Ausztria legmagasabb épülete kitűnő programlehetőség gyermekekkel és anélkül is – a bécsi Duna-toronyban jártunk.
Üvegtetejű lifttel érkezünk meg a panorámateraszra – itt csak rácsok választanak el minket a 150 méteres mélységtől. Ki is volt írva, hogy ne dobjunk le semmit, teljesen jogosan. Belülről a terasz falán láthatjuk a városrészek neveit, amelyekre rálátni abból a szögből.
A Duna-torony panorámaterasza és a kilátás. Forrás: donauturm.at
Ezután lépcső vezet fel a zárt kilátószintre, amelyről 155 méterről nézhetünk le a városra. A következő szinten található a kávézó. A lépcsőházból ide belépve először nem is érti az ember, hogy a padló forog vagy a lépcsőház. Természetesen az előbbi, miközben a külső falak fixek. Így egyhelyben ülve fél-egy óra alatt – nem derült ki, ez mitől függ – a teljes panorámát élvezheti az ember, miközben elfogyaszt egy süteményt (mintegy 6 euróért). Hozzáteszem, hogy a fél liternyi csapvízért is felszámolnak egy eurót, de ezt több helyen is tapasztaltam Bécsben.
A Duna-torony panorámacsúszdája a forgó kávézóból nézve
A bátrak még a toronyhoz épített panorámacsúszdát is kipróbálhatják, amely az utolsó előtti, 165 méteren lévő szintről indul és a zárt kilátószintre juthatunk le vele – 5 euróért. Ehhez a bátorság megléte mellett a 110 centiméteres magasságot kell elérni. A csúszószőnyegbe kapaszkodva – akár teljesen fekve vagy ülve – suhanhatunk le és a kiírás szerint 18 kilométer per órás sebességig gyorsulhatunk fel. Utána pedig megvásárolhatjuk az érkezésünkkor – ideális esetben jó pillanatban – automatikusan készült fotót, aminek a hátterét is változtathatjuk, egyfajta képeslapként.
A legfelső szinten – 170 méteren – van az étterem, amely szintén forog. Ezt sajnos július közepén nem tudtuk megnézni, ugyanis zárva volt.
Ettől eltekintve elmondhatjuk magunkról, hogy igazán teljes értékű programban volt részünk, kulináris és esztétikai élmény tekintetében is, amelyet akár egy kisebb adrenalinlökettel is kiegészíthettünk volna, ha lecsúszunk a csúszdán.
A látogatás végén természetesen vár minket a szuvenírbolt. Mi végül egy újabb bögre vagy túlárazott póló* (18 euróért) helyett egy saját magunk által préselhető emlékérme mellett döntünk, 2 euróért – amelyért immár kártyával is lehet fizetni. A préselendő ötcentes pedig benne van az árban, így nem kell feltétlenül apró után kutakodnunk. *Bár a találó “Austria – no kangaroos” tábla mintájú pólón elgondolkoztam, de végül elvetettem az ötletet.
Ezen kívül a földszinten egy kávézó-sörözőben pöröghetünk le az élménydús program után.
Egyetlen hiányérzetem volt, hogy nem volt sok információ a helyszínen a torony építéséről. Bár egy monitoron mutattak képeket az építés körülményeiről és egy kicsinyített modell is ki volt állítva a zárt kilátórészen. Viszont a honlapon azért található egy ismertető az építkezésről és a 2018-as felújításról is – ekkor került a torony mellé a csúszda is. A honlapról kiderülnek a torony építésének feljebb taglalt körülményei, valamint az is, hogy az építmény magánkézben van. A máig az ország legmagasabb épületének számító 252 méter magas torony kivitelezése másfél évig, 1962 októberétől 1964 áprilisáig tartott és a forgó étteremmel akkoriban egyedülállónak számított. Nehéz mihez viszonyítani, de 3750 köbméter betont építettek be. A magasságot viszonyt kontextusba helyezhetjük: a magyar Parlament (és Bazilika) 96 méter magas, a MOL-torony pedig 143. Csak hát nem mindegy, hogy egy ekkora épület mellett milyen a környezet. A Duna-toronytól nem messze található a Vienna International Centre, amely több toronyházat foglal magába.
A Duna-torony építése és az elkészült torony. Forrás: donauturm.at
A torony 1964-ben a Bécsi Nemzetközi Kertkiállításra épült a régi Duna-ág által körülölelt szigeten. A torony körüli, addig hulladéklerakóként működő területet is a kiállításra készülve parkosították – ez lett a Duna-park. Itt ping-pong asztalok, teniszpályák, virágoskertek, gondozott füves területek és egy kisvasút is helyet kaptak. A helyiek – fiatalok és idősebbek egyaránt – kihasználják a városi paradicsomot. És az állatok is: amikor arra jártunk, valaki épp egy macskát sétáltatott és egy mezei nyúl is vidáman ugrándozott az emberektől távolabb eső részen.
Érdekesség még, hogy először azt gondoltam, hogy a torony biztosan tévéadóként szolgál, de mint megtudtam – szintén a honlapról -, a tornyon több rádióadó is található (1998 óta), tévéadó viszont egy sem, és soha nem is volt.
A toronyba szóló belépő felnőtteknek 18 euró, a bejutás 3 éves kor alatt ingyenes. 3 és 5 éves kor között 5,40 euró, 6 és 14 év között 10,80 euró. 15-19 éves korú fiataloknak, valamint 27 éves korig diákoknak 14,40 euró, ahogy nyugdíjasoknak is. Emellett főként helyieknek több kedvezményt is igénybe lehet venni. A toronyba kombinált jeggyel is bemehetünk a Schönbrunni Állatkert, a práteri óriáskerék vagy a Duna-park kisvasútjának együttes meglátogatásával.
Borítókép: Esti kilátás a Duna-toronyból. Forrás: donauturm.at
