Könnyed olvasmánynak tűnik, miközben érződik, hogy hihetetlen nagy tudás van mögötte. Csányi Vilmos, biológus, humánetológus legutóbbi könyve, A Látogató nagyszerű mű azoknak, akik érdeklődnek az emberiség jövője iránt és akár még szívükön is viselik azt.
A Látogató a 4000-res években játszódik, a történet három napot ölel fel. Főhősünk, Balázs – azaz a Látogató – 2025-ből kerül át kétezer évvel későbbre, hogy a jövő emberisége megismerhesse, hogyan éltek elődeik.
Ahogy az a látogatás során kiderül, a ma ismert emberiség több világjárvány révén szinte teljesen kihalt, megtörtént az összeomlás, néhányan éltek csak túl. A jövőbeli társadalomban mindössze 70 ezer ember él, a történet szerint ugyanis ekkora létszámmal lehet fenntarthatóan élni a Földön. A várható élettartam 150 év, és a halált nem fizikai, hanem a mentális kimerülés hozza el. A jövőbeli „Otthon”-ban nagy hangsúlyt kapnak a kutyák, amelyek ekkorra már képesek beszélni és nagyzolásukból adódóan azt terjesztik, hogy erre mindig is képesek voltak.
Csányi Vilmos: A látogató. Forrás: Open Books
A kutyák a történetben öntudatra ébrednek, és sikeresen érdeket is érvényesítenek. A döntéseket egyébként a Tanács hozza, és az egyes napirendekben a jövőben mindent kisegítő mesterséges intelligenciával összesítik az emberiség szavazatait is.
A három nap alatt a Látogató különböző társadalmi szereplőkhöz megy el, az egyes viziteken kölcsönösen megismeri egymást a múltbéli és a jövőbeli ember. Az első nap még minden idillinek tűnik. Az emberek nem ölnek állatokat, hanem gyümölcsöket gyűjtögetnek, a vadászatot pedig a vadállatokra hagyják, akik megállapodás alapján adnak az elfogott prédákból részt az embereknek. A harmadik napra persze kiderül, hogy már nem ennyire rózsaszín a világ.
A könyv a mai (2025-ös) társadalmat és a (mindenkori) hiedelmeket erős kritikával illeti. Elmeséli, hogy utóbbiaknak az emberi faj kiemelkedésében nagy szerepe volt, ám számba veszi a hiedelmek és a vallás számlájára írható háborúskodást a modern korban.
A jövő elképzelt emberisége a gyereknevelést nem klasszikus családban képzeli el, és a történet hangsúlyozza, hogy a világ megismerésében mennyire nagy szerepe van a kérdéseknek és a magyarázatnak. A születés központilag szabályozott, a laborban összerakott embriókat arra érdemesnek tartott nők hordják ki. A gyerekeket az első néhány évben férfi párok gondjaira bízzák, utána pedig a közösség veszi át a nevelésüket.
„A jövő nem illúzió, hanem megvalósítási út” – gondolkodási keretek egy bizonytalan korszakhoz
A társadalom kisközösségekre épül, amelyek tudnak specializálódni is és van átjárás egyik közösségből a másikba – ezzel a lehetőséggel főleg a fiatalabbak élnek. A könyvben a növényeket mindenki saját maga termeli meg és az emberek általában véve úgy élnek, hogy minél kevésbé zavarjanak bele a bioszférába. Utóbbi külön személyiséget is kap a történetben. Gaia Anya egy ponton számon is kéri a Látogatót a bioszférát múltban ért sérelmek miatt.
Csányi Vilmos könyvében a múlt megismerésére alapvetően párbeszédek szolgálnak, amelyek során a főhős több ízben történetet mesél. Dőlttel szedve Balázs belső monológját, gondolatait is olvashatjuk. A főhős egy szürreális elbeszélésében – bevallottan is – Franz Kafka Az átváltozását idézi meg. Az emberiség történetéről pedig nekem Yuval Noah Harari Sapiens című könyve jut eszembe. Maga a könyv számomra a megannyi utópisztikus alkotás mellett az Atlasz című előadást is idézi, amelyben egy maroknyi ember marad meg a föld alatt a végzetes klímakatasztrófa eljövetele után. Persze kinek mit idéz meg egy könyv, de A Látogató pont ezért jó: nem mélyül el egyik témájába sem akadémiai szinten, viszont elgondolkodtatja az olvasót és egyfajta (nagyon) rövid összefoglalóként is szolgál a jelenlegi etológiai ismeretekről, közérthetően.
A Látogató jövőbeli történetében a mesterséges intelligencia nem vette át az uralmat – még? -, de az információk átadása mellett például kortesbeszédet is tart. Hogy mi mellett érvel, azt nem lőném le. Különös adalék, hogy a szerzői lábjegyzetből kiderül, hogy ezt a beszédet teljes egészében a ChatGPT 5 írta és Csányi változatás nélkül illesztette be a könyvébe.
„Ha jól használtátok volna, most nagy, virágzó társadalmunk lenne” – fogalmaz a jövőbeli mérnök a mesterséges intelligenciáról.
Ez a szakember, Uruk, a könyvben szemben áll az Akadémiával, azaz a többi tudóssal, mert ők nem engedik, hogy új mérnöki találmányokat hozzanak létre a világban. Azok ugyanis az Akadémia szerint (ismét) pusztulást hoznának az emberiségre. Miközben Uruk szerint mérnöki megoldásokkal több milliárd embert is ki lehetne szolgálni.
Bízzunk benne, hogy a mérnöknek lesz igaza, és a technológiai megoldásokkal nem csak kiszolgálni lehet majd minden embert, hanem elkerülhetjük az összeomlást is.
Borítókép: Csányi Vilmos. Forrás: FutureBIZ
