A világ legtöbb kultúrájában a társállatok megevése szigorú tabu. Korea azonban kivétel volt, ott a kutyahús igazi csemegének számított. Eddig. Most azonban tilos a fogyasztása. Mi lesz akkor az étikutyákkal?
Kevés nemzet fixálódott annyira az étkezésre, mint a koreai. Egy koreai utazás egyenlő az állandó gasztronómiai izgalommal – különösen, ha az ember nem a saját vékony pénztárcájára van utalva, hanem a koreaiak vendégszeretetére, az ugyanis jelentős részben a végtelen etetésben nyilvánul meg. Észak és Dél között a különbségest e tekintetben csak az jelenti, hogy Délen mindenki annyit eszik, amennyi belé fér, Északon ehhez azért a kiváltságosok elég szűk rétegéhez kell tartozni.
Egyszerű vacsora Dél-Koreában
Azt pedig ugye tudtuk, hogy a koreaiak esznek kutyát. A 88-as szöuli olimpia idején még kutyaburgerrel is próbálkoztak – mondván, lehet, hogy nekünk a kutya a legjobb barátunk, de nekik csak egy lehetséges húsforrást jelenetek a blökik, kóstolják meg a külföldiek is milyen finom. Így aztán Északon és Délen is bepróbálkoztunk. Meglepő módon Északon jártunk sikerrel. Mikor jeleztük a kísérőnknek, aki nélkül egy tapodtat sem mozoghattunk, hogy szeretnénk megkóstolni a híres koreai kutyahúst, másnapra a minimum őrnagyi rangban levő pincérnő a szálloda különtermében, ahová csak mi mehettünk be enni megjelent egy gőzölgő tálnyi csípős kutyapörkölttel. Hogy milyen volt? Tulajdonképpen semmi különös. Talán a hús konzisztenciája volt kicsit szokatlan, és a benne levő csontok formája – de ha nem tudtuk volna, hogy kutya, nem találtuk volna ki.
Ahogy felismerhető a bontott kutya …
… és ahogy nem.
Néhány évvel később Délen viszont — ahol nem is árultuk el, hogy korábban Északon is jártunk – két héten át kérdezgettük a helyi meghívóinkat, hogy mikor kapunk kutyát, de ők csak mosolyogva pironkodva hárítottak. Így aztán kaptunk minden fura dolgot élő poliptól fugu halig, de kutyát azt nem. Délen ugyanis már akkor érezték, hogy ez a kutyaevés nem igazán illik bele a globális trendekbe. Rá kellett jönnünk, hogy ez az egyik legvitatottabb kérdés, amit egy külföldi feltehet Dél-Koreában – bár a reakció és a válasz gyakran függ a megkérdezett személy életkorától.Az idősebbek általában szívesebben fogyasztják a kutyát. Az ugyanis a koreai hagyományok része. Történelmileg a tehenek nagy becsben álltak, és Joo Young-ha, a Koreai Tanulmányok Posztgraduális Intézetének antropológia professzora szerint olyan nagyra értékelték őket, hogy a 19. század végéig kormányzati engedély kellett a levágásukhoz. Így más fehérjeforrásokra volt szükség. A Koreai-félszigeten élők számára a kutyahús volt az egyik legjobb választás, amelyet az összes társadalmi réteg fogyasztott, bár mindig voltak, akik kerültek. De mint minden más húshoz, ehhez is kialakultak kedvelt ételek, például a „bosintang” nevű kutyahúsleves és a főtt kutyahús szeletek. Ha idősebb dél-koreaiakkal beszélünk, sokan még ma is dicsérik ezt a finom ételt, amely könnyen emészthető és energiát ad, különösen a forró nyári napokon.Az olimpia azután kinyitotta Koreát – a kutyaburger pedig világhíres lett. És a koreaiak ennek nem feltétlenül örültek. „Negatív konnotációja volt, azt sugallja, hogy a koreaiak valami nagyon helytelen dolgot esznek, és hogy ez a kultúra barbár.”- mondta Joo doktor a BBC-nek. Mindezt a statisztika is alátámasztja, a Kutyahús Terméktanács (ilyen is van) szerint 2015-ben még a koreaiak 27%-a mondta, hogy az elmúlt egy évben evett kutyát, tavaly már csak 8%. Szerintük jelenleg körülbelül 3000 kutyatenyésztő farm működik Dél-Koreában, ami jelentős csökkenés a 2010-es évek elején regisztrált 10 000-hez képest, de jelentősen magasabb a kormány adatainál, amely szerint körülbelül 1100 farm működik.Ugyanakkor a háziállatként tartott kutyák száma rohamosan növekedett. A Mezőgazdasági, Élelmezési és Vidékügyi Minisztérium 2022-es felmérése szerint minden negyedik dél-koreai tart valamilyen háziállatot – ami pedig kapcsolatban van az egy fős háztartások számának rohamos növekedésével. Decemberben arról számoltak be, hogy tavaly először több kutyakocsi kelt el, mint babakocsi, bár ez ugyanúgy tükrözheti Dél-Korea csökkenő születési arányát, mint az állatok iránti szeretetét.
