Az aranyozott ezüst foglalatban lévő ametiszt kőnek – valószínűleg egy bross része – magas rangú tulajdonosa lehetett annak idején.
A nemesfémből készült középkori ékszerek általában kincsleletek között vagy arisztokrata sírboltokban bukkannak fel. Ritka, hogy arany és ezüst ruhakiegészítők ilyen hétköznapi helyszínről kerüljenek elő egy településen. Ezért is számít egyedülállónak a lengyelországi Opolei járásban, Stare Kolnie-ban található lelőhelyen, Kolno hercegi várában fellelt tárgy.
Kié lehetett az ékszer?
Valószínűleg egy, az erődbe vagy onnan távozó személy veszítette el a hídon átkelve, mivel a várárok üledékében fedezték fel az északi hídoszlopok között. Az ezen a területen található rétegek a dendrokronológiai és a numizmatikai vizsgálatok valamint az ott talált zománcozott üvegek, konyhai eszközök alapján a XIV. század eleje és a vár 1443-as pusztulása közé datálhatók. Eredetileg az erőd egy vámházat őrzött az Opole és Brzeg hercegség határán, az első ismert tulajdonosa III. Bolesław brzegi herceg volt.
Hogyan nézett ki?
A műtárgyat roncsolásmentes archeometriai vizsgálatoknak vetették alá. Ez alapján derült ki, hogy fém részei ezüstből készültek és tűzaranyozással voltak bevonva. Az ékszer egy ametiszt kő, karmos foglalatban, amelyet áttört sugarakból vagy palmetta szirmokból álló glória vesz körül. Valamikor egy nagyobb tárgy részét képezhette, amint azt az ezüst tű és a foglalat hátulján található ólomforrasztás nyomai is sugallják. Ez a típusú drágakő foglalat nagyon divatosnak számított Európában a XIII. században.
Találtak már korábban ehhez hasonlót?
Hasonló glóriaszerű díszeket találhatunk – az újrafelhasznált első-második századból származó kámeák körül – IV. (Merész, Vad) Sancho kasztíliai király koronáján, a krakkói Wawelből származó arany koronákon, valamint a lengyelországi Środa Śląskai kincslelet császári brossán.
IV. Sancho koronája – az 1. századból származó kámeák körül látni a glóriaszerű díszítést (13. század) / Wikimedia commons
Az ékköves ékszerek misztikus jelentése
A középkori társadalomban a tárgyak értékének vizsgálatakor nem választhatjuk el a funkcionalitást a spirituális jelentéstől. A szép ékszer akkoriban több volt, mint esztétikai élmény vagy célnak megfelelő tárgy. Alapvetően a gazdagság látható jeleinek számítottak illetve a jogi státusz és a hűség jelképei voltak. Ezen túlmenően azonban úgy vélték, az ékköveknek természetfeletti tulajdonságokkal is rendelkeznek. A középkori néphagyomány szerint az ametiszt a mámor és a méreg ellen védett, a hitet, a szerénységet és a mártíromságot jelképezte. Feltételezték, hogy védelmet nyújt a köszvény, a rossz álmok, az árulás, a megtévesztés, a fogság, a vakság, a varázslat és a fojtogatás ellen.
Az ékkövekbe vetett hitnek vannak irodalmi analógiái. Artúr király legendáiban a Tó Úrnőjének lánya, Saraide, varázslatos aranyból és drágakövekből készült ékszert ajándékoz Sir Lancelot két unokatestvérének, „és a kövek által vetett varázslat… olyan erős volt, hogy amíg viselték őket, semmilyen fegyver nem tudott vért facsarni belőlük, és egyetlen végtagot sem törhetett el”.
Borítókép: A kolnói bross / Cambridge University Press
Forrás: Cambridge University Press
