Május 7-én újabb sötét fejezet nyílik a kortárs horror történetében: a hazai mozikba érkezik Damian McCarthy legújabb filmje, a Hokum. Az ír rendező neve már nem ismeretlen a műfaj rajongói számára – a Figyelmeztetés (Caveat) és a Valami különös (Oddity) után sokan figyelték, merre fejlődik tovább. A kritikusok szerint a válasz egyértelmű: McCarthy ezzel az alkotással végleg belépett a horror élvonalába. A főszerepben Adam Scott látható, aki a Különválás (Severance) és a Városfejlesztési osztály (Parks and Recreation) után ismét egy sötétebb tónusú szerepben bizonyít.
A film szinkronos előzeteséért görgess lejjebb!
A Hokum premierje a South by Southwest (SXSW) filmfesztivál Midnight (éjfél) szekciójában volt, amely hagyományosan a műfaji filmek – különösen a horror és thriller – egyik legfontosabb nemzetközi bemutatkozó terepe. Már itt világossá vált, hogy McCarthy nem csupán folytatja, hanem tudatosan tovább is építi azt a feszültséggel teli, erős hangulatteremtésre építő stílust, amely korábbi munkáit is jellemezte.
A történet középpontjában egy horroríró áll, akit Adam Scott alakít. A férfi egy eldugott ír fogadóba érkezik, hogy ott szórja szét elhunyt szülei hamvait – a kiindulópont tehát személyes és gyászközeli. A helyszín azonban korántsem megnyugtató: a vendéglátók és a helyiek egyre nyugtalanítóbb történeteket mesélnek egy ősi boszorkányról, aki állítólag a fogadó nászutas lakosztályában kísért. Ami kezdetben talán csak folklórnak vagy rosszindulatú tréfának tűnik, hamar átszivárog a főhős tudatába. Látomások, eltűnések és megmagyarázhatatlan események sorozata következik, amelyek egyre mélyebbre rántják őt saját múltjának legsötétebb rétegeibe.
Ez a pszichológiai és természetfeletti síkokat összemosó narratíva a folk horror egyik alapvető sajátossága, amelyet McCarthy láthatóan tudatosan használ. Nem csupán ijesztgetni akar: a félelem forrása sokkal inkább a bizonytalanság, a valóság és képzelet határának elmosódása. Az IndieWire kritikája szerint a Hokum „csúcsra járatja McCarthy stílusát”, külön kiemelve, hogy a jump scare-ek nem öncélúak, hanem precízen felépített feszültségre épülnek rá. Ez a fajta dramaturgiai fegyelem ritka a zsánerben, ahol gyakran a hirtelen ijesztések dominálnak – amely megzavarhatja azt az építkezést, amely egy alapvető nyugtalan hangulatot, érzetet próbál teremteni.
„McCarthy, aki két másik horrorfilmet is jegyez (Figyelmeztetés, Valami különös), mesteri módon tudja, hogyan kell nyugtalanító jeleneteket varázsolni hétköznapi helyszíneken” – írja a Variety kritikusa.
Ez a hétköznapi helyszín egy vidéki fogadó, amely önmagában a nyugalom és elszigeteltség szimbóluma. Itt fokozatosan válik egyfajta pszichológiai csapdává. A néző nemcsak a főhőssel együtt fél, hanem vele együtt kezd kételkedni is abban, mi valós és mi nem.
A rogerebert.com kritikája még tovább megy: a Hokum szerintük olyan klasszikusokból merít, mint A ragyogás vagy Az ártatlanok, de nem válik puszta hommage-zsá. Inkább egyfajta kortárs újraértelmezésről van szó, amelyben a bezártság, az izoláció és a mentális szétesés motívumai új hangsúlyokat kapnak. A film ráadásul nagyrészt egyetlen helyszínen játszódik, ami különösen nagy rendezői kontrollt igényel – és McCarthy ezt láthatóan magabiztosan kezeli.
A Bloody Disgusting kritikusa a filmet „igazi rémálomként” írja le, amely Stephen King 1408-a és A ragyogás hangulatát idézi, ugyanakkor hangsúlyozza: McCarthy saját vizuális és narratív nyelvet épít. A természetfeletti erők itt nem pusztán külső fenyegetést jelentenek, hanem katalizátorként működnek: arra kényszerítik a főhőst, hogy szembenézzen saját múltjával, bűntudatával és feldolgozatlan traumáival.
A Hokum című film plakátja. Forrás: ADS Service
Adam Scott jelenléte külön érdekessé teszi a filmet. Bár sokan elsősorban komikus szerepeiből ismerik, az amerikai színész az utóbbi években egyre tudatosabban választ sötétebb, összetettebb karaktereket. A Hokum ebbe a sorba illeszkedik: alakítása egyszerre visszafogott és intenzív, ami jól illik a film fokozatosan kibomló, belső feszültségekre építő dramaturgiájához. Scott egyébként nem idegen a horrortól – korábban szerepelt többek között a Krampusz, a Piranha 3D vagy épp a Hellraiser: Vérvonal című filmekben, de ez a mostani szerep talán az eddigi legösszetettebb a műfajon belül.
A mellékszereplők között is erős neveket találunk: Peter Coonan, David Wilmot, Florence Ordesh, Will O’Connell és Brendan Conroy mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a film világa hiteles és nyugtalanító legyen. A karakterek nem pusztán díszletek, hanem a történet szerves részei, akik tovább erősítik a bizonytalanság és fenyegetettség érzetét.
A Hokum nem csupán egy újabb horrorfilm a sok közül. Inkább egy olyan alkotás, amely jól példázza, merre tart a műfaj: a klasszikus ijesztgetés mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a pszichológiai mélység, a kulturális kontextus és a nyugtalanító atmoszféra. McCarthy filmje ezt a tendenciát nemcsak követi, hanem formálja is.
Május 7-től a magyar nézők is megtapasztalhatják, milyen az, amikor a múlt kísértetei nem maradnak a háttérben – és amikor egy egyszerű történet egy fogadóról lassan egy személyes pokoljárássá válik. A Hokum az ADS Service forgalmazásában érkezik a mozikba, és minden jel arra utal, hogy nem csupán a horrorrajongók, hanem a műfaj határait kereső nézők számára is kihagyhatatlan élmény lesz.
A film előzetese:
Borítókép: Adam Scott a Hokum című filmben. Forrás: ADS Service
