Örkény Egyperces novellái pár sorban mesélnek el olyan mélységeket és szélességeket, amelyeket mások több száz oldalon keresztül próbálnak elmagyarázni. A Friss Hús rövidfilm fesztiválon ugyanezt érezhetjük, csak éppen fél óránál nem hosszabb filmeket nézve.
Metoo-dilemmák, egyedülálló anya a nyaraláson, apai gyász és egyéjszakás kaland. A „Bőr alatt” című nemzetközi szekció alkotásai valóban a bőrünk alá kúsznak: nyugtalanítóak, és nemcsak azért, mert nem válaszokat adnak, hanem még több kérdést vetnek fel. Feszültséget érzünk az első perctől kezdve, a történetek pedig még napokig velünk maradnak.
La pena no duerme de noche / Sorrow doesn’t sleep at night
A chile-i film „csak” egy bábfilm és csupán 9 perc, de így is sikerül együtt érezni a főhőssel. Beszéd nincs, csak zajok és zörejek, a természet és az állatok hangjai. Ezzel együtt, egy nemez- apa fájdalma is tud megható lenni, és izgulhatunk érte a kissé horrorisztikus környezetben.
Itt is igaz az a mondás, hogyha előkerül egy fejsze a színpadon, akkor azt használják. Jó döntés volt az alkotók részéről a hosszú stáblista, megnyugtató végignézni.
Nåde / Mercy
A norvég rövidfilm főszereplője, a mélyen együttérző Guro, nehéz helyzetbe kerül. Mennyire támogassa nemi erőszakkal vádolt barátját, aki ártatlannak vallja magát? Érdemes-e kiállni mellette – főleg úgy, hogy nem kap megnyugtató válaszokat a kérdésekre.
Hol húzódik a határ, meddig mehetünk el a másik ember támogatásában, mennyit áldozzunk fel ezért a saját életünkből? Léteznie kell egy „nővériségnek”, akik fenntartások nélkül hisznek a többi nőnek – ha erőszakkal vádolnak egy férfit – csak azért, mert az elmúlt évszázadokban nem adtak nekik egy ilyen helyzetben igazat? A metoo-korban aktuális kérdéseket feszegetnek 27 percben.
Érdekes látni egy tőlünk teljesen különböző kultúrát: a norvég nők isznak a szaunában, miközben próbálnak vitatkozni egy érzékeny témáról. A zseniális színészek pillantásai, körülöttük a terek, néhol az alkoholos üvegek rengeteget mesélnek.
Fanny á la plage / Fanny at the beach
Fanny negyvenes éveiben járó egyedülálló anya. Pár napos nyaralásra érkezik a francia tengerpartra két kicsi fiával. Hiába kezdődik a gondtalan ’50-es éveket idéző zenével a film, már az elején összeszorul a gyomrunk az első képeket látva. Ez nem lehet egy felhőtlen kiruccanás.
Bensőséges és nagyon intim film, valódi anyai történet. Manapság már merünk szembenézni azzal, ha a nők nem tökéletes anyák. Fanny sem az. Árad belőle a magány, ahogy megtörten cigizve figyeli a tengert, mintha a világ minden terhét hordozná. Pedig néha csak másra vágyik. Néha egy férfi, néha egy fiatal fiú érintésére. Egy hasvillantó pólóra. Egy magányos, éjszakai fürdésre. A film nem ítélkezik. Csak pár napot töltünk a csendben őrlődő Fannyval.
Between The Lines
Nem véletlenül kétértelmű címet kapott az osztrák Niklas Pollmann egy snittben felvett 20 perces filmje. A két vonal között jelentheti a helyszínt, egy metróperont, amit a két vágány határol. De jelentheti azt a határvonalat, amit a szereplők talán átlépnek.
Két ismeretlen fiatal ismerkedésébe csöppenünk. A szemünk láttára flörtölnek egymással. Az egyik főszereplő maga a rendező. Természetesen gördül a párbeszéd, talán le sem volt írva a forgatókönyv. Az első pár perc nehezen húz be – ami veszélyes egy rövidfilmnél – de aztán hirtelen érdekelni kezd, mi történik velük később.
Még nem dőlt el, hogy az éjszaka hátralévő részét együtt töltik, vagy csak csevegnek, amíg az egyikük szerelvénye megérkezik. Milyen epizód lesz ez az életükben? Egy kellemes kaland? Csalódás? És nem utolsó sorban, ugyan csak pár mondat erejéig, de Budapest is szóba kerül.
A fenti filmek a Nemzetközi versenyfilmek IV. – Bőr alatt szekcióban láthatók június 3-án, szerdán a Puskin moziban.
Fotók forrása: Friss Hús
Borítókép: Részlet a Between The Lines című filmből. Forrás: Friss Hús
