Titkos átjárónak építették, hogy a firenzei elit észrevétlenül, a hétköznapi polgároktól távol haladhasson át rajta. Most, a történelem során először, a Corridoio Vasariano, azaz a Vasari-folyosó megnyílt a nagyközönség előtt.
A 750 méteres földalatti utat, amely nem is annyira folyosó, mint inkább egy Firenze központján átvezető magán sétaútvonal, Giorgio Vasari művész és építész tervezte 1565-ben az uralkodó Medici-dinasztia számára. A titkos út – amelyet mindössze öt hónap alatt építettek I. Cosimo de’ Medici számára, Firenze három leghíresebb helyszínét köti össze: a Palazzo Vecchiót – a város politikai központját – az Uffizi Galériát, ahol egykor az uralkodók irodái, az „uffici” (ez így már többesszám) helyezkedtek el, és a Palazzo Pittit, ahol a család lakott.
A sétány lehetővé tette számukra, hogy otthonuk és az irodájuk között úgy közlekedjenek, hogy a nagyközönség ne zavarja őket, és ellenségeik se támadhassák meg őket. Ma egy „titkos” átjárót kínál Firenze legismertebb területein keresztül, lenyűgöző kilátással, de a kinti tömegek nélkül. Amikor a Ponte Vecchio – Firenze híres, boltokkal szegélyezett középkori hídja – mentén tömegek torlódnak össze, a folyosón lévők boldogan átsiklanak fölöttük, és ugyanolyan kilátást élvezhetnek a városra, de a káoszból semmit. A folyosó kilátása a magaslatnak köszönhető – a sétány az épületek, palazzók, tornyok tetején halad -, sőt, még a Ponte Vecchio tetején is.
A folyosó fő szakasza, amely az Uffizitől a Palazzo Pitti előtti Boboli-kertig tart, pénteken nyílt meg a nagyközönség előtt. Ez az első alkalom a történelemben, hogy a hétköznapi emberek is hozzáférhettek. Évszázadokon át a toszkánai nagyhercegek privát menekülőútja volt – még a személyzetük tagjai sem sétálhattak rajta. Az elmúlt évtizedekben megnyitották azok előtt, akik hajlandóak voltak borsos díjat fizetni a kizárólagos hozzáférésért, de 2016-ban egészségügyi és biztonsági okokból bezárták. Most azokat, akik 20 eurós jegyet váltanak, 25 fős csoportokban kísérik. Miközben folyamatosan sétálnak majd, lesz idő fotózgatni is a csodás kilátást.
A folyosó az Uffizi második emeletéről indul, ahol egy ajtó 58 lépcsőfokon át egy freskókkal díszített, magas mennyezetű térbe kalauzolja a látogatókat. Onnan ismét leereszkedik, hogy terrakotta téglával burkolt, fedett sétánnyá váljon, jobbra az utcára néző ablakokkal, amelyek az Arno folyóra néznek. Ezután a Ponte Vecchio tetején fut végig, félúton panorámaablakokkal, amelyeket Benito Mussolini diktátor épített be – aki a folyosón keresztül kísérte a rajongó Adolf Hitlert. Hitler később megkímélte a Ponte Vecchiót, miközben az összes többi firenzei hidat lerombolta a második világháború alatt. A Ponte Vecchiót elhagyva a folyosó egy középkori torony körül, egy templom eresze alatt a Boboli-kertekbe vezet, a Grotta del Buontalenti, egy 16. századi vízjáték mellett. A látogatókat ezután a Palazzo Pittibe kísérik, ahol vagy egyedül folytathatják a látogatást (külön jeggyel), vagy a nagy udvaron keresztül távozhatnak.
Az út során összesen 106 lépcsőfokon kell leereszkedni, bár ezeket nem kell újra megmászni, és a mozgássérültek számára lépcsőliftek is rendelkezésre állnak. A folyosó a Santa Felicita-templomon keresztül vezet, ahol a látogatók feltűnés nélkül bepillanthatnak a templomba.
Simone Verde, az Uffizi igazgatója a CNN-nek elmondta, hogy a folyosó „a nyugati világ számára egy mitikus hely”, amely korábban „kevesek számára volt nyitva”. Ez volt a Medici „fellegvárát” Firenzén belül összekötő forgópont, mondta, „párhuzamos városnak a városon belül” nevezve. Hozzátette, hogy a folyosó építése, amelyet két hasonló római építmény mintájára készítettek, a kultúra fontosságáról szólt a Medici politikai projektjében. „Ez új volt a reneszánszban – a kormányzás kulturális eleme” – mondta az igazgató.
„Az itt megteremtett kultúra volt a motorja a modern Európa összes udvarának.” A felújított folyosón tett látogatás – mondta Verde – „nem csupán egy fantasztikus úti cél, hanem egy utazás a világról alkotott vízióba”. Míg a múltban a folyosó a 18. századtól kezdve több mint ezer műalkotással volt tele, köztük egy hatalmas önarcképgyűjteménnyel, ma a falak csupaszok – az eredeti, 1500-as évekbeli struktúra hangulatát idézve. Verde utalt arra, hogy egy későbbi időpontban végül műalkotásokat fog belsejében felakasztani.
A Ponte Vecchio mentén lévő panorámaablakok lehetővé teszik a híres kilátás megtekintését, a tömegek nélkül. A látogatók olyan szögből élvezhetik a városra nyíló panorámát, amelyet eddig csak az elit élvezhetett, ahogy a hotelek és irodák ablakain keresztül leselkednek, a Ponte Vecchión a tömegek tetején sétálnak, és a Santa Felicita templomba kémlelnek, úgy hogy lent senki sem látja őket, ahogy egykor a Mediciek tették. Nincsenek a történelmet magyarázó táblák, és a csoportos kísérők nem tartanak idegenvezetést, így azoknak a látogatóknak, akik a kilátás csodálásánál többet szeretnének tenni, a látogatás előtt tájékozódniuk kell a történelemről.
A belépőjegyek ára meglehetősen magas – 43 euró (közel 18 000 forint) a galériába és a folyosóra való belépésért, és két órát kell hagyni a galériában, mielőtt a folyosóra mennénk (ezt gondosan be kell osztani – a látogatókat nem engedik vissza a galériába). Alternatívaként a látogatók 20 eurót (8000 forint) fizethetnek a már megvásárolt Uffizi jegyhez, a szabad helyek függvényében. A hónap minden első vasárnapján ingyenes lesz a belépés, bár a következő hónapokra szóló foglalások már teljesen beteltek (online jegyvásárlás).
