idő, amikor egyesek komolyan gondolták.
Hogy pontosak legyünk nem Lettország, hanem a mai balti állam területén fekvő egykori – vigyázat vicces név jön – Kurföldi Hercegség gyarmatairól van szó. Mielőtt belemerülnénk a kur gyarmatokba, jöjjön egy kis történelem. A kurok, akikről a nevét kapta a föld egy balti nép voltak – mára beolvadtak a lettekbe. Az ország elitje – akik aztán gyarmatosítani is mentek – németek voltak. Mára nyomukat is alig találni -a második világháború után mindet kitelepítették. Az 1561-es livóniai háború után a Livóniai Kardtestvérek rendjét, amely egy német lovagrend volt, feloszlatták. Birtokaik közül a Daugava-folyó nyugati partja és a Balti-tenger közti területen alakult meg a Kurföldi és Zemgalei hercegség, amely névlegesen a lengyel király hűbéres állama lett. Gotthard Kettler, volt a lovagrend utolsó nagymestere és ő lett Kurföld első hercege. A lovagrend más tagjaiból alakult ki a kur nemesség, megőrizve addigi birtokaikat.
Volt azután itt polgárháború és viszálykodás, míg a 17. század elején, Jakab herceg idején el nem érte az ország fénykorát. Nyugat-európai utazásai során Jakab a merkantilizmus lelkes támogatója lett. Uralkodása idején hercegi támogatással sokat lépet előre a helyi ipar:s fémmegmunkálás és hajóépítés sokkal fejlettebb lett, és puskapor-malmai puskaport gyártottak. A kukr kereskedő pedig Nagy-Britanniával, Franciaországgal, Hollandiával és Portugáliával is kereskedtek. A kereskedelem fellendítése érdekében Jakab kereskedelmi flottát épített a Kur hercegségnek, melynek fő kikötői Windau (Ventspils) és Libau (Leipája) voltak.
Ventspils – Windau vára
És ha már vannak hajók, akkor bele kéne vágni a gyarmatosításba is ugye? Gondolta a herceg. Akkor még nem látszott lefutottnak az ügy – nem csak a britek és franciák voltak versenyben az Újvilágért, de voltak dán, svéd, brandenburgi gyarmatok is. Jakab herceg flottája már 1637-ben elindult a Karib-térségbe, ahol megalapították az első kolóniát Tobagón. Ez elsőre nem sikerült valami fényesen, de 1639-ben újraalapították. 1651-ben Jakab herceg megszerezte a Niumi Királyságtól az Szent András-szigetet a Gambia folyón, és megépítette a szigeten a Jakab erődöt, majd további területeket szerzett, ahol újabb erődöket építtetett – a mai gambiai főváros, Banjul helyén.
És beindult a gyarmati üzlet – a kur gyarmatok cukrot, dohányt, kávét, gyapotot, gyömbért, indigót, rumot, kakaót, teknősbékahéjat, valamint trópusi madarakat és azok nagyon keresett tollait exportálták.Jakab herceg szemében már felcsillant egy leendő gyarmatbirodalom képe. A dicsőség azonban igen rövid életű volt. A hercegség kevesebb mint egy évtizedig tudta megtartani ezeknek a területeknek az irányítását, és a gyarmatokat 1664-ben hivatalosan Angliának adták át.1655-ben svéd sereg lépett a hercegség területére és kitört a svéd–lengyel háború (1655–60). A svéd hadsereg elfogta Jakab herceget, aki éveket élt svéd fogságban. Ebben az időszakban, a hollandok birtokba vették Kurföld mindkét gyarmatát kereskedelmi flottáját.Ez a háború az olivai békével (1660) ért véget. Kurföld a szerződés értelmében visszaszerezte Tobagót. Jakab herceg nekilátott flottája és gyárai visszaállításának, de a hercegség már sosem érte el a háború előtti fejlettségi szintet. 1668-ban egy kurlandi hajó megkísérelte visszafoglalni a Jakab erődöt Afrikában, de a szigeten állomásozó holland helyőrség visszaszorította. Nem sokkal később azután a hollandok is bukták a gyarmatokat, amelyeket az angolok szereztek meg.
Trinidad és Tobago fővárosa ma
De láthatunk-e bármit a kurlandi múltból, ha Gambiában vagy Tobagón járunk? Nos Gambiában a Jakab erőd máig áll. Igaz, már nem úgy hívják. Az angolok Fort James-nek nevezték (ami ugye majdnem ugyanaz, de ez egy brit jakabról lett átnevezve), majd a független Gambia leghíresebb szülöttéről Kunta Kinteh szigetnek nevezte el. Az erőd viszont, amit a kurlandiak kezdtek építeni ma is áll. Nem valami nagy vár, de kellemes, könnyen bejárható,.
Az egykori kurlandi telepesek házainak – állandó gyarmatot akartak itt alapítani – vagy az első evangélikus templomnak már nem látszanak a nyomai, arra ráépült a későbbi brit erőd.
Banjul városában sincsenek már nyomai annak, hogy itt is a kurlandi telepesek kezdték az építkezést. A város ma Gambia nyüzsgő fővárosa, igazi afrikai hangulattal. A letteket azért szívesen látják, és ápolják a kapcsolatokat -némi fejlesztési segély reményében. Trinidad és Tobago is kalandos utat járt be – a szigetek mai kultúrájában a spannol az angol hatások mellett leginkább a 19. században ide települt indusok érződnek. A rövid kurlandi múltra egyetlen – modern – emlékmű emlékeztet.
Ha viszont a hercegség egykori nagyságáról – vagy legalább is a nagyság rövid illúziójáról akarunk képet alkotni, akkor Lettországban kell kalandozunk. Észak egyik Velencéjéről -a hercegség egykori fővárosáról Kuldigáról (németesen Gondingen) már Írtunk. A másik annál jóval nagyobb szabású – kis, lett Versaillest formázó – palota viszont talán még jobban mutatja, hogy a hercegség – ha a német világ keleti szélén is volt – igazi nagyvilági helynek számított. Pils Rundale a mai fővárostól Rigától alig egy órányira van délre, a litván határ felé. A kelet-európai pusztában kicsit szürreálisan hat a franciás kastély.
Belülről azonban minden a helyén van – alaposan, részletgazdagon helyreállítva, mint az utolsó hercegek idejében. Látszik, hogy itt már a fényűzés volt a cél. Jakab meghalt 1682-ben, fia, Frigyes Kázmér lett a következő herceg. őt már inkább a pompás ünnepségek érdekelték és több pénzt költött, mint amennyije volt. Ennek eredménye az lett, hogy eladta Tobagot a briteknek. 1698-ban halt meg.
A palota maradt, és egyre szebb lett, az ország viszont a 18. század közepére orosz befolyás alá került, majd integrálták az Orosz Birodalomba – így leendő gyarmattartóból hirtelen maguk kerültek gyarmati sorba. Így multik el a világ dicsősége -illetve dehogy. A palota újra fényes, Lettországt pedig, az Európai Unió részeként, ismét nagyhatalomnak érezheti magát.
