A Húsvét szigetről már bizonnyal hallottak hallgatóink – ott vannak azok a bizonyos hatalmas szobrok, amelyek felfedezésük óta ámulatban tartják a világot. De vajon tudták-e, hogy létezik Pünkösd-sziget is? Nos a legtöbben talán nem. Pedig ez a kis sziget is adott valamit a világnak, amit szinte mindenki ismer, csak talán nem tudja, hogy honnan származik.
A csendes óceán vidékének egyik legkevésé látogatott és legmisztikusabb helye – magyarázza Jason, aki Ausztráliából érkezett., mint a legtöbb turista, onnan relatíve közel van a sziget. Ami azért azt jelenti, hogy Sydneyből hat órát kell repülni Vanuatu fővárosáig, Port Viláig, majd onnan a heti négy alkalommal induló kisrepülőgépen megtenni az utolsó mintegy 190 kilométert.
Az első utazóknak persze ennél jóval több időbe tellett idejönni. A sziget őslakói több, mint ezer évvel ezelőtt a nagy óceániai vándorlás idején érkeztek. Jó fél évszázaddal később pedig megérkeztek az első európaiak is. A francia felfedező Bougainville látta meg először a kis szárazulatot a tengerben. Ez 1768 május 22-én történt, és történetesen abban az évben erre a napra esett pünkösd ünnepe. Ezért kapta a franciául az Ile Pentacote, vagyis Pünkösd-sziget elnevezést. Korábban a helyiek Viru Aoraorának hívták, de mára ez a név teljesen kiveszett. Ez itt James Cook felirata, állítólag valódi. – mutatja helyi vezetője Jasonnek. A brit felfedező lett azután, aki a korona nevében birtokba is vette a szigetet. A két gyarmattartó hatalom itt kivitelesen együttműködött – az akkor Új-Hebridáknak nevezett szigetcsoportot közösen kormányozták, egészen, míg 1980-ban – éppen egy a Pünkösd szigetről számozó politikus Walter Lini vezetésével, Vanuatu néven függetlenné nem vált a szigetvilág. Ez a helyiek életét amúgy nem sokban zavarta meg. Nagyon elzárt életet élnek, nem nagyon van fogalmuk a szigeten kívüli világról. – meséli Christy, egy amerikai önkéntes, aki már évek óta itt dolgozik tanítóként.
Hogy mennyire elzárt közösségekről van szó, azt jól mutatja, hogy a szigeten egyáltalán nincs aszfaltozott út, és a 17000-nyi lakos öt különböző nyelvet beszél. A nagy részük ugyan már keresztény, de a hagyományos szokásaikat is megtartották. Működik a szigorú társadalmi rend, amelyben a rangot az határozza meg, kinek mennyi disznója van és hányszor tud disznót vágni. És megtartották azt a szokást is, amelyről a sziget híressé vált.
A nagol ceremóniára készülnek a falu férfiai Népviseletre vetkőzve dolgoznak – ami az ő esetükben jelenleg egy szál apró ágyékkötőt jelent. Az előkészítés jó öt hétig zajlik. Ez alatt az idő alatt az erdőből kivágott fákból hatalmas, több emeletes tornyot építenek – mindezt természetesen fém szerszámok és szögek felhasználása nélkül, indáikkal rögzítve a kivágott fákat. A torony magassága 10-15 méter is meglehet. A torony előtti terepet pedig alaposan előkészítik, a földet felpuhítják. Eredetileg a jam aratás idején tartották ezt a ceremóniát. Így áldoztak a szellemeknek, köszönték meg a termést, és kértek jó termést a jövő évre is. A ceremóniában csak a férfiak vesznek részt – nők hozzá sem érhetnek a toronyhoz, mert az rossz jelnek számít. A lényeg azonban csak most jön. A legbátrabb fiatalembereket hagyományos dalokkal, rigmusokkal biztatják, hogy másszák meg a tornyot. Van, aki csak félig megy fel, van, aki csak az aljáig, de néhányan felmerészkednek a tetejére – ők a nap hősei. Ott a lábukhoz kötöznek egy indákból fonott kötelet – majd a mélybe ugranak. Igen, ez a világon mára sok helyen űzött extrém sport, a bungee jumping őse. Persze nem gumival, és nem biztosítókötéllel ugranak, és bizony nem kevés a baleset. Az indákból fűzött kötelek néha leszakadnak, és akár néhány centiméter különbség élet és halál kérdése lehet. Jó esetben a merész ugrót éppen a föld fölött fogja meg a kötél – rosszabb esetben túl hosszúra sikerül, és becsapódik. Mára már inkább turistalátványosság lett a nagol. – magyarázza Christy, így már nem csak a hagyományos időszakban kerül rá sor. Áprilistól júniusig csinálják, általában hetente egyszer. És ilyenkor mindig összegyűlik néhány – néha egy fél tucat külföldi is, aki ezért tette meg a hosszú utat a szigetre.