Így érthető hogyan sikerült most keresztül nyomni a parlamenten a kutyahúst tiltó törvényt, ami eddig megbukott a képviselők ellenállásán. De most úgy néz ki megszületett a döntés: 2027-től tilos a kutyahús forgalmazása. A kereskedők pénzbírsággal vagy börtönnel büntethetők, ha folytatják tevékenységüket. A kutyahús fogyasztása azonban nem kerül be a tiltott listára. A saját kutyáját bárki megeheti. Az állati jogok győzelme? Nos sokak szerint nagyon nem. „Tavaly nyár óta próbáljuk eladni a kutyáinkat, de a kereskedők csak haboznak” – mondja egy 60 éves húskutya-tenyésztő a BBC-nek. „Egyetlen egy sem jelentkezett.” Ő úgy véli – ahogy sokan mások is – hogy a döntés hozzájárul egy olyan iparág felszámolásához, amely generációk óta biztosítja a megélhetést, és hogy a hatóságok még mindig nem dolgoztak ki megfelelő biztosítékokat a gazdák és a becslések szerint félmillió húskutya számára. Mert bizony ilyen mennyiségben nehéz új otthont találni azoknak a kutyáknak, amelyeket megmentettek a vágóhídról, és most egyre nagyobb veszélyben vannak, hogy elaltatják őket. „Adósságokba fulladunk, nem tudjuk visszafizetni őket, és néhányan még új munkát sem találnak.- mondja a terméktanács elnöke. „Reálisan nézve, csak a saját farmomon sem tudok feldolgozni ennyi kutyát ennyi idő alatt” – mondja egy kutyagazda. „Ekkor már minden vagyonomat [a farmba] fektettem, és még csak nem is veszik át a kutyákat.” Arra pedig igazán ötlet sincs, hogy mit kezdjenek ennyi kutyával. „Bár a kutyahús-tilalom már életbe lépett, mind a kormány, mind a civil szervezetek még mindig azzal küszködnek, hogyan lehetne megmenteni a megmaradt kutyákat” – mondja. A Mezőgazdasági, Élelmezési és Vidékügyi Minisztérium sajtószóvivője a BBC-nek elmondta, hogy ha a farmtulajdonosok lemondanak kutyáikról, azok a helyi önkormányzatok tulajdonába kerülnek, és menhelyeken gondoskodnak róluk.Az új otthonba helyezésük azonban nehéznek bizonyult. Mivel a kutyahúsiparban a súly egyenlő a profittal, a farmok inkább a nagyobb fajtákat részesítik előnyben. De Dél-Korea erősen urbanizált társadalmában, ahol sokan laknak lakótelepeken, a leendő állattartók gyakran éppen az ellenkezőjét szeretnék – kicsi lakásban tartható kutyákat. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy sok kutya tiszta vagy kevert tosa-inu, egy olyan fajta, amelyet Dél-Koreában „veszélyesnek” minősítenek, és háziállatként tartani csak kormányzati engedéllyel lehet .Így: számtalan úgynevezett mentett kutya, amelynek nincs hova mennie, most az eutanázia veszélyével néz szembe.Egyesek ezért távolabbi megoldásokat keresnek, és az állatokat olyan országokba küldték, ahol hajlandóbbak voltak örökbe fogadni őket, például Kanadába, az Egyesült Királyságba és az Egyesült Államokba.
Bár a koreaiak kevesebb, mint 4%-a mondja azt, hogy a tilalom után is szívesen enne kutyát, sokan gondolják azt, hogy a tilalom alapvetően értelmetlen, sőt szembemegy a hagyományokkal, a koreai értékekkel, és egyfajta behódolás a nyugatnak. „Ha a kutyahúst azért tiltják be, mert a kutyák állatok, akkor miért szabad más állatokat, például teheneket, sertéseket vagy csirkéket enni?” – kérdezte a BBC riporterét egy idősebb koreai. „Ugyanaz a dolog. Ezek a dolgok a természetben léteznek, hogy az emberek élhessenek.” Radásul nem is csak a koreai, hanem általában az ázsiai kultúra részének látja az étkezési kutyát, hiszen olyan országokban is fogyasztják, mint Kína, Indonézia, Vietnam, Laosz, Mianmar, vagy India északkeleti részei.
