Egy-egy furcsa koponya mindig felveti arra érzékenyebbek körében, hogy földönkívüliek nyomaira bukkantak a régészek. Azután általában kiderül, hogy van földi magyarázat is a furcsaságra. Most egy argentin lelet miatt merült fel újra az „ősi idegenek” története. Úgy néz ki, azonban csak egy szokatlan rítusról van szó.
A felfedezésre San Fernando városában, Argentína Catamarca tartományában került sor, egy új vízvezeték-rendszer telepítése közben. A munkások két urnára bukkantak – az egyikben egy teljes emberi csontváz, a másikban pedig egy szokatlanul hosszúkás koponya volt. A koponyáról készült fotók gyorsan a címlapokra kerültek sztereotip „idegen” kinézete vad elméleteket szült eredetéről. Szokatlan megjelenése – jelentősen megnyúlt és aránytalan a tipikus emberi koponyához képest – ugyanis meglehetősen emlékeztetett a tudományos fantasztikus művekben ábrázolt földönkívüli lényekre. A megfigyelők rámutattak a koponya feltűnő hasonlóságára a 1990-es évek Támad a mars! című filmjének idegen lényekével, míg mások a görög mitológiában szereplő „hangyemberekhez”, a mürmexekhez kötötték. Ezek a mitikus lények állítólag óriási hangyabolyokban éltek, és a Föld mélyén rejtett kincseket őriztek. A hatóságok gyorsan kerítéssel vették körül a lelőhelyet, hogy megőrizzék a helyszínt a szakértői vizsgálatokhoz. A Catamarcai Nemzeti Egyetem kutatói jelenleg vezetik a vizsgálatot, amelynek célja annak kiderítése, hogy a koponya alakja természetes fejlődés, kulturális beavatkozás vagy kóros állapot eredménye-e.
Bár a felfedezés eleinte ismeretlen emberi ősökre vagy akár nem emberi eredetre vonatkozó elméleteket szült, az antropológusok egy megalapozottabb magyarázatot adtak: mesterséges koponyadeformáció. Ez a történelmi gyakorlat abból állt, hogy a csecsemők koponyáját szalagokkal vagy deszkákkal szándékosan formálták, amikor a csontok még puhák és képlékenyek voltak. Az így kialakult alakok – gyakran megnyúltak vagy lapítottak – sok ősi kultúrában a társadalmi státuszt, a csoporthoz tartozást vagy a spirituális hitet jelképezték.
„Ezt különböző okokból tették, többek között esztétikai okokból és a társadalmi csoportok megkülönböztetésére – például etnikai hovatartozás vagy magasabb társadalmi státusz jelölésére” – magyarázta Rick Schulting, az Oxfordi Egyetem őskori régészet professzora.
Hangsúlyozta, hogy nincs bizonyíték arra, hogy ez a gyakorlat káros hatással volt a gyermekekre. A hagyomány elterjedt volt a dél-amerikai csoportok, például a Ciénaga és az Aguada népek körében, akik a 3. és 12. század között éltek azon a környéken, ahol a koponyát most megtalálták.
Dr. Heidi Dawson-Hobbis, a Winchester Egyetem biológiai antropológia tanszékének vezető oktatója megjegyezte, hogy „úgy tűnik, a koponya egy fiatalé lehet”. Megfontolta olyan egészségügyi állapotokat, mint a hydrocephalus – folyadékgyülem az agyban –, de elismerte, hogy a kulturális koponyamódosítás is valószínű magyarázat.
Az eset újból ráirányította a figyelmet más szélsőséges történelmi eljárásokra is, mint például a trepanáció, azaz a koponyába lyukak fúrása. Ezt a módszert, amelyet gyakran alkalmaztak a nyomás enyhítésére vagy spirituális rituálék végrehajtására, már a neolitikumban is ismerték, és még a 18. században is alkalmazták. Beépítése a jelenlegi diskurzusba rávilágít arra, hogy az ősi társadalmak milyen sokféle módon viszonyultak az emberi testhez.
A Catamarcai Nemzeti Egyetem kijelentette, hogy az ilyen maradványok értelmezése „lehetőséget kínál arra, hogy elmélyítsük kapcsolatunkat őseinkkel”. Hozzátették: „Ezeknek a kulturális gyakorlatoknak és jelentésüknek a tiszteletben tartásával és értékelésével tiszteljük őseink emlékét, és közös emberi tapasztalatainkon keresztül kapcsolatba lépünk velük.”
A második urna tartalmát még nem vizsgálták meg teljes mértékben, és a lelet teljes jelentőségét a kutatók további vizsgálatai fogják megmutatni. Mint mindig, a végső döntést a tudományos elemzés fogja meghozni – és az talán többet fog feltárni, mint amit valaha is elképzelhettünk.
